A hadiszappantól az iszákosság gyógyitaláig - furcsa receptek régről

A régi háztartási és étkezési receptek böngészése közben az ember beleütközik néhány egészen különleges darabba, amit nem igazán tud hová sorolni. Ezek a receptek általában a meglepően ötletestől és hasznostól, az átlagosan alkalmazhatón át az egészen bizarrig hatnak a mai olvasó számára. 

amerikai szappanreklám 1910-ből (Thom's Castile Soap)

Elsőként álljon itt a címben említett hadiszappan, melynek hozzávalója hamuzsír, agyag és oltott mész. A recept szerint ezt használták már a napóleoni háborúkban is:

Avasi, empír ruha - amatőr rekonstrukció

Korábban elég hosszan írtam az avasi, empír ruháról. Ennek az újragondolt változatát próbáltam elkészíteni, mert nagyon tetszik a ruha díszítése, és nem mellesleg a szülővárosomhoz kötődik, és felvillanyozott az a tudat, hogy elképzeltem, hogy valami ilyesmi ruhát hordhattak az itt élő nők 1815 körül.

Azt előre leszögezem, hogy a ruha teljes mértékben saját célra készült. Emiatt az eredetihez képest mérten a ruha arányai is megváltoztak, ami annyit jelent, hogy egy kicsit magasabb - főleg a szoknyarészen - és sudárabb lett az eredetihez képest.

Az én végeredményem ilyen lett:

A szerencse illata - a Kananga Water

Az antik illatok egyik legfurcsábbika az úgynevezett Kananga Water nevű kreáció, amely közeli rokona a másik, amerikai nagy kedvencnek a Florida Waternek. A Kananga Water alapja a Cananga odorata nevű növény olaja, amit mi ylang-ylang olajként ismerünk, és amelynek a természetes élőhelye a Fülöp-szigeteken, Malajziában és Indonéziában fellelhető. 

A származási helyszínét kicsit lazán véve, a francia Rigaud cég alkotta meg az illatkreációt - mint japán illatot - 1869-ben. Eredeti neve Eau de Kananga volt, utalva az ylang ylang latin nevére. Az ylang ylang esszenciáját egyébként a cég feje, Jean Paul Rigaud fejlesztette ki, akkoriban a beceneve az illatnak a "virágok virága" volt (nem, Rigaud biztosan nem ismerte az Ómagyar Mária-Siralmat).

A Kananga Water reklámplakátja 1897-ből. Litográfia (forrás: europeana.eu, BNF)

A "halott menyasszony" divattörténeti szemmel

Mexikóban, Chihuahua-ban a La Popular menyasszonyi ruhaszalon kirakatában áll egy kirakati baba, amelyről egy különös legenda szól. Állítólag a menyasszonyi ruha alatt rejlő hölgy, nem csak egy próbababa, hanem egy mumifikált test. Egyesek úgy gondolják, hogy a baba szeme követi a nézelődőket, valamint az éjszaka folyamán a test még mozog is (erről még videók is találhatók a Youtube-on.)

A La Pascualita arca napjainkban (forrás: cultura colectiva)

A babát 1930. március 25-én állította először a kirakatba, a bolt tulajdonosa Pascuala Esparza, és a kirakat előtt sétálók hamar pletykálni kezdték, hogy a próbababa - amit elvileg Párizsból hozattak, majd Mexikóvárosban értékesítettek Esparzának - nagyon hasonlít a tulajdonos korábban, tragikusan fiatalon elhunyt lányára, máshol feleségének húgára -, aki közvetlenül esküvője előtt vesztette életét pókcsípés vagy skorpiócsípés miatt mérgezéstől. Tehát elég hamar szárnyra kelt az az elképzelés, hogy a baba valójában a lány hihetetlenül jól konzervált teste, menyasszonyi ruhába öltöztetve.

Illatos ecet, Vinaigre de Toilette házilag

A Vinaigre de Toilette - magyarul illatos ecet - egy olyan régi kozmetikai folyadék, amit a mai értelemben nehezen lehet hova tenni. A Google-fordító sem tud vele mit kezdeni, és WC-ecetnek fordítja. A valóság inkább egy kozmetikai, illatosított ecet, amit szépségápolásra és higiéniai célokra használtak.

Fürdő előkészítés 1900 körül. Kép forrása: Bettmann Archive

Háztartási tippek az 1940-es évekből

Egy érdekes, már a II. világháború után, 1948-ban megjelent, a tokaji Kecskés István nyomda ajándékkiadványt mutatnék be, amire a testvérem lelt rá a nagyszüleim régi házában.

Kecskés István nyomdájáról annyit találtam a typhographia.oszk.hu oldalán, hogy összesen két évig működött a városban 1946 és 1948 között. (Utána államosították). Nyomdatechnikailag magas szinten felszerelt sajtóműhely volt.

Az avasi, empír ruha

A miskolci Avasról sok embernek csak az évtizedekkel ezelőtt épített tízemeletes lakótömbök jutnak eszébe, nekem a történelmi bor - amihez hasonlót azért szerencsére kóstolhattam pár éve -, a kilátóból elém táruló panoráma, az többféle építészeti korszakot magába ötvöző templom, - ahol csodálatos orgonakoncerteket hallhattam tiniként, - valamint a temető, amely egy 1930-as években aktív tollforgató szerint "úgy, ahogy van, maga egy kortörténelmi múzeum".

Emiatt is sokat olvasok, olvastam az Avasról, és olvasmányaim közben bukkantam rá Dobrossy István: A miskolci Avas című könyvében Bakó Ádámné, Az Avasi református templom 1941. évi ásatása során előkerült viseletek című írására. A tanulmányban több ruha vagy ruharészlet, kiegészítő képét is közlik, és engem egy olyan ruha fogott meg, amit sokan kissé jelentéktelennek tartanak, pedig nagyon érdekes és egy amatőrnek kihívást jelentő díszítést mutat.

Az avasi ruha fényképe. forrás: Dobrossy István szerk. A miskolci Avas, Miskolc, 1993. 173.

Ez az avasi, empír ruha, amelyről nekem gyanús, hogy restaurált változata még a 2000-es években ki volt állítva a Herman Ottó Múzeum várostörténeti tárlatán. Testvérem is úgy emlékszik, látta diákként élőben is, amikor művészdiákként a raktári helyiségekbe is beengedték őket protekcióval vázlatokat rajzolgatni.

A Koczka Julianna rejtély

A divat- és viselettörténetben néha akadnak megválaszolhatatlan titkok. Az egyik ilyen egy magyar ruhához kötődik, amelyet a 20. század közepén találtak Egerben a Szent Rozália-temetőkápolna kriptájának feltárásakor.

A ruha egy látszólag korai empír ruhának tűnő öltözék. Első ránézésre, a magyar viszonylatok között, legkorábban 1800-asra datálhatnánk. Csakhogy viselőjének neve és halálozásának évszáma fent maradt a koporsón, beazonosíthatóan, ami alapján ez a ruha Bató Ferencné Koczka Julianna halotti öltözéke, aki 1791-ben hunyt el, (bizonyíthatóan egy korabeli római katolikus anyakönyvi bejegyzés szerint).

Bató Ferencné Koczka Julianna ruhája, forrás: V. Ember Mária, Az egri Rozália-kápolna textiljei, In Folia archeologica 9, Budapest 1959. 16. tábla

 

V. Ember Mária 1959-ben írt egy tanulmányt a kápolna kriptájában talált textil-leletekről (V. Ember Mária, Az egri Rozália-kápolna textiljei, In Folia archeologica 9, Budapest 1959. 219-235.). Ebben említi az 5. koporsó leleteként. 

Ő így fogalmazza meg az "anakronisztikus rejtélyt":

Eddigi ismereteink szerint az empire szabású ruha hazánkban csak 1800 után kezdett divatos lenni. Ezt megelőzően még divatlapokban sem látható magasderekú (sic!), keskeny hátú ruha 1794-ig! Ha a koporsón levő évszám, valamint az egri egyház anyakönyve nem bizonyítaná a temetés idejét és ezzel a ruha készítésének idejét is, joggal tehetnénk ezt az időt akár kéthárom (sic!) évtizeddel későbbre. Mindenesetre érdekes, hogy az egri polgárasszony ruhája megelőzte az elkövetkező divatot. (Forrás: V. Ember Mária, Az egri Rozália-kápolna textiljei, In Folia archeologica 9, Budapest 1959. 222.)

Mutatok pár 1791-es nyugat-európai divatképet, hogy lássuk a problémát.

Len "szapulása" ampír módra

Még mielőtt bárki megijedne, hogy a mai szóhasználattal élve 'megszól, gyaláz' jelentéssel, mindenféle ronda szóval fogom illetni a lenanyagokat, a "szapul" szót itt a régi jelentésében a 'lúgoz, lúgos folyadékban ásztat' értelmében használom. Egész izgalmasnak találtam a címet, és a mai kattintásvadász címadási divathoz képest úgy érzem, ez nem számít olyan nagy átverésnek.

Szóval. Az ampír stíluskorszakban igen népszerűek voltak a vékonyabb textilek. Ez a kijelentés szinte közhelyszerű. Az egyik legősibb textilanyag a len használata elég népszerű volt ekkoriban mind a férfiak és nők körében, aminek egyik oka egyébként az európai lentermesztés terjedése is, mivel a napóleoni háborúk nyomán kialakult kontinenszárlat miatt nem igazán tudtak Európán kívülről származó ruhaanyagokat beszerezni. A modern lenipar is ekkor indult fejlődésnek. (forrás: Wikipedia) Ugyanakkor a len divatja nem tudta háttérbe szorítani a pamutmuszlint (ami nagyon távol áll attól, amit ma a méteráru boltokban muszlinként árulnak). Előfordult - főképp a brit ruháknál lehet ilyesmit látni -, hogy egyetlen női ruhában egyszerre alkalmazták a finom lenanyagokat és az utóbbi elképesztően lenge és áttetsző ugyanakkor nemes textilt.

Brit, ampír ruha 1810-ből, lenből és pamutból (forrás: MET)

 

Eau de Berlin - kozmopolita fűszeresség évszázadok távlatából

Eau de Berlin néven jelenleg is forgalomban van egy parfüm, több is. Az egyik ezek közül a Frau Tonis-é, amelynek illata állítólag tölgy mohás, köményes és páfrányos. Sajnos nem tudom, hogy ennek mennyi köze van ahhoz, amit a 19. században készítettek a köményes zöld vonalon azt hiszem, igen. Mindenesetre kijelenthetem, hogy az egyik legérdekesebb és legkülönlegesebb uniszex illatkeverék, amit eddigi illatrekonstrukcióim során elkészítettem.

A berlini Mitte Breuderstrasse a 19. század közepén (forrás: Wikipedia)

Polyanthus: 19. századi kankalin minden mennyiségben

A kankalin az egyik legszebb tavaszköszöntő dísznövényünk. Manapság inkább változatos színei és formái miatt kedveljük, valamint azért, mert viszonylag könnyen kezelhető. A német neve nagyon tetszik: Schlüsselblume, mely az eredeti tavaszi kankalin növényre utal. Utóbbi virágai kulcs formájúak. Emiatt tartják a kankalint Szent Péter virágának is.

A Polyanthus név alatt a szártalan kankalinok nemesítését értik, melyek gyakran kapható nagyobb áruházakban is ilyenkor március elején.

William John Wainwright: Primrose and Robin

 

A viktoriánus, dohányillatú szájvíz - az angol Eau de Botot

Az antik illatrekonstrukciók sorából az Eau de Botot lóg ki a legjobban. Eredetileg nem akartam a receptjéhez hozzányúlni, mert alapvetően az Eau de Botot-ot nem úgy használták illatosításra, ahogy a korábbi Eau-névvel kezdődő keverékeket. Ez a különös illóolaj és tintúra-kombináció ugyanis nem más volt, mint egy szájvíz, amely a történelem viharait átvészelve még ma is kapható az Amazonon.

Az Eau de Botot, francia szájvíz plakátja 1890 körül

Florida Water: a személyes higiéniától és hudu miszticizmusig

Egyszer volt hol nem volt, az "örök ifjúság forrása" a képzelet világában, amelyhez egyes régiek fizikai helyszínt tulajdonítottak. Az egyik hiszékeny történelmi figura Juan Ponce de León volt, aki állítólag hitt a mesebeli Bimini-szigetek létezésében, ahol az örök ifjúság forrása fakad, és amit ő Florida partjainál keresett.

19. századi Florida Water reklámok: The Graphics Fairy, HagleyMuseum and Library.

Így színezd ki a régi családi fotókat pár perc alatt!

A fekete-fehér fényképek színezése régi műfaj, nagyjából majdnem az első dagerrotípiákkal egyidős. A színezés azonban a deep learningnek köszönhetően olyan szintet lép lassan, ami felülírhatja a kézi (vagy digitálisan emberi) színezés módszereit. Az egyik ilyen eszköz jelenleg a DeOldify, amellyel már bevallom tavaly is összefutottam blogbejegyzésekben, de nem tudatosult bennem, hogy mit is jelent, meg hogy én egyszerű felhasználóként is alkalmazhatom a fekete-fehér fényképeimre.

Majd február elején a MyHeritage is átvette automatikus rendereléssel. Ott sajnos a 15. színezést már nem engedte meg, és zavart az is, hogy a képek felbontását lerontja, így egy másik változatot kerestem.

Josiah Johnson Hawes dagerrotípiája 1850 körül (forrás: Wikimedia)

 

19. századi parfümformulák magyarul

A régi frizuradivatot kutatva jutottam el az 1880-as és 1890-es évek borbélyainak és fodrászainak készült folyóirathoz A magyar borbélyok és fodrászok lapja, amely sokkal több érdekességet tár elénk a korabeli személyi higiéniáról, fodrászatról, mint gondolnánk. Többek között krémek, parfümök, pomádék, fogkrémek és egyéb kozmetikai recepteket is tartalmaz.

A Dankovszky illatszeres, kozmetikai, fodrász és borbély szaküzlet kirakata Pesten 1890 körül. (forrás:  A magyar borbélyok és fodrászok lapja)

Körtebefőtt parfümbe ágyazva - A viktoriánus "Pink" - Antik illatrekonstrukció: Extrait d'œillet 1892

A Pink, mint színnév nem csak korunkban népszerű parfümnév. Már a 19. században is létezett Pink-illat, ez pedig nem más volt, mint egy szegfűillat utánzat. Bevallom, nekem nem tetszik a szegfű illata, mert mindig éreztem rajta valami keserű aromát, ezért nem értem, hogy miért akarták ezt a virágillatot leutánozni a régiek. Szerencsére a Pink nem a klasszikus értelemben vett szegfűillat, de hogy mi is pontosan, arról lejjebb olvashatsz.

Néhány érdekesség a szegfűről: a rómaiak a Jupiter virágának tartották, a középkorban az állhatatos szerelmet és a házasságot szimbolizálta. A török szegfű Angliában a lovagiasság jelképe volt. 

Az keverék bázisillatát összetevők aránya szerint a rózsakivonat adja, és ez lesz az az illat, ami teljesen bele is fog olvadni a többibe. Ugyanis van itt ebben a Pinkben minden, mint a búcsúban: narancsvirág, vanília, szegfűszeg, fahéj. Nagyon kíváncsi voltam, mi fog összejönni ebből a már gondolatban is szuperédes kombinációból.

Jelentem, nincs itt semmilyen szegfűillat. Maga a keverék, ezt a Mucha-grafikát idézi színeiben. (Ki tudja, lehet, hogy Muchára hatással volt egy hasonló parfüm?)

Alfons Mucha - Virágok sorozat : A szegfű (wikimedia commons)

"Kleopátra parfümje" kipróbálva - Antik illatrekonstrukció - ókori Egyiptom

Hogy egy kicsit felkavarjam az állóvizet az antik parfümök készítésében és tesztelésében, ezúttal egy tényleg 100%-ban antik illatkeverékről fogok írni.

Ez nem más, mint a tudósok által a sajtónak "Kleopátra parfümjeként" eladott ókori illatmix, amit egyébként szenzációhajhász módon 2019 augusztusában az ókori Egyiptom No.5-jének is hívnak. No nem azért, mert arra emlékeztetne az illata a Chanel No.5-re, hanem, mert a tudósok nyilatkozata alapján ez lehetett az ókor egyik legértékesebb parfümje.

Kleopátrát ábrázoló poszthumusz festmény Herculaneumból Kr. u. 1 század (forrás: Wikimedia Commons)

Antik illatrekonstrukciók: Cédre du Libanon 1892

Ártatlanság, romlatlanság, örökkévalóság. Ezek a szavak jutnak eszembe erről az illatról. Utóbbiak párhuzamba állíthatók a cédrushoz kötődő kultúrtörténeti érdekességekkel, mint hogy a cédrus fájából készítették az egyiptomi múmiák koporsóit, Ámon-Ré hajóját, Jézus Krisztus keresztjét, Salamon király templomát és a frigyládát is.  Magyarországon a cédrusról mindenkinek Csontváry festészet jut eszébe. Nekem most már ez a 19. századi illatkeverék is.

Alapvetően, amikor elképzeltem ezt az illatot, azt hittem, hogy egy nagyon fás, keserű illatot fogok kapni. Miután összekevertem a két illatos hozzávalót - a cédrusolajat és rózsakivonatot -, már elkezdett "kristályosodni", hogy ez valami más lesz, valami inkább geránium felé hajló tisztaságillat, amit akkor érez az ember, ha egy jól tartott antik éjjeliszekrényben kotorászik. Kicsit hasonló illata van a régi rózsás szappanoknak. Szaglászás közben még tovább gondolkodtam, és eszembe jutott egy régi fiola, amiben rózsafa illóolaj volt, és egyértelművé vált számomra, hogy ez egy művi rózsafa illat. 

Joseph Philibert Girault de Prangey: Libanoni cédrus dagerrotípia [1843-1844] forrás: mutualart

 

Antik illatrekonstrukciók: Hovenia 1892

A Hovenia dulcis a japán mazsolafa. Egy díszfa, amely akár 6-10 m magasra is megnőhet. Virágai és termései is jellegzetesen illatosak. A koraszecessziós illatkeverék a gyümölcsét próbálja leutánozni.

Emile Villa, La Japonaise. forrás: artnet

 

Mivel igazi japán mazsolafa  virágot és gyümölcsöt még nem szagoltam, így nem tudom megítélni, hogy ez a parfüm mennyire sikeresen utánozza az illatát. A termés állítólag édes és zamatos. Ez az illat pedig valóban hordozza ezeket az édes és zamatos jegyeket. 

Antik illatrekonstrukciók: Convallaria 1892

A Convallaria név a botanikusok körében ismert lehet, mivel egy létező növény, a gyöngyvirág latin neve a Convallaria majalis. A gyöngyvirág illat a parfümkészítők szent Grálja volt évszázadokon át. A 19. században is rengeteg illatkombináció készült a gyöngyvirág illatfellegének utánzására. Ezek közül az egyik az a Convallaria, amit most megosztok veletek.

Ismeretlen 19. századi festő gyöngyvirágcsokrot ábrázoló csendélete

 

Hogy miért nem sajtoltak ki a fehér virágból magából illóolajat?