A divat- és viselettörténetben néha akadnak megválaszolhatatlan titkok. Az egyik ilyen egy magyar ruhához kötődik, amelyet a 20. század közepén találtak Egerben a Szent Rozália-temetőkápolna kriptájának feltárásakor.
A ruha egy látszólag korai empír ruhának tűnő öltözék. Első ránézésre, a magyar viszonylatok között, legkorábban 1800-asra datálhatnánk. Csakhogy viselőjének neve és halálozásának évszáma fent maradt a koporsón, beazonosíthatóan, ami alapján ez a ruha Bató Ferencné Koczka Julianna halotti öltözéke, aki 1791-ben hunyt el, (bizonyíthatóan egy korabeli római katolikus anyakönyvi bejegyzés szerint).
Bató Ferencné Koczka Julianna ruhája, forrás: V. Ember Mária, Az egri Rozália-kápolna textiljei, In Folia archeologica 9, Budapest 1959. 16. tábla
V. Ember Mária 1959-ben írt egy tanulmányt a kápolna kriptájában talált textil-leletekről (V. Ember Mária, Az egri Rozália-kápolna textiljei, In Folia archeologica 9, Budapest 1959. 219-235.). Ebben említi az 5. koporsó leleteként.
Ő így fogalmazza meg az "anakronisztikus rejtélyt":
Eddigi ismereteink szerint az empire szabású ruha hazánkban csak 1800 után kezdett divatos lenni. Ezt megelőzően még divatlapokban sem látható magasderekú (sic!), keskeny hátú ruha 1794-ig! Ha a koporsón levő évszám, valamint az egri egyház anyakönyve nem bizonyítaná a temetés idejét és ezzel a ruha készítésének idejét is, joggal tehetnénk ezt az időt akár kéthárom (sic!) évtizeddel későbbre. Mindenesetre érdekes, hogy az egri polgárasszony ruhája megelőzte az elkövetkező divatot. (Forrás: V. Ember Mária, Az egri Rozália-kápolna textiljei, In Folia archeologica 9, Budapest 1959. 222.)
Mutatok pár 1791-es nyugat-európai divatképet, hogy lássuk a problémát.
Angol, francia és osztrák divatillusztrációk 1789 és 1791 között. (Igen a jobb felső képen a hölgy jojózik! A jojó nem új találámány. Már az ókori görögök is jojóztak.)
A fordulópont a szabásban a nyugati divatképek alapján 1794-ben tűnt fel, tehát három esztendővel később, ahogy Koczka Julianna elhunyt.
Az első empír szabásúnak tekinthető női ruhák 1794-ből angol és francia divatképeken.
Már a kora tavaszi 1794-es divatképeken is feltűnik az új stílus, ami alapján feltételezhető, hogy talán már 1793-ban - abban az esztendőben, amikor kivégezték XVI. Lajost - megjelenhetett a mell alatti derékszabás, de ezzel még semmivel sem vagyunk közelebb a rejtély megfejtéséhez.
A lelet anakronizmusát még jobban bonyolítja, hogy míg Koczka Julianna ruhája empírnek tűnik a cipellője még rokokó stílusú.
Rajzok Bató Ferencné Koczka Julianna cipellőjéről. V. Ember Mária, Az egri Rozália-kápolna cipői, In Folia archeologica 13., Budapest, Képzőművészeti Alap Kiadóvállalat, 1961. 253.
A következőkben néhány elméletet vetek fel. Mivel jómagam kevés vagyok annak eldöntéséhez, hogy melyik áll a legközelebb a valósághoz, így szavazásra bocsátom, hogy mi lehet a megoldás. (Persze benne van a pakliban, hogy egyik sem, bár az kizárható, hogy Koczka Julianna időutazó lett volna vagy empír divatdiktátor.)
1. KORABELI TERHESRUHA ELMÉLET:
V. Ember Mária a textileket bemutató tanulmányában felveti annak a lehetőségét, hogy Koczka Julianna életkora - 20 esztendős volt - indokolhatta azt is, hogy várandós lehetett, amikor elhunyt. Sajnos ezen kívül a megjegyzésen kívül semmi egyéb alapot nem tudunk adni annak, hogy ez tényleg így lehetett.
Természetesen voltak a korszakban terhesruhák, amelyeknek szabása valóban mell alatt húzódott, csak egy kicsit egyszerűbbek voltak Koczka Juliannáénál, és inkább még egy késői rokokó felsőruházatot, "robe"-ot, 'köpenyt' viseltek fölöttük, mint egy egyszerű bolerót, ami szintén inkább 1794 után jelent meg a divatban.
Ugyanakkor nem zárható ki, hogy az alapruha egy várandós stílusban készített chemise a'la reine, és a boleró valójában pedig nem más, mint egy terheseknek szánt pruszlik.
Mutatok egy 18. század végi terhesruhát, hogy legyen min gondolkodni. Érdekes, hogy az ujj szabása meglehetősen hasonló, viszont a mell alatt nincs feltétlenül elvágva a ruha vonala, inkább csak anyagot hagytak elől a pocaknak:
"Robe de grossesse", francia terhességi ruha, a 18. század végéről. forrás: coutaubegarie.com
2. FELCSERÉLT HOLTTESTEK:
Bevallom, ez nekem jutott eszembe, azután, hogy elolvastam a V. Ember Mária textilekről szóló tanulmányában, hogy a kriptát nem is egyszer bolygatták meg a 20. századi régészeti feltárásig. Ezen fognak felháborodni a legjobban azok a szakértők, akik olvassák ezt a bejegyzésemet, mivel ennek azért valószínűleg komoly nyoma lett volna a feltáráskor, amit dokumentáltak volna az 1950-es években is. Egyébként én nem gondolom azt, hogy ez lehetséges lett volna, de elméletileg a holttestek cseréje a koporsókban magyarázná a ruha anakronizmusát.
1870-ben a kolerajárvány miatt a a kápolna akkor legújabb kriptáját közegészségügyi szempontból azt veszélyesnek találták, ezért elrendelték annak kiürítését a koporsók áthelyezését egy másik kriptába. Összesen 76 koporsót egy még régebbi, templom alatti kriptában helyezték el teljesen rendszertelenül, egymásra rakva. A két kripta között átjáró falat pedig befalazták. Ez az időszak lehetett az első eset, amikor lehetséges, hogy megbolygatták a holtakat. A második lehetséges bolygatás a II. világháború után történt, amikor megsérült a új kripta rácsozata, és a környékbeli gyermekek be tudtak menni így az új, majd a régi kriptába is. Tudvalévő, hogy ekkor több koporsót kibontottak, feldúltak, áthurcolták őket az új kripta területére. (V. Ember Mária, Az egri Rozália-kápolna textiljei, In Folia archeologica 9, Budapest 1959. 219-220.)
A felcserélt holttestek esete azért jutott eszembe, mivel előkerült egy másik textillelet, ami ismét anakronizmust mutat, csak az eltérő módon, tehát elavult stílusúnak hat. Ez Nemes Nemzetes Debreczeni Bárány Borbála öltözéke 1801-ből, mely inkább rokokó jellegzetességeket mutat, mint empírt, pedig az ő idejében, már inkább temethettek egy empír szabású ruhában valakit, mint Koczka Julianna halálának évében. Mutatom melyik ruháról lenne szó:
Nemes Nemzetes Debreczeni Bárány Borbála öltözéke 1801-ből, forrás: V. Ember Mária, Az egri Rozália-kápolna textiljei, In Folia archeologica 9, Budapest 1959. 17. tábla
A rejtélyt még izgalmasabbá teszi, hogy Nemes Nemzetes Debreczeni Bárány Borbála cipellőjének stílusa szintén eltér a ruhájától. Neki a bordás anyagú rokokó ruhájához egy empír stílusú lapos talpú cipő társult:
Rajzok Nemes Nemzetes Debreczeni Bárány Borbála cipőjéről. V. Ember Mária, Az egri Rozália-kápolna cipői, In Folia archeologica 13., Budapest, Képzőművészeti Alap Kiadóvállalat, 1961. 259.
3. FELCSERÉLT RUHÁK VAGY CIPŐK:
Szintén a két ismert megbolygatás miatt felvetődik, hogy előfordulhat, hogy nem a holtakat, hanem esetleg csak a cipőiket, elég bizarr módon esetleg a ruháikat cserélték fel. A ruhák felcserélése magyarázná, hogy miért társul egy empír stílusú ruha egy rokokó cipőhöz és egy rokokó ruha egy empír stílusú cipőhöz.
Ugyanakkor ez az előző felvetéshez hasonlóan elég "konteószagú", és semmivel nem lehet bizonyítani.
4. HÁLÓING ELMÉLET:
Felmerült még bennem, hogy a Koczka Julianna ruhája valójában egy temetési hálóruha, mely csak véletlenül sikerült olyan stílusúra, ami miatt az későbbi divatstílushoz tartozónak tűnik.
Források:
V. Ember Mária, Az egri Rozália-kápolna textiljei, In Folia archeologica 9, Budapest 1959. https://library.hungaricana.hu/hu/view/FoliaArchaeologica_09/?pg=222&layout=s
V. Ember Mária, Az egri Rozália-kápolna cipői, In Folia archeologica 13., Budapest, Képzőművészeti Alap Kiadóvállalat, 1961. https://library.hungaricana.hu/en/view/FoliaArchaeologica_13/?pg=254&layout=s
1793-as divatillusztrációk: Nicolaus von Heideloff divatképei, London (Costume Fashion History)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése