Kifordítható ruha a Titanic korából

Az 1910-es években lett igazán hangsúlyos Magyarországon is a női ruha megreformálása a szabók/tervezők által. Egy Reich Szidónia nevű szabónő - akiről csak annyit találtam összességében, hogy Budapesten élt az I. világháború előtt - egy igen ötletes és egyszer női öltözéket alkotott és szabadalmaztatott 1913-ban: egy kifordítható teljes ruhát:

A szabadalmi leírás szerint:

"Jelen találmány tárgya oly női ruha, amely mindkét oldalán használható és amelynek alkalmazásánál elérjük azt a célt, hogy utazásoknál, hivatalokban és egyéb helyekre nem szükséges két ruhát magunkkal vinni, hanem szükség esetén a ruhát egyszerűen kifordítva alkalmazzuk.

A találmány lényegében nem egyéb, mint mindkét oldalán más színű anyagból, avagy két különböző szövetből stb. készített ruha, amely az összeillesztési helyen mindkét oldalon egyenlő gombozással és gomblyukakkal van ellátva és ezáltal mindkét oldalon egyenletesn gombolható, illetve használható."

(forrás: SZTNH 58822 szabadalmi ügyszámú szabadalmi leírás 1913.)

A felső képen a Fig1 jelöléssel a ruha még nem kifordított, a Fig2 jelöléssel a ruha már kifordított teljes nézete látható, részben metszetben. Alább a szoknya szintén hasonlóan:

Mindebből persze levonhatnánk a következtetést, hogy a századforduló hölgyei milyen lusták lehettek, hogy kétszer vették fel ugyanazt a főruhát, de muszáj megállapítanom a saját múltidézős tapasztalatommal, hogy akkoriban az utazásnál a ruhák a bőröndökben legalább kétszer, ha nem háromszor akkora terjedelmet tettek ki, mint manapság. Ezzel az öltözékkel egy teljes ruhát meg tudtak spórolni. Ráadásul ezek alá a ruhák alá még került egyéb aláöltözés is, legalább egy alsó ingecske és fűző, de sokszor még egy blúz is, na meg persze legalább egy réteg alsószoknya, és természetesen harisnya is, ami miatt a külső ruházatra az izzadás nem úgy hatott - persze ne kánikulára gondoljunk - ahogy napjainkban. Tehát a külső fő ruházat nem lett egy nap alatt már viselhetetlenül összeizzadt, nem kellett egy viselés után azonnal kimosni. (Hozzátenném, akkor is létezett a deozodorálás.) Mindehhez hozzátartozik, hogy egy ilyen ruha egy olyan hölgynek, aki spórolni akart egy gazdaságos megoldást is jelentett.

Sajnos semmi adat nincs arról, hogy az öltözéket el is készítették, gyártották és árulták volna. 

Feltételezem, hogy Reich Szidónia ügyfelei között, volt, akinek azért bele tartozott a ruhatárába. Sajnos a szabadalmi leíráshoz szabásminta nem tartozott.

Korabeli kifordítható ruhadarabot szabásmintával egyébként az American Duchess oldalán találtam. Ez egy kabátka, ami egyébként ma is simán hordható:

https://blog.americanduchess.com/2020/04/adcapecult-free-1910s-cape-pdf-pattern.html

Ha valaki elkészítené, akkor lelkesen várom a képeket! Azt is, ha valaki talált más kifordítható ruha szabadalmat ebből az időből!

Hajdanvolt orientális táncosnők jelmezei III. - Ruth St. Denis: A tisztaság ruhája

Ebben a sorozatban ez az utolsó bejegyzés, amely Ruth St. Denis jelmezeivel foglalkozik. A táncosnőnek természetesen ezeken kívül is voltak nagyszerű és emlékezetes fellépőruhái. Ilyen például a Theodora, amelyet bizánci hatású díszítésekkel raktak tele. Theodóra császárné története azért is inspirálhatta Ruth St. Denist, mivel a történelmi figura maga is táncosnőként kezdte "karrierjét". Izgalmas a megjelenése a férjével bemutatott Sziámi Balettban, ahol csúcsos süveget visel.

Próbáltam utánajárni, hogy Ruth öltözékeit mégis ki tervezte és készítette, de erre vonatkozóan csak egy helyen találtam információt, a New World Encyclopedia szócikkében, konkrétan azt, hogy a fellépő ruháit maga a táncosnő tervezte (a kivitelezésben is részes lehetett vagy teljesen vagy részben, ebben ahogy a táncosnők között szokás, egy ismerős varrónőt is alkalmazhatott). Ha ez így volt, akkor Ruth St. Denis korának egyik jelentős táncruha tervezőjének is mondható, hiszen minden előadásához újabb és újabb a maga korában kiemelkedően színvonalasnak számító öltözékeket talált ki.

Ruth St. Denis Theodora

A sárkány gyöngyétől a bogaras "ékkövekig" - Meglepő régi ékszerek

Egy ideje Pinteresten gyűjtögetek olyan ékszerekről képeket, amelyeket úgy ha meglátnék egyenként nem biztos, hogy hirtelen tudnám helyben és időben elhelyezni. Olyanokat is találok, amelyek régiek ugyanakkor modernül hatnak, és biztos vagyok benne, hogy számos mai tervezőt megihlettek. Aztán létezik ezeknek a kiegészítőknek egy olyan típusa is, amelyen egyszerűen csak megdöbbenek, hogy "jé a teremburáját, hát ilyen is van". Ezekből hoztam párat, hogy ne csak magamban hüledezzek.

 

Gyöngyös-sárkányos:

 

Egy aukciós albumból származik ez a medál. 1900-ból származik, de valójában bármelyik mai fantasy ékszergyártót megihlethet eleve a sárkánytéma miatt. A szecesszió jellegzetes formavilága azonosítható rajta. A valós értéke 15 ezer euró. forrás: aguttes.auction.fr

 

Ami lenyűgöző a Bíborhegyben - A Crimson Peak női jelmezei

A Bíborhegy című film, amelynek a címe angolul sokkal ütősebb hangzású - Crimson Peak - már nagyjából egy hete a magyar mozikban is látható. Az alkotók gótikus románcként aposztrofálták munkájukat a trailerben, amitől természetesen a magyar goth szubkultúrához magukat közel érzők azonnal bezsongtak, mint legyek a lámpástól.

Hajdanvolt buborékfújók

Nemsokára pikniket rendezünk a Margit-szigeten. Mivel a piknik arra a napra esik, amikor a szigeten Buborékfújó napot tartanak: Múltidéző Piknik 2015, gondolkodóba ejtett, hogy vajon a buborékfújás mennyire összeegyeztethető régi korok ruháinak viselésével.

Egy kicsit nehéz volt utána nézni, tekintettel arra, hogy hiába találtam egész hasznosnak tűnő ismeretterjesztő írásokat - lásd például az education,maimi.edu külön oldalt szentel a témának. Viszont sok helyen nem találtam arra vonatkozóan információkat, hogy a lehető legrégebbi adat a buborékfújásról mikortól származik. A Maimi Egyetem írói szerint egy 1587-es, francia fametszet a legősibb buborékos ábrázolás. A Wikipedia a buborékfújás elterjedését már a 17. századra teszi, amikor a szappan modernizálásának az első nagy folyamata lezajlott. Ez így egészen nem teljesen igaz. Minél inkább utánanéztem, annál mélyebb gyökereket és ősibb nyugati eredetet találtam.

Az első buborékfújókat ábrázoló képek nagyjából 1530 körüliek, sokkal korábbiak, mint ahogy a buborékfújással foglalkozó általam idézett irodalom meghatározta. Ha valaki egészen korrekt múltidéző akar lenni, akkor nagyjából 1530 utáni korszakok öltözékeinek felelevenítésével buborékfújással korhű tud lenni. Főleg, ha szalmaszálat használ "buborékpipának".

Koponyák, puttók, buborékok

Az a legfeltűnőbb a legkorábbi buborékfújó ábrázolásokon, hogy a buborékfújás kezdetben a művészetben nem a legvidámabb témaként lett megörökítve. A jellemzőbb allegória Erasmustól származik, ez a "Homo bulla est" azaz, az "Ember mint buborék" kép.

Barthel Bruyn Homo bullája 1530-ból

Antik Ruha Figyelő - 2015. május 3.

Szeretek antik ruhákat nézegetni online, és rájuk bukkanni aukciós oldalakon. Ezt a szenvedélyemet szeretném megosztani veletek az Antik Ruha Figyelős bejegyzésekkel, mivel nem tudok a legtöbbször vásárolni, de hátha más, aki tud, annak hasznosak lehetnek ezek az ajánlók.

Több oldal is van, amit nézegetek. Így hébe-hóba lesz ilyen bejegyzés, inkább magyar oldalakról ajánlok, de azért majd lesz egy-két külföldi is.

A mostani a Galéria Savaria ajánlataiból készült. Ez az egyik kedvenc aukciós oldalam. Rossz tapasztalatom nem volt még vele, egy horgolt gallér rendelést leszámítva, amikor az eladó valahogy nagyon nem akarta elküldeni a terméket, mert szerintem alul árazta, és utólag jött rá.

Árak tekintetében bizony néhanapján gatyafelkötős, de vannak nagyon jó holmik is, jó áron, ami ebben a posztban is benne lesz. Utóbbi olcsóbb öltözékeket vagy kiegészítőket próbálok inkább ajánlani, hogy ne csak nyálcsorgatás történjék, hanem lássátok, hogy van, amit be lehet szerezni reális áron.

A holmik mellett múltidéző is faktort feltüntetek annak tekintetében, hogy személyesen mennyire tartom múltidézésre jónak a viseletet, ez a faktort a korszaknak megfelelő anyag és forma tekintetében határozom meg.

Ennyi bevezető után nézzük a 2015. május 3-án délelőtt még elérhető aukciókat és eladásokat, amelyeket érdekesnek találok főleg 1895 és 1910 körüli múltidézéshez:

 

Magas nyakú csipkegallér, cuki masnival:

Callot Soeurs aranybarna álomruha

Ez az estélyi egy különleges darab 1913-ból, melyen a leírás alapján textileken található nem ismétlődik. A fotón barnás árnyalatúnak tűnik, a leírás alapján azonban ez egy színarany ruha fekete csipkével borítva. A hímzés csupa gyöngy, szalma fazonú gyöngyökkel, egymás fölött átfonva vagy átparkettázva.

Azért is érdekes még ez a darab, mert maga a geometrikus minták már az art deco felé mutatnak, azonban, hogy a minták egyediek és nem repetatívak a korábbi szecessziós egyediséget és természetszemléletet követik. Az aranymánia ezzel a fekete kombinációval pedig abszolúte Klimtet juttatta eszembe.

A ruha a New York-i Metropolitan Múzeum tulajdona.

 

 

Nők, akik túl korán dobták el a fűzőt - Reform- és művészi ihletésű ruhák a XIX. század végéről

Az angliai Guildfordban júniusig lehet megtekinteni egy kiállítást olyan festményekről, amelyeken a XIX. század második felében élő hölgyek az akkoriban szokásosnál minimalistább, de szinte már művészi értékű öltözékeket hordanak.

Képzelj el olyan viktoriánus hölgyeket magad elé, akik nem nagyon viseltek fűzőt a ruha alatt, akik elhagyták a turnűrt, és valami kényelmesebbe bújtak, amelyeknek a díszítései az idealizált középkort, reneszánszt, klasszicizmust vagy a keleties öltözködést idézték. Ők voltak az úgynevezett - Aesthetic vagy Artistic Dress Movement - az esztétikai ruhairányzat követői. Magyarul ezt az irányzatot reformruha mozgalomnak szokták nevezni (németül Reformkleid).

 

Oscar Wilde felesége Constance reformruhában 1880 körül

Nevenincs légcsipkés mellényke

Őt az Ebayről loptam. Nem túl szép állapotban van, sőt még azt se mondhatnám, hogy amikor szép állapotban volt annyira tökéletes lett volna, viszont annál inkább inspiráló, körülbelül 1900-as évekbeli blúzdísz vagy éppen csipkés szalagos mellény.Azért inspiráló, mert egy hasonló darab elkészítéséhez nagyon jó minta ez a darab, lényegében csak jó selyem anyagokat és némi lég csipkét vagy tüllt kell szerezni hozzá, és máris feldob egy egyszerű blúzt, és a lényeg, hogy utána egy másik blúzhoz is felveheted, ha ahhoz is passzol. Nem tudom, hogy van-e neve, igazából ez valami átmeneti képződmény, ami megakadt a mellény, a boleró és az öv között.

 

 

Háremnadrágok a Titanic-érából

Paul Poiret nevét mostanában nagyon sokan emlegetik, főleg divatblogokban találkozok azzal a fordulattal, hogy Paul Poiret mennyi mindent tett a női divat fejlődéséért, valamint, hogy napjaink divattervezőire mekkora hatással volt Poiret munkássága, és hogy sikere nagyban hozzájárult a divat egyszerűsödéséhez, a formák diadalához és a többi és a többi... Én most ilyen nagyszabású gondolatokat nem fogok leírni, mert még a fejemben nem tudtam hol elhelyezni Poiret művészetét, - azon kívül, hogy a keleties öltözékei nagyon tetszenek, viszont a "bukj el szoknyát" tapasztalatból utálom, mert tényleg orra lehet benne esni - egyelőre csak azt látom, hogy rájött arra, hogy 1910-ben már megérett az idő arra, hogy felelevenítse a "divatforradalmat", amit már Amelia Bloomer nála száz évvel korábban elkezdett, azaz divatba hozza a nők körében a nadrágot.

 

Paul Poiret ablakot nyitott egy új világra a nőknek 1910-ben: viselhetnek török bugyogót külső ruházatként, forrás: let me fashion

 

Harisnya fétis anno - Mintás női harisnyák 1860-tól 1920-ig

Igazából a zokni és harisnya nem az a téma, ami történelmi kosztümös körökben nagyon népszerű lenne. Egyik oka talán az, hogy technikailag nagy kihívás egy valódi régi harisnyakötőgép megépítése, amihez valószínűleg csak pamutfonalat tudnánk használni, mert igazi selyemszálakat beszerezni egy újabb bevehetetlen feladat lenne. Másik lehetőség kitanulni a harisnyakötést szintén macerás. Marad így a régi harisnyák nézegetése vagy az új darabok vásárlása, ami nagyon hasonlít a régiekre.

Persze, aki tud horgolni és kötni még mindig választhatja a harisnyakészítés legősibb változatát pamut fonállal. Nagyon mutatós darabok és előnyök, hogy melegek is.

A XIX. század végén és a XX. század első évtizedében a nőknél legdivatosabb daraboknak a különböző díszítésű selyemharisnyák számítottak. Itt ebben a cikkben most ilyen akkor trendinek számító darabokat mutatok be, amelyeknek a létezéséről, addig amíg nem foglalkoztam ruhatörténettel egyáltalán nem tudtam.

Az OMG That Dress gyűjtőoldalán igen érdekes darabokat találtam, amelyek felkeltették az érdeklődésemet az 1860 és 1920 közötti időszak női lábviselete tekintetében. Olyan selyemharisnyákat, amelyeknek a dizájnjához nagyon hasonlóakat készítenek manapság is vagy akár azt is hihetnénk, hogy ezek mai harisnyák, ha nem tűnne szembe az a különbség, hogy ezek inkább lábformájúak kihajtogatva, mint a maiak.

A tárgyalt időszakban még nem használtak filamentfonalat - nájlont -, utóbbi a II. világháború idején jelent meg, tehát a klasszikus értelembe vett náljonharisnya még nem létezett, ezért is érdekes látni, hogy az érdekesebb minták hogyan jelentek meg pamut vagy selyemszálakon. Ezek a harisnyák nem lehettek még annyira nyúlósak, mint a nájlonból készültek, éppen ezért kellett a láb számára láthatóan külön formát.

Az egyik legérdekesebbnek ezt az 1870 körüli időszakból származó cseresznyemintás pamut harisnyát találom, amely nagyban hasonlít a mai főleg festett mintás harisnyákra. Itt úgy tűnik a minta a textúra része a minta, tehát a minta bele kötött. Ez volt az első harisnya, ami arra az elgondolásra késztetett, hogy az akkori nők és a maiak azért mégsem gondolkodtak annyira eltérően a harisnyákról. Ezt a harisnyát ránézésre fiatalabbnak gondoltam. Jelenleg 145 éves lehet!

 

Cseresznyemintás harisnya a New York-i Metropolitan Múzeum gyűjteményéből