A "halott menyasszony" divattörténeti szemmel

Mexikóban, Chihuahua-ban a La Popular menyasszonyi ruhaszalon kirakatában áll egy kirakati baba, amelyről egy különös legenda szól. Állítólag a menyasszonyi ruha alatt rejlő hölgy, nem csak egy próbababa, hanem egy mumifikált test. Egyesek úgy gondolják, hogy a baba szeme követi a nézelődőket, valamint az éjszaka folyamán a test még mozog is (erről még videók is találhatók a Youtube-on.)

A La Pascualita arca napjainkban (forrás: cultura colectiva)

A babát 1930. március 25-én állította először a kirakatba, a bolt tulajdonosa Pascuala Esparza, és a kirakat előtt sétálók hamar pletykálni kezdték, hogy a próbababa - amit elvileg Párizsból hozattak, majd Mexikóvárosban értékesítettek Esparzának - nagyon hasonlít a tulajdonos korábban, tragikusan fiatalon elhunyt lányára, máshol feleségének húgára -, aki közvetlenül esküvője előtt vesztette életét pókcsípés vagy skorpiócsípés miatt mérgezéstől. Tehát elég hamar szárnyra kelt az az elképzelés, hogy a baba valójában a lány hihetetlenül jól konzervált teste, menyasszonyi ruhába öltöztetve.

A denevérjelmezek evolúciója - 100 év "rémisztő" kosztümjei (1870-től 1970-ig)

 A denevér egy olyan állat, amelyet sokan ijesztőnek tartanak, pedig valójában egy igen hasznos jószág és különleges képességekkel bír. Ez az éjszakai életmódot folytató lény sokak fantáziáját megmozgatta már. Első látásra idegennek tűnő jellegzetességei miatt sajnos nem éppen kedves karaktereket is megihletett, például a vámpírokat.

Sivatagi hosszúfülű-denevér, (Charlotte Roemer/Wikipedia)

Csodás etűd a színes filmezés hajnaláról - Lehet, hogy ez a legöregebb színes film, amit valaha láttál

Ez a Kodak rövidfilm több szempontból is lenyűgöző.

Először is, mert még 1922-ben rögzítettek. Abban az időszakban, amikor maga a színes fotózás sem volt még elterjedt, sőt még hangos filmmel is csak kísérleteztek.

Hajdanvolt orientális táncosnők jelmezei III. - Ruth St. Denis: A tisztaság ruhája

Ebben a sorozatban ez az utolsó bejegyzés, amely Ruth St. Denis jelmezeivel foglalkozik. A táncosnőnek természetesen ezeken kívül is voltak nagyszerű és emlékezetes fellépőruhái. Ilyen például a Theodora, amelyet bizánci hatású díszítésekkel raktak tele. Theodóra császárné története azért is inspirálhatta Ruth St. Denist, mivel a történelmi figura maga is táncosnőként kezdte "karrierjét". Izgalmas a megjelenése a férjével bemutatott Sziámi Balettban, ahol csúcsos süveget visel.

Próbáltam utánajárni, hogy Ruth öltözékeit mégis ki tervezte és készítette, de erre vonatkozóan csak egy helyen találtam információt, a New World Encyclopedia szócikkében, konkrétan azt, hogy a fellépő ruháit maga a táncosnő tervezte (a kivitelezésben is részes lehetett vagy teljesen vagy részben, ebben ahogy a táncosnők között szokás, egy ismerős varrónőt is alkalmazhatott). Ha ez így volt, akkor Ruth St. Denis korának egyik jelentős táncruha tervezőjének is mondható, hiszen minden előadásához újabb és újabb a maga korában kiemelkedően színvonalasnak számító öltözékeket talált ki.

Ruth St. Denis Theodora

A sárkány gyöngyétől a bogaras "ékkövekig" - Meglepő régi ékszerek

Egy ideje Pinteresten gyűjtögetek olyan ékszerekről képeket, amelyeket úgy ha meglátnék egyenként nem biztos, hogy hirtelen tudnám helyben és időben elhelyezni. Olyanokat is találok, amelyek régiek ugyanakkor modernül hatnak, és biztos vagyok benne, hogy számos mai tervezőt megihlettek. Aztán létezik ezeknek a kiegészítőknek egy olyan típusa is, amelyen egyszerűen csak megdöbbenek, hogy "jé a teremburáját, hát ilyen is van". Ezekből hoztam párat, hogy ne csak magamban hüledezzek.

 

Gyöngyös-sárkányos:

 

Egy aukciós albumból származik ez a medál. 1900-ból származik, de valójában bármelyik mai fantasy ékszergyártót megihlethet eleve a sárkánytéma miatt. A szecesszió jellegzetes formavilága azonosítható rajta. A valós értéke 15 ezer euró. forrás: aguttes.auction.fr

 

Hajdanvolt buborékfújók

Nemsokára pikniket rendezünk a Margit-szigeten. Mivel a piknik arra a napra esik, amikor a szigeten Buborékfújó napot tartanak: Múltidéző Piknik 2015, gondolkodóba ejtett, hogy vajon a buborékfújás mennyire összeegyeztethető régi korok ruháinak viselésével.

Egy kicsit nehéz volt utána nézni, tekintettel arra, hogy hiába találtam egész hasznosnak tűnő ismeretterjesztő írásokat - lásd például az education,maimi.edu külön oldalt szentel a témának. Viszont sok helyen nem találtam arra vonatkozóan információkat, hogy a lehető legrégebbi adat a buborékfújásról mikortól származik. A Maimi Egyetem írói szerint egy 1587-es, francia fametszet a legősibb buborékos ábrázolás. A Wikipedia a buborékfújás elterjedését már a 17. századra teszi, amikor a szappan modernizálásának az első nagy folyamata lezajlott. Ez így egészen nem teljesen igaz. Minél inkább utánanéztem, annál mélyebb gyökereket és ősibb nyugati eredetet találtam.

Az első buborékfújókat ábrázoló képek nagyjából 1530 körüliek, sokkal korábbiak, mint ahogy a buborékfújással foglalkozó általam idézett irodalom meghatározta. Ha valaki egészen korrekt múltidéző akar lenni, akkor nagyjából 1530 utáni korszakok öltözékeinek felelevenítésével buborékfújással korhű tud lenni. Főleg, ha szalmaszálat használ "buborékpipának".

Koponyák, puttók, buborékok

Az a legfeltűnőbb a legkorábbi buborékfújó ábrázolásokon, hogy a buborékfújás kezdetben a művészetben nem a legvidámabb témaként lett megörökítve. A jellemzőbb allegória Erasmustól származik, ez a "Homo bulla est" azaz, az "Ember mint buborék" kép.

Barthel Bruyn Homo bullája 1530-ból

Harisnya fétis anno - Mintás női harisnyák 1860-tól 1920-ig

Igazából a zokni és harisnya nem az a téma, ami történelmi kosztümös körökben nagyon népszerű lenne. Egyik oka talán az, hogy technikailag nagy kihívás egy valódi régi harisnyakötőgép megépítése, amihez valószínűleg csak pamutfonalat tudnánk használni, mert igazi selyemszálakat beszerezni egy újabb bevehetetlen feladat lenne. Másik lehetőség kitanulni a harisnyakötést szintén macerás. Marad így a régi harisnyák nézegetése vagy az új darabok vásárlása, ami nagyon hasonlít a régiekre.

Persze, aki tud horgolni és kötni még mindig választhatja a harisnyakészítés legősibb változatát pamut fonállal. Nagyon mutatós darabok és előnyök, hogy melegek is.

A XIX. század végén és a XX. század első évtizedében a nőknél legdivatosabb daraboknak a különböző díszítésű selyemharisnyák számítottak. Itt ebben a cikkben most ilyen akkor trendinek számító darabokat mutatok be, amelyeknek a létezéséről, addig amíg nem foglalkoztam ruhatörténettel egyáltalán nem tudtam.

Az OMG That Dress gyűjtőoldalán igen érdekes darabokat találtam, amelyek felkeltették az érdeklődésemet az 1860 és 1920 közötti időszak női lábviselete tekintetében. Olyan selyemharisnyákat, amelyeknek a dizájnjához nagyon hasonlóakat készítenek manapság is vagy akár azt is hihetnénk, hogy ezek mai harisnyák, ha nem tűnne szembe az a különbség, hogy ezek inkább lábformájúak kihajtogatva, mint a maiak.

A tárgyalt időszakban még nem használtak filamentfonalat - nájlont -, utóbbi a II. világháború idején jelent meg, tehát a klasszikus értelembe vett náljonharisnya még nem létezett, ezért is érdekes látni, hogy az érdekesebb minták hogyan jelentek meg pamut vagy selyemszálakon. Ezek a harisnyák nem lehettek még annyira nyúlósak, mint a nájlonból készültek, éppen ezért kellett a láb számára láthatóan külön formát.

Az egyik legérdekesebbnek ezt az 1870 körüli időszakból származó cseresznyemintás pamut harisnyát találom, amely nagyban hasonlít a mai főleg festett mintás harisnyákra. Itt úgy tűnik a minta a textúra része a minta, tehát a minta bele kötött. Ez volt az első harisnya, ami arra az elgondolásra késztetett, hogy az akkori nők és a maiak azért mégsem gondolkodtak annyira eltérően a harisnyákról. Ezt a harisnyát ránézésre fiatalabbnak gondoltam. Jelenleg 145 éves lehet!

 

Cseresznyemintás harisnya a New York-i Metropolitan Múzeum gyűjteményéből