Egy ideje Pinteresten gyűjtögetek olyan ékszerekről képeket, amelyeket úgy ha meglátnék egyenként nem biztos, hogy hirtelen tudnám helyben és időben elhelyezni. Olyanokat is találok, amelyek régiek ugyanakkor modernül hatnak, és biztos vagyok benne, hogy számos mai tervezőt megihlettek. Aztán létezik ezeknek a kiegészítőknek egy olyan típusa is, amelyen egyszerűen csak megdöbbenek, hogy "jé a teremburáját, hát ilyen is van". Ezekből hoztam párat, hogy ne csak magamban hüledezzek.
Gyöngyös-sárkányos:
Egy aukciós albumból származik ez a medál. 1900-ból származik, de valójában bármelyik mai fantasy ékszergyártót megihlethet eleve a sárkánytéma miatt. A szecesszió jellegzetes formavilága azonosítható rajta. A valós értéke 15 ezer euró. forrás: aguttes.auction.fr
Középkori élet fülbevalók:
Ez a fülbevaló egy átverés, mert azt hihetnénk, hogy minimum kétszáz esztendős, de nem. A romantika középkormániájának a terméke, amely ilyen formát is öltött. Tehát XIX. századi. Szintén egy aukciós oldalról való. A technika, amellyel készült számomra nem teljesen tiszta, de valószínűleg üveg vagy porcelán lehet az anyaga, amelyre festettek. A leírása alapján olasz és mikromozaik.
Parfüm egyetlen gyöngyszemben:
Páratlan darab lehet ez a kis parfümös "üvegcse", amely egy igazgyöngyben rejlik. Szintén XIX. századi.
Üvegkígyó nyaklánc:
Szintén nem mai nyakbavaló, bár akár az is lehetne. A tervezője René Lalique, szecessziós üvegműves. Ez az egyik kedvenc ékszerem tőle, pedig jó pár van. Fő ihletője a természet volt. Ez a nyakék még az egyszerűbb művei közül való. Szerintem nagyon elegáns, ahogy az üveg függőt csak selyemzsinórok tartják. A rojt a kígyó szájában érdekes megoldás. Az üveg színe pedig gyönyörű.
"Tüskés" nyakék, amit sose hordtak punkok:
Szintén hihetnénk azt, hogy ez a nyakláncok napjaink vagy legalábbis a XX. század egyik divattervezője alkotta, de nem. Ez egy XIX. századi indiai nyakék, amely a Metropolitan Museum tulajdona. A tüskék pedig nem tüskék akarnak lenni, hanem jázmin bimbók aranyból. Ha közelről megnézzük a "tüskék" tövénél pici rubintok rejlenek.
"Csontvázas gyűrű" nem gothoknak:
A memento mori ékszerek egyik különös változatát képezik azok a halálfejes, csontvázakat bemutató ékszerek, amelyekből néhány készült a történelem folyamán, akkor is, amikor még azok hordása nem számított divatnak és sokszor valóban a halálra emlékeztette a viselőjét. A következő gyűrű 1728-ból való. A csontváz egy kis kristálykoporsóban fekszik. A gyűrű mintájában a gerincoszlop is megjelenik, mint dekoráció.
forrás: artofmourning.com
Lestrapált macska gyűrű:
A V&A múzeum gyűjteményéből való ez a fehér, fáradt, achát macska. Valószínűleg 1825-ben készítették.
Ijesztő majom fülbevaló:
Szintén XIX. századi ez a párját ritkító majomfülbevaló, amely labradoritból lett ilyenre kifaragva. Megmondom őszintén ezt a pár majmot nem tudnám a fülembe venni, akármilyen értékes antik ékszer.
Fülből lógó kézfejek:
Memento mori motívum a kézfej, amely valamilyen növényt tart a kezében. Ezúttal egy-egy szál rózsát. 1880-as dizájn. Elefántcsont faragás. (forrás: 1stdibs)
Az isteni lélegzet allegóriája:
A 19. század közepéről való egyházi rendeltetésűnek kinéző, talán Spanyolországból való ereklyetartó vagy ékszer, amelyről annyit találtam, hogy az Isteni lélegzet allegóriája.
Valódi bogarak ékkő helyett:
Mivel magam is foglalkozom a bogaras ékszerek készítésével, ezért külön érdekelt a téma, hogy léteztek a XIX. században konzervált rózsabogaras ékszerek. Voltak bizony, nem is akármilyenek.
Ez a szecessziós bross egyiptomi ihletésű és nagy valószínűséggel 1900 körül készülhetett:
Az Ebayről származik ez a már eléggé megkopott gyűrű. A bogárnak strasszkő szemeket is tettek, nem tudom, milyen esztétikai megfontolásból.
Ez a fülbevaló - amely ahhoz képest, hogy az 1860-as években készült bizony egész jó állapotban maradt fenn - már egy kicsit bonyolultabb. Nagyjából 100 ezer forintért, akár a tied is lehet: ebay
A XIX. századból két bogaras tiara is fennmaradt napjainkra. Az egyik Lady Granville tiarája, nyakéke és fülbevalója 1884-1885-ből:
A másik szintén ugyanabból a gyárból származik és ugyanarra a két esztendőre datálják. Nem is akármilyen, hanem egy esküvői diadém:
Már a századfordulóról való ez a vastag karperec, amelyhez jó sok bogarat kellett gyűjteni:
A következő bross már az 1920-as évekből származik és nem európai, hanem ázsiai rózsabogarat használtak a befoglaláshoz:
Kis könyvecske medálként:
A végére hagytam az egyik kedvenc ékszertípusomat. A kis könyv vagy füzet medált, amely a XIX. században szintén elég gyakori volt. Sok mindent nem lehetett bele írni még csak a kedvenc szavak számára sem elegendő.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése