Egy ideje tervezek egy bejegyzést a múlt századforduló híres orientalista koreográfiákat is bemutató táncosainak kosztümjeiről. Nagyon-nagyon sok mindent néztem át, olvasgattam, és arra jutottam, hogy ez a sok információ nem fér be egy bejegyzésbe. Ezután arra gondoltam, hogy jó, akkor egy-egy táncosnak egy-egy írást szentelek sok-sok képpel. Azonban már a legelső anyagnál megakadtam, mivel annyi mindent megmutatnék, hogy az egyetlen bejegyzésbe szintén sok lenne. Így egyelőre elkezdem az ismertetést egy bizonyos táncosnő egy-egy híres produkciójához tartozó jelmezének bemutatásával.
Már az újjáindított nem csak kosztümös-antik témás másik blogomban említettem, hogy a The New York Public Library az állományából rengeteg digitalizált régi dokumentumot tett elérhetővé. Ennek a része a Jerome Robbins Dance Division Archívum, ahol elképesztően sok tánchoz köthető érdekességet lehet fellelni. Ennek a kosztümös vonatkozása, hogy mivel az archívum nagy mértékben vizuális, rengeteg új régi táncos és színházi kosztümérdekességet fedezhetünk fel magunknak. Ennek a része a Denishawn kollekció, amely Ruth St. Denis táncosnő és férjének online képi hagyatéka.
Ruth St. Denisről azt érdemes tudni, hogy Mata Harihoz és még jó pár kortársához hasonlóan a századfordulón kezdett el orientális és modern tánccal foglalkozni. A táncosnőt valóban Ruth Denisnek hívták. A nevéhez csak az St. lett pluszban odabiggyesztve, ellenben Mata Harival, aki egy teljesen új identitást és nevet talált ki magának. Ruth az USA-ban született, táncosnőnek tanult, és a múlt század fordulóján David Belasco producer és rendező társulatának tagja volt, amíg nem fordult "isteni sugallat hatására" az orientalizmus világa felé. A relevációja izgalmasan alakult. Amikor New Yorkban járt, véletlenül meglátta az Egyptian Deities cigerattamárka egyik poszterén az ülő Izísz, egyiptomi istennőt. A poszter pedig annyira megbabonázta Ruthot, hogy nemsokára otthagyta a Belasco csoportot, és szólókarrierbe kezdett. Életét a továbbiakban modern, orientalista hatású, nyugati táncnak szentelte.
Annak a bizonyos poszternek az egyik fekete-fehér változata, amely Ruth St. Denis keleties hatású táncos karrierjét inspirálta.
A legelső orientalista szóló produkciója Krisna Radha nevű szerelmének történetét bemutató darab volt. A Radha, az öt érzékszerv tánca a hindu mitológiára épülve valamilyen furcsa egyvelegét mutatta be a közönségnek, miképpen értelmezi mozgásában és megjelenésében egy szecessziós, nyugati táncosnő az indiai kultúrát.
A Radhában legelső előadások idején az egyébként tejfehér bőrű táncosnőt tetőtől talpig barnítófestékkel kenték be, amelytől a Ruth furcsamód valóban egy kicsit indiainak nézett ki. A Radha trónt is tartalmazó színpadképe erősen hasonlít a már említett cigeratta plakát trónjára, kiegészítve a korban indiainak ítélt háttérelemekkel és néhány valódi hajbókoló hinduval és művirág koszorúkkal.
A legelső Radha előadások színpadképe
Ruth az legelső Radha jelmezben tűnt a legautentikusabbnak. Ehhez néhány igen lenyűgöző fotográfia is készült, valószínűleg reklám célra. Kosztümje nagyon sok mindenben emlékeztet a kortársak színpadi megjelenéséhez: a mellre egyenként felilleszthető tányérszerű takaró elemek, melyeket gyöngyökkel borítottak, az alatta futó ékszerezett testharisnya, amely fölé még rengeteg ékszer kerül. Az orra külön orrkarikát festettek.
A fejdísz más táncosnőkéhez képest kicsinek tekinthető. Mata Hari jelmezeihez képest az öltözék inkább takarja a testet, főleg a mell és csípő részen. Ruth St. Denisnél a szoknya egészen derékig felhúzott. Mata Hari szoknyája inkább sellőszerűen nyílik és a fenéknél testre simul. Ruth legelső jelmeztípusánál pörgős A-vonalú szoknya figyelhető meg, amelynek a táncban komoly szerepet kaphatott mozgásával és eszköz funkciójával. (Ruth St. Denisről marad filmek alapján a táncosnő nagyon is kedvelte a szoknyák emelését és pörgetését.)
Ruth St. Denis első Radha kosztümje egy korabeli kézzel díszített képeslapon. Az orrkarika nagy valószínűséggel utánfestés.
A legelső a kosztüm - Radha - 1906-ból
Radha ékszerek közelről az egyik első kombinációban.
A Radhához készített ékszerek és fejdíszek kavalkádja közelről.
A Ruth St. Denis-féle Radhának való beöltözés kicsit bonyolultnak tűnhet mai szemmel. Akkoriban nem volt még melltartó. Még a mai kornak megfelelő fazonú női fehérnemű sem volt divatban. A gumírozást kaucsuk szalagokkal oldották meg vagy egyéb trükkökkel. Az alap ruha a táncosnőknél - hacsak nem erotikusnak szánták a produkciójukat - egy testharisnyaszerű talán selyem anyagból készült testszínű alap volt, amelynek valamennyire nyúlós hatásúnak kellett lennie. Ruthnál kezdetben egy vastagabb rövid selyembrokát blúz töltötte be ezt a funkciót. Ezt az alap darabot vették fel minden bizonnyal legelőször. Nagy divatnak örvendek a kövekkel, gyöngyökkel kirakott melltányérok. Ha a gyöngyös melltartó tányérok nem voltak melltartószerűen felvehetők, akkor erre illesztették fel valamilyen tűzési, csatolásos módszerrel. Ha ez az alap nem volt eléggé kihímezve, további feltűzni való brossokat, függőket raktak még rá. Az alsó testet ugyanúgy bugyi híján egy ilyen testszínű nadrágocskával fedték el. Az alábbi képen látható az öv, amely vékony és hálós szerkezetű. Ez az öv magának a hálós jellegének köszönhetően lehetett kicsit rugalmas, és tapadt a csípő fölé. Egy látványos övcsattal záródott. Érdemes megfigyelni itt, hogy a lábperecekre csörgők vannak felszerelve. A későbbi jelmezről ezek a csörgős lábperecek elmaradoznak majd.
Csak az ékszerek a legelső Radha kosztümhöz. Nem lehetett egyszerű mindegyiket egytől-egyig számon tartani öltözködésnél.
Egy későbbi Radha jelmez a színpadkép részletével. Ugyanazok az ékszerek és a melltartó egy rövidebb ujjú felsőrész fölött. A középső hajválasztékba helyezett dísz eltűnt. A fül fölötti fejrészek lejjebb kerültek.
Az öv szélesebbé vált, a gyöngyösebb és a szoknya funkciója jól reprezentálódik.
A szoknya teljes terjedelmében 1906-ból
Az előző Radha jelmez hátulról forgás közben
1908-ban történt valami érdekes az eredeti öltözékformációval. A melltakaró tányérok teljesen eltűntek. A selyembrokát alap blúz, testharisnya szerű felsőre cserélődött. Több lett az ékkő és a lánc. Az ékszerek szaporodásával szoknya kezdett megrövidülni - vagy a pörgős szoknyát levetette a táncolás közben, amely alatt már szinte csak ékkövek rejtőztek -, és megjelent egy olyan elem is, ami korábban eddig nem szerepelt a repertoárban. Ez pedig a tiara, amely a fej mozgását nehezítette, de látványelemként sem volt utolsó. A tánchoz nem csak egy tiara létezett. Sőt úgy tűnik a stúdiófotókhoz más tiara járt, mint az előadásokhoz. A jelmezt további ékszerek egészítették ki, és Ruth St. Denis mindig más kombinációban vette fel őket. A tánc közbeni alap elemek, mint a virágkoszorú, tál, gyöngyök, csörgő megmaradtak. A testfestés egyre világosabb. A stúdiófotókon szinte fehér az arc.
A Radha színpadképe 1908-ban, ahol vékonyabb és testhez passzolóbb a szoknya. Nagyobb a tiara. A derékról a hangsúly a csípőre helyeződik az ékszerek által.
A Radha darabhoz készült egyik modernebb jelmez, amely nagyban eltér a fentebb látottaktól. Tiarát, lábfejdíszt, kézfejdíszt, lábszárdíszt és rengeteg további ékszert tartalmaz.
A Radhához készült műtermi fénykép, amely jó pár eltérést mutat a színpadi megjelenéshez képest 1908-ból.
Ha tüzetesebben megnézzük ennél a késői Radha ruhánál észrevehető a testet takaró alsó ruházat az ékszerek alatt.
Az 1909-es Radha jelmeznél már szinte eltűnik a textil. A test kövekbe és láncokba burkolózik.
.
Nekem úgy tűnik, ahogy végiglapoztam a Radha fényképeket, hogy ellenben Mata Hari erotikus, magát hindu hercegnőiségbe beleélő motivációjával Ruth St. Denis valóban csak az orientalista hangulatot megidéző és átadó táncos szerepét öltötte magára. Magához a darab tökéletesítéséhez pedig hozzá tartozott a kosztüm újragondolása és átalakítása. Még annyit jegyeznék meg a tánchoz magához, hogy Ruth St. Denis mozgásáról szerencsére maradt felvétel, ugyan csak öregkorából, de mozgását könnyebb így rekonstruálni és elképzelni. Az ő szemszöge abszolút a korabeli képzett táncosé volt, aki megalkuvás nélkül egyszerűen csak dolgozik.
A Radha különleges atmoszféráját adja át ez a 101 éves, elektromos színpadi fényektől elmosódott fotográfia, amely Francis Brugière munkája:
További adalék ahhoz, hogy mennyire képeztek saját fantáziavilágot az, amit a nyugati kultúra gondolt a keletiről, hogy Ruth St. Denis Radha táncához a háttérzene nem valamilyen hindu éneklés és muzsika, hanem eredetileg Delibes Lakméja volt. Ebből is hoztam egy részletet, annak, aki még nem hallotta volna. Valóban éteri:
Forrás: Denishawn Collection
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése