részben festett dagerrotípiája egy korabeli színes metszetről
az 1850-es évekből
Már Goethe is kísérletezett vele
Viktoriánus kifestő felnőtteknek
A dagerrotípia színezésekről a Dagerreotype Journalnak van egy kiváló összegző cikke a 2014-es júniusi számban (Michael G. Jacob, Colour And the Daguerreotype).
A legnépszerűbb módszer a dagerrotípiák kézzel való után színezése volt. Erre különböző eljárásokat fejlesztettek ki. Egy 1842-es leírás szerint az egyik ilyen volt pigment - főleg ezüst és arany - porok keverése gumiarábikummal, amelyet a dagerrotípia lemezét fedő üvegének belső oldalára kentek fel még az installálás előtt. Az arany színezést egyébként tartósítás céljára is használták. Eszközöknek apró ecseteket és ceruzát használtak. Számos portréfestő szintén a dagerrotípia népszerűbbé válásával szakmát váltott. Apró miniatúrák, portrék helyett ezután dagerrotípiák festésével - mondhatjuk azt is, hogy festményszerűvé tételével, "feltuningolásával" - kezdtek foglalkozni.
Színezett dagerrotípia Viktória királynőről 1854-ből, digitalizált sztereofényképből készített gif
Kislány színezett dagerrotípiája az 1850-esek évekből
Színezett - a saját korában erotikusnak számító - sztereo dagerrotípia digitalizált változatából készült gif
Színezett sztereo dagerrotípia digitalizált változatából készült gif
Színezett dagerrotípia 1850 körül
Színezett, - a saját korában erotikusnak számító - sztereo dagerrotípia digitalizált változatából készült gif
Kék nyakkendős nő 1840 és 1850 között (?), színezett dagerrotípia
"Aranyozással" színezett dagerrotípia 1850 körül
Színezett dagerrotípia 1850 tájékáról
Amerikai, tűzoltó kosztümös férfiak egy 1850-es évekből származó színezett dagerrotípián
1851-ben Charles J. Anthony szabadalmaztatta az úgynevezett magic background - szabad fordításban "varázslatos háttér" - eljárást, Ennek a lényege az volt, hogy a színezéshez konkrétan magát a dagerrotípia ezüst lapját vonták be különböző kémiai anyagokkal és/vagy hőfolyamatoknak vetették alá. Ilyen módszerrel készítették az úgynevezett "világító, fénylő" - illuminated - dagerrotípiákat is, amikor a lemez felületét - főleg a közepén - az installáció előtt forró higannyal szórták be. A képen így egy érdekes "aura hatással" emelték ki a látványt.
"Schrödinger" színes dagerrotípiája
A közvélemény nagy figyelemmel kísérte volna elméletének gyakorlati bemutatását, csak ez utóbbi a "köd homályába veszett". Azaz Hill nem mutatta meg eredményeit a nagyközönségnek. A nagyközönség további rosszallását idézte elő, hogy kortársa Samuel F. B. Morse - a távírás feltalálója - azt állította Hill fotói kézzel színezettek. Hogy Hill mentse a menthetőt, a heliochróm készítésének titkait 1856-ban egy alapos értekezésben nyilvánosságra hozta. Sajnos utóbbit már túl későn tette és drágán is adta, hiszen ekkor már mindenki csalónak hitte. Módszere ezenkívül túl bonyolult is volt ahhoz, hogy a kortársak kedvet is kapjanak az ellenőrzéséhez. Hill ráadásul nem sokkal ezután el is hunyt, a hosszú távon kísérletezéseire használt rengeteg vegyszer 1865-ben, közvetetten halálát okozta. Módszerének rehabilitációjára egészen az 1980-as évekig kellett várni, amikor is egy Joseph Boudreau nevű fotótörténész kivitelezte a Hill által leírt bonyolult műveleteket. Boudreaunak sikerült vörös, zöld, kék, sárga, bíbor és narancs árnyalatokat előállítania pigmentek nélkül a Hill-féle heliochróm módszerrel. Magáról az eljárásról bebizonyosodott tehát, hogy működik.
2007-ben a Getty Conservation Institute és a George Eastman House kutatói 62 darab valódi hillotípia kémiai elemzését végezték el a Smithonian Múzeum gyűjteményéből. A kutatók arra jutottak, hogy Hill dagerrotípiáin pigmentek találhatóak. Ezeket Hill számos alkalommal arra használta, hogy az eredetileg halványan már előállított színt erőteljesebbé tegye. Tehát a mai Hill képeken nem a Hill-féle heliochróm eljárás színeit láthatjuk tisztán. Egyébként főleg a vörös és kék árnyalatok tartalmaztak eredeti alapot. Napjainkra már szinte biztosnak mondható, hogy Hill valami olyat talált föl, amelyet a többiek a korában nem, dagerrotípiái részben már valódi színes, de még részben festett dagerrotípiák voltak.
Csendélet hillotípia
A dagerrotípia elavul
A korszakban, mivel Hill találmányát csalásnak tekintették, ezért a továbbiakban is azt a "fotóforradalmat" hozó módszert keresték, miképpen lehetne szép, színes képeket készíteni vagy végső soron egyetlen felületen rögzíteni a színeket. Hill találmányát még inkább csak elhomályosította, hogy a dagerrotípiánál sokkal olcsóbb és már másolhatóbb módszerek is elérhetővé váltak a fényképezésben.
A Történeti Fotótörténeti Eljárások Magyarországon című fotótörténeti honlapon további érdekességeket találtam a XIX. századi színes fotográfiákat illetően. Az 1860-as évekre megjelent a chromotípia, mint népszerű hamis színes fénykép. A chromotípiát már sópapírra, albuminpapírra készítettek. A negatívról készült pozitív másolatokat üveglappal távolították el egymástól, miközben a rétegeket átlátszóvá tették - chromoviasszal -, valamint festékkel színezték. A kép így egyszerre kapott színeket és térbeliséget. Ritka és drága eljárás volt, a legfelsőbb réteg engedhette csak meg magának.
További izgalmas momentum, hogy Japánban 1860-tól hihetetlen népszerűségnek örvendett a kézzel színezett albuminfotó, olyannyira, hogy egy külön művészeti formát termelt ki.
Gésa színezett albuminképen az 1880-as években
Érdekesség, hogy a heliochrómiában - a színes képkészítésben - Nicéphore Niépce unokaöccse Abel Niépce és Edmond Becquerel a 1867-es párizsi világkiállításon kiállított egy fixálatlan színes fényképet, sárga üvegbúra alatt.
Egy újító magyar, Veress Ferenc a század végére egészen elmélyült a heliochrómia eljárásának tökéletesítésében celloidin kötőanyagú fényérzékeny papíron. Már 1884-ben - hasonlóan Hillhez, aki korabeli színes metszeteket rögzített hillotípiáin - Veress üvegfestményekről készített heliochrómiákat. 1889-ben már megoldotta a színek rögzítését, de sajnos az expozíciós időt nem tudta annyira lerövidíteni, hogy a természetben is alkalmazhassa. Veress végül nem szabadalmaztatta eljárását, eredményeit így senki nem tudta felhasználni.
A századfordulóra pedig megjelent az autokróm/autochróm, amelynek újrafelfedezése színessé tette a XX. század elejét, és amelyről már az említett 2012-es fotós bejegyzésben részletesebben olvashattatok.
Források, ajánlott cikkek:
A 160-Year-Old Photographic Mystery (Smithonian)
Corinne Dune, Hillotypes (Notes on Photographs)
Chromotípia (Történeti Fotóeljárások Magyarországon)
Heliochrómia (Történeti Fotóeljárások Magyarországon)
Mi történt április 3-án? - Veress Ferenc munkásságáról (Magyar Mérnök)
Hockney-Falco thesis (Wikipedia)
A bejegyzés eredetileg a Múltidéző Találkozók oldalán jelent meg 2015.11.10-én. Eredeti link: http://costumecon.blogspot.hu/2015/11/a-szines-dagerrotipiak-titkai.html#more
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése