Ártatlanság, romlatlanság, örökkévalóság. Ezek a szavak jutnak eszembe erről az illatról. Utóbbiak párhuzamba állíthatók a cédrushoz kötődő kultúrtörténeti érdekességekkel, mint hogy a cédrus fájából készítették az egyiptomi múmiák koporsóit, Ámon-Ré hajóját, Jézus Krisztus keresztjét, Salamon király templomát és a frigyládát is. Magyarországon a cédrusról mindenkinek Csontváry festészet jut eszébe. Nekem most már ez a 19. századi illatkeverék is.
Alapvetően, amikor elképzeltem ezt az illatot, azt hittem, hogy egy nagyon fás, keserű illatot fogok kapni. Miután összekevertem a két illatos hozzávalót - a cédrusolajat és rózsakivonatot -, már elkezdett "kristályosodni", hogy ez valami más lesz, valami inkább geránium felé hajló tisztaságillat, amit akkor érez az ember, ha egy jól tartott antik éjjeliszekrényben kotorászik. Kicsit hasonló illata van a régi rózsás szappanoknak. Szaglászás közben még tovább gondolkodtam, és eszembe jutott egy régi fiola, amiben rózsafa illóolaj volt, és egyértelművé vált számomra, hogy ez egy művi rózsafa illat.
Joseph Philibert Girault de Prangey: Libanoni cédrus dagerrotípia [1843-1844] forrás: mutualart
