A régiek mosási kultúrájáról egy elég sztereotipikus kép él az emberek elméjében. Asszonyok, akik kimennek a helyi patakhoz, folyóhoz mosni a tekenőjükkel, aztán szappannal dörzsölgetik a kelmét, majd ott azonnal ki is rázzák, aztán valahol majd teregetnek, és közben valami pásztorálszerű jelenet is lezajlik a háttérben, vagy jön egy gyermek, mint a kis József Attila, hogy a mosóasszonyok ne menjenek a padlásra...
 |
| Egy idealizált, 18. századi cseléd mosás közben. forrás: British Museum |
Őt az Ebayről loptam. Nem túl szép állapotban van, sőt még azt se mondhatnám, hogy amikor szép állapotban volt annyira tökéletes lett volna, viszont annál inkább inspiráló, körülbelül 1900-as évekbeli blúzdísz vagy éppen csipkés szalagos mellény.Azért inspiráló, mert egy hasonló darab elkészítéséhez nagyon jó minta ez a darab, lényegében csak jó selyem anyagokat és némi lég csipkét vagy tüllt kell szerezni hozzá, és máris feldob egy egyszerű blúzt, és a lényeg, hogy utána egy másik blúzhoz is felveheted, ha ahhoz is passzol. Nem tudom, hogy van-e neve, igazából ez valami átmeneti képződmény, ami megakadt a mellény, a boleró és az öv között.
