Kakaóvajas hajkrém 1893-ból

Ha a kakaóvajra gondolunk, azonnal a csokoládé jut eszünkbe, pedig a kakaóvajat a mai napig előszeretettel használják kozmetikai összetevőnek. 

Hajápolószert reklámozó újsághirdetés az 1890-es évekből (forrás: BnF)

Jómagam akkor találtam rá a kakaóvajra, amikor először próbáltam hennázni a hajamat, és a kakaóvaj a henna savas illatát megfelelőképpen letompította, miközben nem rontott a henna vörösítő hatásán.

Kakaóvaj (forrás: pixabay)

A kakaóvaj hajra gyakorolt jótékony hatását a viktoriánusok is ismerték. Egy házilag is elkészíthető kakaóvajas hajápoló krém volt az a Cacao Creme (magyarul 'Kakaó krém'), aminek a receptjét The Era Formulary. 5000 formulas for Druggist című könyvben találtam. A receptet a könyv kiadásának megfelelően 1893-ra datálom, bár valószínűleg annál régebbi.

Egyszerű és nagyszerű 1900-ból - a szalagalapú fűző diadala

Az egyik legérdekesebb fűzőfazon pont abban az időszakban alakult ki, amikor az utolsó, igazi fénykorát élte ez az alsónemű. Ez a fűzőtípus a szalagfűző, az időszak pedig a múlt század fordulója, ahol a hölgyek a lehető legkarcsúbb derékkörméretről álmodtak.

Warner's, amerikai, esküvői szalagfűző az 1900-as évekből, acél merevítőkkel. (forrás: MET) 

A szalagfűzőt nagyon egyszerű leírni szavakkal is. Ugyanis nem másról van szó, mint egy olyan ruhadarabról, ahol a fűzőmerevítéseket egymáshoz szalagokkal rögzítették vízszintesen. A szalagfűzőknek tehát nincsenek külön szabott textilrészeinek, aminek a hagyománya évszázados tradícióval öröklődött a 20. század elejére.

A hadiszappantól az iszákosság gyógyitaláig - furcsa receptek régről

A régi háztartási és étkezési receptek böngészése közben az ember beleütközik néhány egészen különleges darabba, amit nem igazán tud hová sorolni. Ezek a receptek általában a meglepően ötletestől és hasznostól, az átlagosan alkalmazhatón át az egészen bizarrig hatnak a mai olvasó számára. 

amerikai szappanreklám 1910-ből (Thom's Castile Soap)

Elsőként álljon itt a címben említett hadiszappan, melynek hozzávalója hamuzsír, agyag és oltott mész. A recept szerint ezt használták már a napóleoni háborúkban is:

Eau de Berlin - kozmopolita fűszeresség évszázadok távlatából

Eau de Berlin néven jelenleg is forgalomban van egy parfüm, több is. Az egyik ezek közül a Frau Tonis-é, amelynek illata állítólag tölgy mohás, köményes és páfrányos. Sajnos nem tudom, hogy ennek mennyi köze van ahhoz, amit a 19. században készítettek a köményes zöld vonalon azt hiszem, igen. Mindenesetre kijelenthetem, hogy az egyik legérdekesebb és legkülönlegesebb uniszex illatkeverék, amit eddigi illatrekonstrukcióim során elkészítettem.

A berlini Mitte Breuderstrasse a 19. század közepén (forrás: Wikipedia)

Polyanthus: 19. századi kankalin minden mennyiségben

A kankalin az egyik legszebb tavaszköszöntő dísznövényünk. Manapság inkább változatos színei és formái miatt kedveljük, valamint azért, mert viszonylag könnyen kezelhető. A német neve nagyon tetszik: Schlüsselblume, mely az eredeti tavaszi kankalin növényre utal. Utóbbi virágai kulcs formájúak. Emiatt tartják a kankalint Szent Péter virágának is.

A Polyanthus név alatt a szártalan kankalinok nemesítését értik, melyek gyakran kapható nagyobb áruházakban is ilyenkor március elején.

William John Wainwright: Primrose and Robin

 

19. századi parfümformulák magyarul

A régi frizuradivatot kutatva jutottam el az 1880-as és 1890-es évek borbélyainak és fodrászainak készült folyóirathoz A magyar borbélyok és fodrászok lapja, amely sokkal több érdekességet tár elénk a korabeli személyi higiéniáról, fodrászatról, mint gondolnánk. Többek között krémek, parfümök, pomádék, fogkrémek és egyéb kozmetikai recepteket is tartalmaz.

A Dankovszky illatszeres, kozmetikai, fodrász és borbély szaküzlet kirakata Pesten 1890 körül. (forrás:  A magyar borbélyok és fodrászok lapja)

Körtebefőtt parfümbe ágyazva - A viktoriánus "Pink" - Antik illatrekonstrukció: Extrait d'œillet 1892

A Pink, mint színnév nem csak korunkban népszerű parfümnév. Már a 19. században is létezett Pink-illat, ez pedig nem más volt, mint egy szegfűillat utánzat. Bevallom, nekem nem tetszik a szegfű illata, mert mindig éreztem rajta valami keserű aromát, ezért nem értem, hogy miért akarták ezt a virágillatot leutánozni a régiek. Szerencsére a Pink nem a klasszikus értelemben vett szegfűillat, de hogy mi is pontosan, arról lejjebb olvashatsz.

Néhány érdekesség a szegfűről: a rómaiak a Jupiter virágának tartották, a középkorban az állhatatos szerelmet és a házasságot szimbolizálta. A török szegfű Angliában a lovagiasság jelképe volt. 

Az keverék bázisillatát összetevők aránya szerint a rózsakivonat adja, és ez lesz az az illat, ami teljesen bele is fog olvadni a többibe. Ugyanis van itt ebben a Pinkben minden, mint a búcsúban: narancsvirág, vanília, szegfűszeg, fahéj. Nagyon kíváncsi voltam, mi fog összejönni ebből a már gondolatban is szuperédes kombinációból.

Jelentem, nincs itt semmilyen szegfűillat. Maga a keverék, ezt a Mucha-grafikát idézi színeiben. (Ki tudja, lehet, hogy Muchára hatással volt egy hasonló parfüm?)

Alfons Mucha - Virágok sorozat : A szegfű (wikimedia commons)

Antik illatrekonstrukciók: Cédre du Libanon 1892

Ártatlanság, romlatlanság, örökkévalóság. Ezek a szavak jutnak eszembe erről az illatról. Utóbbiak párhuzamba állíthatók a cédrushoz kötődő kultúrtörténeti érdekességekkel, mint hogy a cédrus fájából készítették az egyiptomi múmiák koporsóit, Ámon-Ré hajóját, Jézus Krisztus keresztjét, Salamon király templomát és a frigyládát is.  Magyarországon a cédrusról mindenkinek Csontváry festészet jut eszébe. Nekem most már ez a 19. századi illatkeverék is.

Alapvetően, amikor elképzeltem ezt az illatot, azt hittem, hogy egy nagyon fás, keserű illatot fogok kapni. Miután összekevertem a két illatos hozzávalót - a cédrusolajat és rózsakivonatot -, már elkezdett "kristályosodni", hogy ez valami más lesz, valami inkább geránium felé hajló tisztaságillat, amit akkor érez az ember, ha egy jól tartott antik éjjeliszekrényben kotorászik. Kicsit hasonló illata van a régi rózsás szappanoknak. Szaglászás közben még tovább gondolkodtam, és eszembe jutott egy régi fiola, amiben rózsafa illóolaj volt, és egyértelművé vált számomra, hogy ez egy művi rózsafa illat. 

Joseph Philibert Girault de Prangey: Libanoni cédrus dagerrotípia [1843-1844] forrás: mutualart

 

Antik illatrekonstrukciók: Hovenia 1892

A Hovenia dulcis a japán mazsolafa. Egy díszfa, amely akár 6-10 m magasra is megnőhet. Virágai és termései is jellegzetesen illatosak. A koraszecessziós illatkeverék a gyümölcsét próbálja leutánozni.

Emile Villa, La Japonaise. forrás: artnet

 

Mivel igazi japán mazsolafa  virágot és gyümölcsöt még nem szagoltam, így nem tudom megítélni, hogy ez a parfüm mennyire sikeresen utánozza az illatát. A termés állítólag édes és zamatos. Ez az illat pedig valóban hordozza ezeket az édes és zamatos jegyeket. 

Antik illatrekonstrukciók: Convallaria 1892

A Convallaria név a botanikusok körében ismert lehet, mivel egy létező növény, a gyöngyvirág latin neve a Convallaria majalis. A gyöngyvirág illat a parfümkészítők szent Grálja volt évszázadokon át. A 19. században is rengeteg illatkombináció készült a gyöngyvirág illatfellegének utánzására. Ezek közül az egyik az a Convallaria, amit most megosztok veletek.

Ismeretlen 19. századi festő gyöngyvirágcsokrot ábrázoló csendélete

 

Hogy miért nem sajtoltak ki a fehér virágból magából illóolajat? 

Ami lenyűgöző a Bíborhegyben - A Crimson Peak női jelmezei

A Bíborhegy című film, amelynek a címe angolul sokkal ütősebb hangzású - Crimson Peak - már nagyjából egy hete a magyar mozikban is látható. Az alkotók gótikus románcként aposztrofálták munkájukat a trailerben, amitől természetesen a magyar goth szubkultúrához magukat közel érzők azonnal bezsongtak, mint legyek a lámpástól.

Nők, akik túl korán dobták el a fűzőt - Reform- és művészi ihletésű ruhák a XIX. század végéről

Az angliai Guildfordban júniusig lehet megtekinteni egy kiállítást olyan festményekről, amelyeken a XIX. század második felében élő hölgyek az akkoriban szokásosnál minimalistább, de szinte már művészi értékű öltözékeket hordanak.

Képzelj el olyan viktoriánus hölgyeket magad elé, akik nem nagyon viseltek fűzőt a ruha alatt, akik elhagyták a turnűrt, és valami kényelmesebbe bújtak, amelyeknek a díszítései az idealizált középkort, reneszánszt, klasszicizmust vagy a keleties öltözködést idézték. Ők voltak az úgynevezett - Aesthetic vagy Artistic Dress Movement - az esztétikai ruhairányzat követői. Magyarul ezt az irányzatot reformruha mozgalomnak szokták nevezni (németül Reformkleid).

 

Oscar Wilde felesége Constance reformruhában 1880 körül