A kankalin az egyik legszebb tavaszköszöntő dísznövényünk. Manapság inkább változatos színei és formái miatt kedveljük, valamint azért, mert viszonylag könnyen kezelhető. A német neve nagyon tetszik: Schlüsselblume, mely az eredeti tavaszi kankalin növényre utal. Utóbbi virágai kulcs formájúak. Emiatt tartják a kankalint Szent Péter virágának is.
A Polyanthus név alatt a szártalan kankalinok nemesítését értik, melyek gyakran kapható nagyobb áruházakban is ilyenkor március elején.
William John Wainwright: Primrose and Robin
A kankalin azon virágok egyike, amelyhez előszeretettel készítettek illatimitációt. Korábban ilyesmit már olvashattál ezen a blogon a Convallaria - azaz a gyöngyvirág - parfümjével kapcsolatban.
Bevallom őszintén, a kankalint nem nagyon szoktam szaglászni, és alapvetően nem az illata miatt kedvelem. Az illata kicsit édeskés és erős, kicsit jellegtelenül marad az emlékezetben, más karakterisztikus virágillatokhoz képest.
Ennek megfelelően a belőle készült Polyanthus illatkeverék is igazából nem tud önálló illatként érvényesülni, hanem egy általános virágillat marad, amiben van egy nagy adag jázmin, ami először minden más összetevőt elnyom. Végül a kombinációból előillan egy kis citrus, valami ibolya és némi rózsa is, hogy valami olyasmi illattá váljon, amelyeket néha régi könyvekben - főleg egyházi énekeskönyvekben - érezni. (Utóbbi miatt felmerült bennem, hogy ennek az illatkombinációnak a 20. század elején lehetett egy variánsa, ami igen népszerű és olcsó lehetett hazánkban is.)
Napjainkban is létezik kankalinparfüm, a neve L'Erbolaria Primaverde EDP. Leírás alapján egyáltalán nem hasonlítanak egymásra. A Primaverdét inkább zöld és üde illatnak írják. Ugyanez a 19. századi Polyanthusra egyáltalán nem igaz. Ez utóbbi émelyítően édeskés és szinte már nyomasztó. Ha textilt akarnék hozzá hasonlítani akkor a pink szaténselyem jut róla eszembe, és azt hiszem, nem véletlenül. Alább a formulában jól kivehető, hogy az összetevők nagy része már önállóan is markáns jegyeket hordoz.
A Polyanthus egy régies, nénis illatok egyike. A mai illatokra egyáltalán nem hasonlít, nagyon avíttnak hat. Egyáltalán nem tudom elképzelni mai környezetben.
Az 1892-es formula:
Képek forrása: pixabay, pexels
ÖSSZEFOGLALÓ:
Illatcsalád: Virág-virág
Bázisillat: Édes aromás
Fejillat: Enyhén citrusos jázmin
Szívillat: Rózsával kevert ibolya
Kiknek ajánlom? 20. század eleji múltidézőknek, de csak nagyon óvatosan
Mihez illik? Régi illatosított könyvlapok illatát idézi. Alapvetően a mai világban semmihez sem illik.
Múltidéző alkalom? Talán egy tavaszi séta egy 1910-től 1925-ig.
Hozzárendelhető inkább 19. században született híres személy: Neumann Teréz misztikus, a régi egyházi énekeskönyvek illata miatt
Egyéb információ: a illatrekonstrukciók felhasználásához a receptek szerint illóolajokat, esszenciákat, tinktúrákat keverek össze. Ha a recept szerint nincs más feltüntetve az illóolajokat alkoholban hígítom. Ha követnéd az illatrekonstruálást, tartsd be illóolajokra vonatkozó szabályokat! Mindig végezz bőrpróbát, és ha bőrre kened a végeredményt, kellő hígítást alkalmazz!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése