Korábban elég hosszan írtam az avasi, empír ruháról. Ennek az újragondolt változatát próbáltam elkészíteni, mert nagyon tetszik a ruha díszítése, és nem mellesleg a szülővárosomhoz kötődik, és felvillanyozott az a tudat, hogy elképzeltem, hogy valami ilyesmi ruhát hordhattak az itt élő nők 1815 körül.
Azt előre leszögezem, hogy a ruha teljes mértékben saját célra készült. Emiatt az eredetihez képest mérten a ruha arányai is megváltoztak, ami annyit jelent, hogy egy kicsit magasabb - főleg a szoknyarészen - és sudárabb lett az eredetihez képest.
Az én végeredményem ilyen lett:
Az elején a forráskutatással kezdtem, mivel csak egyetlen képből indulhattam ki, ami alapján felépítettem az egész öltözéket.
 |
| Az avasi ruha fényképe. forrás: Dobrossy István szerk. A miskolci Avas, Miskolc, 1993. 173. |
A forráskutatás részét képezte utána az az újrakorolás (lásd. a korábbi blogbejegyzés). Az újrakorolás nélkül nem igazán tudtam nekiállni szabásrajz kutatásnak. Végül, aki olvasta azt a bejegyzést az tudja, hogy nagyjából 1810 és 1820 közé sikerült datálnom. Így kezdtem neki a szabásrajzok keresésének, amelyekből kiindulhattam.
A szabásmintát, tudom, naiv módon - és most ezért meg leszek kövezve -, de egyszerűen próbáltam a megadott kép, és a korábban már szerzett ismereteim, valamint a neten elérhető empír ruhás szabásrajzok alapján elkészíteni.
Annyit a leírás alapján ismertem, hogy a szoknya 5 darabból áll össze. A felsőrészben pedig bélelve van. Az elől futó textilcsík díszítést elvileg fodrozott tüll alávarrásával kellett volna kiemelni, de ezt végül nem mertem megcsinálni.
Alapvetően egy normál, empír ruha szabásrajzát vettem alapul, de a mellrésznél középen nyithatóvá alakítottam és úgy csináltam meg, hogy kb 5 cm legyen az a rész, ami pontosan összeér egymáshoz, a többit pedig a vállak felé gömbölyítettem a dekoltázsnál. A szűkítést a mell alatti területen oldottam meg. A szoknyát elől aszimmetrikus záródásúvá tettem, kicsit hasonlóan ahhoz, ahogy egy mai átlapolós szoknyát. A ruha ujjai pedig rövid helyett hosszúak lettek, az ujjak végénél pedig fodrokat varrtam fel saját anyagával, hogy tölcsérszerűen bővüljön. Ezen kívül az ujjaknál a fodrok vonalánál belül belevarrtam egy vastagabb pamutfonalat, amivel tudom a csuklónál szűkíteni.
Szóval valahogy a vázlatos szabásrajz (ami nem arányos!) eképpen fest. Elnézést a felületes ábrázolásmódért, de csak ilyet sikerült. Annyit tennék még hozzá, hogy a perelinszerű gallért és az 1. számú gallért duplán szabtam ki az anyagából. Illetve az 1. számú gallérnál egy keményebb, vászon anyag is belekerült bélésként, hogy legyen némi tartása.
Fontos, hogy a felsőrésznek kell készíteni egy bélést is, mert úgy lesz igazán szép, és a hátának is úgy lesz komolyabban tartása.
Még külön rajzot készíthettem volna arról, hogy hol kell futni a ferdepántnak és hol és hogyan a szalagoknak, de igazából ez az alap fotóból is kiolvasható szépen. A díszmintát pedig mindenhol ugyanúgy lehet alkalmazni és feltűzni, majd rávarrni, ha eljön az idő.
A hátának a kialakításában mindenkinek szabad kezet adok. Én alapvetően az 1815-ös pelisse-ek gombos hátkialakítását választottam.
De ezen kívül sokféle egyéb hátmegoldás létezik. Ez az oldal is segít a hát kialakításában: http://www.uvm.edu/~hag/regency/tips/
ANYAGVÁLASZTÁS:
Ha sok pénzem lenne és sok türelmem, akkor lehet, hogy valahonnan összeszedek hozzá egy vörösesbarna bordázott díszítésű hernyóselymet. Valami hasonlót, mint ennél a svéd ruhánál (sajnos legálisan nem tudok közelebbi képet berakni, de a linken meg lehet nézni közelről:
A fent ismertetett okok miatt selyem helyett egy vékony, csíkozott pamut anyagot választottam.
A kidolgozásnál a szoknyának külön bélést nem csináltam, mivel elviekben az eredetinek sem volt. Utólag jól nézett volna ki egy alsóbb szoknya a saját anyagából, de mindezt csak a fényképezéskor realizáltam. Nagyon tetszett, hogy az anyag a szövési technikája és a csíkozás miatt hol téglavörösnek, hol kicsit bordósnak tűnik.
ANYAGMENNYISÉG:
A ruha 38/40, illetve M-es méretben kb. 4 m 150 cm széles anyagból jött ki. Ebben az esetben a szalagokat a saját anyagából alakítottam ki.
A szalagok nagy részét (leszámítva az ujjánál) 2 cm-es ripsz szalaggal béleltem ki őket, hogy szebb legyen a tartásuk. Sajnos a keményítés nem volt elég.
Kb. 3-4 méternyi szalagot ferdepántnak alakítottam ki.
A hátrészhez 2 gombot varrtam fel, saját anyagába vonva.
ELKÉSZÍTÉS:
Az alapruha elkészítése nem vett hosszasabb időt igénybe, a szalagdíszítés kidolgozása annál inkább. Mivel akkoriban nem volt varrógép, így hogy korrektnek tűnjön a varrás, csak a nem láthatóakat varrtam géppel, minden egyébre ott maradt a két kezem, főképp a szegésekre, amelyeknek nagy része ferdepánttal történt. Emiatt kicsit tökölős lett az elkészítés, bár annál inkább ment át a varrás egyfajta flow-élménybe. Nem fényképeztem le, de a szalagdíszítést kétszer varrtam újra, és emiatt kétszer is kellett gombostűvel feltűznöm. Sok időt vett el az életemből a gallérok és az ujjak szalagozása is. Összességében az alapruha kiszabása, megvarrása kb. egy fél napot vett igénybe. Ezek után jöttek a gallérok, majd minden díszítés. A gallérokra, díszítésre kb. szintén kell 1-2 napot szánni. A pelerinszerű gallérnál oda kellett figyelnem arra, hogy a szalagok hajtogatását kvázi szimmetrikusan készítsem el.
 |
| Részletek. A színek a különböző fényforrások miatt mások. |
HIBÁK A VARRÁSNÁL:
A hibákat általában utólag veszi észre az ember. Nos, összehasonlító képelemzés alapján:
- A mellrészt még ennél is rövidebbre kellett volna vennem pár centivel, és tartanom kellett volna a szabásnál az egyenes vonalat. (Utólag ezt még lehet, hogy javítom).
- Az övszalag túl vastagra sikeredett.
- A gallérokat nagyobb körívben kellett volna kiszabnom.
- A szalagozásnál nem került szalagok alá ráncolt tüllszalag, emiatt nem tűnik háromdimenziós hatásúnak a díszítés.
- A szoknya elején futó szalagozásnak pár centivel szélesebbnek kellett volna lennie.
- A szoknyánál az átlapolt szoknyarésznél több anyagot kellett volna kiszabnom. Vagy nem... Ez igazából saját döntés. Egy 1816-os ruha szerint nem hiba ez a viselési mód sem:
 |
| 1816-os divatkép egy vörös pelisse-ről (forrás: Ackermann's Repository) |
HIBÁK VISELÉSNÉL:
- Elkövettem a legnagyobb hibát, amit kosztümös elkövethet, azaz nem vettem fel alá korabeli fűzőt, csak fehér könnyű alsóruházatot. Sajnos még nem készítettem el korabeli fűzőt, más fűzőt pedig hibásnak éreztem volna felvenni. (Igen, akkoriban hordtak fűzőt! Tévhit, hogy nem hordtak, és sajnos ezt a tévhitet rengeteg divattörténeti könyv átveszi... Mutatok példát: https://romanticrecollections.com/blog/2012/02/17/regency-stays/ )
- Néhány képen túl hosszú lett a frizurámnál az oldalfrufru.
- Igen, a fejfedőm még nem készült el hozzá, meg sok minden még nem. A kesztyű hiánya ezúttal nem feltétlen hiba, ennek utánanéztem!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése