Mert minden nő lehet istennő

A blogon az előző bejegyzésben megismert Claire McCardell nem csak a leghétköznapibb ruhára hozott megoldást, hanem az 1940-re évekbe újragondolta a történelmi alap ruhafazonokat, és létrehozta a mindennapi nő "istennő ruháját". 

Ez volt az úgynevezett monastic ruhatípus, amely azóta is vissza-visszatér, és amit leginkább ókori peplosz, a középkori alsóruházat és némileg a Fortuny-féle Delphos-ruha modern kori kombinációja.

1940-es évekbeli újsághirdetés, melyben a modell McCardell monastic ruhájának egyik változatát.

A monastic ruha szabásmintájának csomagolása

A monastic szó furcsán csenghet erre a ruhatípusra, de ha szerzetesek csuháinak egyszerűségére gondolunk, akkor illik rá. Főleg, ha megnézzük az egyik tipikusabb, hosszúujjas monastic ruhát 1949-ből, ami egyértelműen a szerzetesek öltözékére emlékeztet.

Monastic ruha 1949. forrás: MET

Persze aztán, ha kicsit más szögből, más színben, máshogyan megnézzük a szerzetesek azért bizony nem emelték ki a domborulataikat (mármint remélhetőleg legtöbbször nem). Így pedig kapunk egy olyan ruhadarabot, amit ma már fanatasy-hatásúnak neveznénk:

Monastic ruha 1949-ből. forrás: LACMA

Rayon monastic ruha 1950-ből.

Anyaga olcsóbb pliszírozott - tehát a ráncaiban előre vasalt - dzsörzé, ami miatt azért olcsóbban előállíthatóbb, mint a Fortuny drága, plísszírozott selymeiből készült Delphos. 

Natasha Rambova 1924-ben Fortuny Delphos-ruhában

A Delphos-ruha még szinte rejtette a női idomokat, sokaknak nem igazán állt jól, illetve ha teljesen objektíven akarunk fogalmazni, a Delphos nem a homokóra fazont emelte ki, hanem a húszas évek téglalap ideáljához illeszkedett.

Claire McCardell a Delphost egy kicsit átrendezve, egyszerűbb anyagokat használva 1939-ben már kész is volt egy gyapjúselyem estélyivel:

A monastic ruha előzménye 1939.  forrás: MET

A monastic dress a Delphos-ruhával szemben kipakolja, hogy tessék megnézni, minden nőt lehet imádni a nőiessége miatt, s minden nő lehet istennő a maga módján, ráadásul kényelmesen. Ezt a ruhát ma is ugyanúgy fel lehetne venni, ahogy az 1950-es évek Amerikájában. (Magyarországon általánosságba véve egy ilyen ruha akkoriban még mindig csak álom lehetett.)

Nyári, spagetti pántos monastic ruha, nájlonból, előlről és hátulról. 1950. forrás: FIT

Ugyan nem a monastic ruha, de érdekes megnézni, hogy mennyire kísérletezett McCardell a történelmi fazonokkal. Az alábbi ruhadarabok egyértelműen empír/ampír hatásúak:

Claire McCardell ruhamodell 1946-ból. forrás: MET

Claire McCardell ruhamodell 1946-ból. forrás: MET

És annyit beszéltem róla, hogy álljon itt egy kép a tervezőről, aki itt saját maga modellje (nem is talált volna szerintem jobb modellt hozzá, mert legbelül mindenki saját magának a legjobb modellje):

Claire McCardell popover ruhája

Az 1940-es évek valóban hordható (nem csak high fashion) ruhákat adó tervezője volt Claire McCardell. Nyolcvan év távlatából nézve is vissza-visszatérő örök darabokat teremtett. 

Pamutselyem McCardell-ruha 1955-ből, ráncolt szoknyával. (forrás: MET)

Ilyen volt az úgynevezett popover ruha, amelynek különlegessége az egyszerűségében rejlő nagyszerűsége, azaz a funkcionalitása. (A háborús időkben kiemelt szerephez jutott a könnyű viselhetőség, egyszerűség és az egy spórolás, aminek egyetlen ruha többféle funkcióban történő használata tökéletesen megfelelt.)