Egy rokokó, svéd ruha nyomában

A Pinterestnek és nekem is hamar a kedvencemmé vált egy különleges svéd, lazacrózsaszín, rokokó atlasz selyem ruha, aminek a jellegzetessége, hogy az övcsatok vagy övdíszek egyben képek is. 

A ruha összeállítást 1989-ben rakták össze egy Párizs-Stockholm kiállításhoz, egy csíkos, fehér alapra került rá a felsőruházat, ami alapvetően egy robe a'la turque.

A rózsaszín, svéd ruha az 1780-as évekből. forrás: DigitaltMuseum, Nordiska Museet, Europeana / Swedish Open Cultural Heritage 

A robe a'la turque egy rövid ujjú, köpenyszerű felsőruházat, amit a mell felett kapcsoltak vagy tűztek össze, a derék részének állását pedig a stomacherhez, egyéb alsóruházathoz való tűzéssel vagy zárásként egy textil derékövvel, övcsattal oldották. 

A robe a'la turque divatja tipikusan az 1700-as évek legutolsó évtizedeihez kötődik. 

Ha magyar vonatkozást keresünk, akkor a legjobb példa a robe a'la turque viselésére az orosz származású, magyar nádorné Alexandra Pavlovna festményeken szereplő ruhatára.

Alexandra Pavlovna portréi. forrás: Wikimedia Commons

Elég sokféle változata létezett, és volt egy igazán szabad, laza típusa is, amit a korban igen orientálisnak tartottak.

Robe a'la turque típusok 1770 és 1800 között. A bal alsó kettő a laza robe a'la-ra jó példa. 

Miután megvizsgáltuk ezt az egyedi felsőruházatot. Nézzük meg azt, hogy vajon mennyire volt kirívó a ruhán viselt kép vagy a képes övcsat. Azt hihetnénk, hogy ez a svéd ruhán létezett egyedül, pedig ha nem is volt gyakori díszítés, előfordulhatott egyes különlegesebb összeállításon.

Visszatérve a magyar nádornéra, a gyermek Alexandra testvérével Jelenával rendszeresen viselték ruhájukon híres édesanyjuk Württembergi Marija Fjodorovna orosz cárné portréját.

Alexandra és Jelena portréin a medálviselési szokás. (forrás: Wikimedia Commons)

Képes övcsat, feltételezhetően Marguerite Gérard egyik képén. (forrás: Wikipedia Commons)

Képes övcsatok egy 1789-es divatképen. (forrás: Journal des Luxus)

Mindezek után jöjjön a svéd ruha rekonstrukciós kísérlete, ami két ruhát, sok hibázást és rengeteg tapasztalatot hagyott maga után.

A SVÉD RUHA, REKONSTRUKCIÓ KÍSÉRLET

Már 2016-ban próbálkoztam egy verzióval, amiről utólag bevallom egészen összecsapottan sikerült. Nem volt sok időm se rá, nem is igazán néztem utána a megvalósítási lehetőségeknek, az anyagot is csak úgy ad hoc vásároltam a miskolci Tropikálban (még a szín is túl világos lett), az övdíszeknek szánt képeknek is süthető gyurmából készítettem alapot, ami miatt meglehetősen olcsó megjelenésűre sikerült a kivitelezés. Az alapruha fodrához a szatén sem volt valami jó választás. A köpeny felső összezáródását egy 20. századi brossal oldottam meg. 

Őszintén szólva, én akkor nagyon jól éreztem magam ebben a cseppet sem jól sikerült ruhában, így kedves emlékeim vannak róla, pedig utólag nézve, finoman szólva sem sikerült az összeállítás "rózsásan", bár abból a szempontból nem akarok túl rosszat írni, mert tudom, hogy mindenki kezdi valahogy. Azért van tanulság is, mert ugyan még tapasztalanabb voltam, de sose kezdjetek bele egy látszólag egyszerűnek tűnő ruhába, ha nincs elég időtök a megvalósítására!

Az első ruhamegvalósítás 2016-ból, amelynél sem idő, sem egyéb nem állt rendelkezésre, bár nagyon jól éreztem magam benne.

Hamar felismertem a hiányosságait, így már akkor terveztem, hogy át fogom alakítani. Magára az átalakításra évekig nem volt időm. Idén álltam neki, amikor rátaláltam végül arra az anyagra, ami első blikkre hozza az eredeti lazac ruha színét és fényességét.

Az eredeti túl világos anyagot sem dobtam ki, ugyanis maga a szabása, még ha rosszul is varrtam össze, nem volt hibás, így az első külsejéből, bélésanyag lett, hogy hozz az eredeti ruha volumenét, amelyen jól látszik, hogy szintén tartalmazhat bélést. A külső réteg, nem titkolom, nem atlasz selyem, hanem egy mai princess szatén, ami mégis nagyon is az eredeti anyaghoz hasonló tulajdonságokkal, látszólag nehézséggel is rendelkezik. A hátránya, hogy mivel szatén, ezért nagyjából minden varrási hiba meglátszódik rajta.

Ugyan egyszer már leoltottak egy hagyományőrző csoportban, ahol említettem, miként érdemes dolgozni a brokát és szatén anyagokkal, ha ferdébb szabásvonalaink is vannak, de most azért leírom, hogy az ilyen anyagokat, ha nincs kikötve, hogy keményíthetetlenek, akkor igen is, keményítsük be, vasaljuk át, és utána álljunk neki a szabásnak, varrásnak. 

Két dolgot nyerünk így: az anyagunk nehezebben fog foszlani, valamint nem fog ráncolódni, a varratok pöpecen fognak állni. A keményítést természetesen a végeredmény elérése után kimoshatjuk, és onnantól kezdve a ruhánk már puha és tökéletes lesz.

Ezután a kis intermezzo után nem fogok valami okosnak tűnni, mert ugyan eddig a rokokó ruhaderekaimat mindig keményítés segítségével szabtam és varrtam, a lazac ruhánál valahogy ez feledésbe merült, így a hátvonalon kialakultak problémák, amiket utókeményítéssel és merevítőpálcák bevarrásával próbáltam orvosolni, nem nagy sikerrel.

Az eredeti ruhánál csak a hátsó három középvarrásnál látszik, hogy lennének benne merevítőpálcák, de egyszerűen a ruha állása miatt úgy gondolom, máshova is kellett az.

Sokan azt gondolhatnák ennél a ruhánál a legnagyobb munka az alap robe megvarrása. Ki kell mindenkit ábrándítanom, hogy nem. A két ráncolt díszszalagokon dolgoztam a legtöbbet. Olyan sokat, hogy most róluk, külön teszek képeket:

Az ráncolt díszszalagok a kész ruhán több szögből

Először is a szalaghoz való anyagot én vékonynak találtam, így  rádolgoztam egy keményített vászonalapra. A szatént először felférceltem a vászonra, majd bekeményítettem a kettőt egyben, levasaltam, majd, félkörös sűrű szegőöltésekkel, ami igazából hímzésként is funkcionál "meghímeztem" géppel a széleit. Tudom, a korhű egy speciális félkörös vágatokat hagyó olló lett volna, de az ekkora félköröket hagyó olló hihetetlenül ritka, és fogalmam sincs, honnan tudnám beszerezni.

Amikor végeztem a szegés, miniollóval szépen levagdostam a felesleget. A szalagokat csak ezután ráncoltam be, és vasaltam. A vasalás többször is megtörtént, mert úgy lett rokokósan "papírszerű". Legalább háromszor mentem át vasalóval, végül, amikor már a ruhára is felkerült.

Sajnos miközben készült a ruhám, akkor vettem észre, hogy nekem az alkatomra egy kicsit szélesebbet kell készíteni, és emiatt a felső illeszkedés nem lett tökéletes, végül saját anyagában egy merevített szalaggal húztam össze, amiben rejtett kapocs van. A ruhának végül két övcsatos megoldása készült. Ugyanis végül a végeredményben nem voltam elégedett a képes megoldással, valahogy végül szerintem túldekorált lett.

A ruha a képes csatokkal, hasonló színű övvel:

A második ruha a képes csatokkal.

Mivel korábban szereztem egy csodás fém övcsatot, így ezzel is készült egy verzió.

A ruha rokokó-jellegű, fém övcsattal (igen, lent jobbra van egy kis meglepetés):

A második ruha rokokó jellegű övcsattal. Jobbra lent a macskánk látható, ahogy éppen kibújik a szoknya alól.

Ja, és elkészült egy bergeré is, amihez saját készítésű lenalapú buckramot használtam, a szalagdísz pedig eredeti rokokó keményítéses recepttel készült: mézes, tojásfehérjés keményítéssel (ami tényleg működik!) és mézeskalács illata van (vasalásnál viszont csakis sütőpapíron át vasalható, mert egyébként ráég a vasalóra a fehérjés kulimáz).

Buckram bergeré az övcsatos változat felett.

Az övcsatok a diósgyőri várat és Tokajt ábrázolják, hogy legyen valami személyes is ruhán. Úgy lett volna az igazi, ha sikerül hozzá igazi üvegeket is szereznem, de így végül csak dekupázs (bár akkoriban kedvelték a dekupázst). A keretek vékony, festett és félgyöngyözött falapok. (A képeket lehet, hogy javítom még a későbbiekben.)

Az első ruhától eltérően ez alá már valódi 1780-as éveknek megfelelő fűző került. Az alapruha pedig szoknyában és ruhaujjban csíkozott lengéz, felsőrésznél csíkos damaszt. A külső varratoknál a felsőruhán igyekeztem többségben kézi varrást alkalmazni.

Ahhoz képest, hogy mennyire egyszerűnek tűnik ez a ruha, nekem egy életre elment a kedvem a Princess szaténhoz hasonló anyagokkal való munkától. Egyszerűen minden hiba meglátszik az ilyen jellegű anyagokon, minden foltot hagy rajta, imádja összetappancsolni a cica. 

Sajnos anyagában és egyéb tulajdonságai miatt ez a ruhaverzió sem lett tökéletes, így tervezhetem az ennél is tökéletesebbet majd a jövőre nézve. Egy valamire vagyok büszke igazán: a két ráncolt díszszalagra.