Már régóta tervezem ezt a bejegyzés megírását, mert az egyik speciális érdeklődési területem tinédzser koromban a cári családdal kapcsolatos történelmi dokumentumok böngészése volt. Akkoriban 1999 és 2000 körül szinte semmi, de semmi forrás nem volt elérhető néhány furcsa, kultuszweboldalon kívül, a könyvtári könyveken és forrásértékkel nem igazán rendelkező filmeken kívül.
A konteókon alapuló művek nagy része ráadásul egy hamis, torz képet közvetített a világ felé a nagyhercegnők öltözködéséről. Ilyen volt az 1997-es rajzfilm is, ami a fő kosztümjében azért tiszteletet adott az Ingrid Bergman-féle Anastasia-filmnek, de a többit, főleg az 1920-as évek öltözködési normákat, annak a rendje és módja szerint dobta a kukába hasonulva a már említett előzményfilmhez. A többi konteós filmet, sorozatot inkább említésre sem méltatom.
A leghitelesebb képet egy alig ismert kétrészes BBC-film adja a hercegnők öltözködésének tekintetében. Ez magyarul Az elfelejtett herceg címet viseli. A film betekintést ad az edvárdiánus elit világába és az európai monarchiák válságába, egyébként pedig V. György legkisebb fiáról szól, János, brit királyi hercegről szól, aki 13 éves korában elhunyt.
Részlet a The Lost Prince című filmből
Ha azonban valóban meg akarjuk ismerni az utolsó cári nagyhercegnők öltözködését, azt ajánlom, hogy mindent felejtsünk el, amit az idealizáló filmek eddig az asztalra tettek.
Ezeknek a filmeknek a nagy része nemcsak a korabeli öltözködést alakíttatta át valamilyen soha nem létezett formára, hanem a hercegnők kinézetét is igazítva a jelenkori szépségideálhoz vagy ahhoz a képhez, amit a hercegnői mibenlétről gondolunk.
Egy mai Anastasia cosplayer és a valódi Anasztázia nagyhercegnő. A "hasonlóság" szemmel látható. Vajon a cosplayert szembesítették már a valóság csíkos térdharisnyájával?
A Romanov-kultuszból Anasztázia nagyhercegnő kapta a legnagyobb torzítást. A valós kép azt mutatja, hogy egyáltalán nem olyan volt, amilyennek egy hercegnőt várnánk: alacsony volt, szélesebb vállú az átlagnál, és ugyan arcra nem, de testalkatban eléggé hasonlított dédnagyanyjára, Viktória királynőre.
Balra Viktória királynő 21 évesen, jobbra Anasztázia nagyhercegnő 17 évesen. Mindketten fűzőt viselnek, nagyjából derekuk szélessége így is egyforma. Karjaik hossza, de még test magasságuk is szinte azonos lehetett.
A kultuszt valószínűleg annak köszönhette, hogy megfelelt a "népmesei archetípusoknak", azaz a legkisebb lány volt az utolsó nagyhercegnők közül. Ezenkívül a Nyugat-Európaiak számára a legfurcsábban hangzó névvel rendelkezett. Hozzátett a kultusszal még egy lapáttal, hogy mivel 17 évesen hunyt el, ezért még változhatott a kinézete elviekben, emiatt neki lett a legtöbb történelmi imposztora is, pedig például az ő csontvázát egyértelműen tudták azonosítani a Romanov-csontvázak közül, és egy eléggé alapos arcrekonstrukciója is létezik ez alapján, amely pontos egyezést mutat a korabeli fotókkal.
Mindehhez hozzájön, hogy 1918-ban eléggé letaglózta a korabeli közvéleményt az, hogy mennyire brutálisan végezték ki a cári családot. A legtöbb nagy európai monarchiának a tagjait a monarchiák válsága idején egyszerűen csak száműzték, de nem gyilkolták le őket (például a Habsburgokat). Éppen emiatt egyfajta gyász "tömegpszichózis" alakulhatott ki, amely a gyászfolyamatok első szakaszánál a tagadásnál megakadt. Olyan hihetetlennek tűnt ez a tragédia, hogy a mai napig kerülnek elő imposztorok gyerekei, unokái, akik fellebegtetik azt az elképzelést, hogy valamelyik utolsó cári gyerek mégis túlélte a kivégzését, és valamilyen úton-módon életben maradt.
De kanyarodjunk vissza az öltözködéshez, amelyekhez csak részben érintkeznek témaként a Romanov-konteók. Ha elhangzik valahol a hercegnő szó, akkor mindenki egy formális, díszes ruhát gondol egy hercegnőhöz, amely már túl díszes, ahhoz, hogy igaz legyen. A XIX. századi Orosz birodalom is hemzsegett az ilyen hercegnői ruháktól. A stílus megalkotása, és jellegzetessé válása Olga Bulbenkova cári, udvari szabó-varrónő munkásságának érdeme. Ahogy nálunk a nemesség is érdekesen újragondolt magyaros öltözékeket viselt a XIX. század második felében, úgy az oroszoknál is álnépies motívumrendszer jelent meg a ceremóniaruhákon.
Ilyesmi stílusú öltözéket láthatunk például Anasztázia Mihajlovna Romanova orosz nagyhercegnőn, aki a mecklenburg-schwerini IV. Frigyes Ferenc nagyherceghez ment feleségül a XIX. század alkonyán.
Anasztázia Mihajlovna nagyhercegnőről készült portré 1878-ból. Az öltözék részletgazdagsága lenyűgöző, és magas fokú precizitást kívánhatott elkészítőjétől.
A nehezen felvehető és nagyon díszes formaruhákat egyébként az arisztokraták szinte csak ünnepi alkalmakhoz vették fel. Egytől-egyig mind a hihetetlen gazdagságot kívánták sugallni.
Alexandra Fjodorovna koronázási ruhája. Olga Bulbenkova munkája.
Alexandra cárné Olga Bulbenkova által készített ceremóniaöltözéke a századfordulóról, hihetetlen hímzéssel, csodás kék bársonyból. A ruha ma az Ermitázsban megtekinthető.
Szintén egy ceremóniaruha, mely a cárnéé volt 1894-ből. Szintén Olga Bulbenkova munkája.
A részletek felnagyítva egy másik ceremóniaruháról, melyet 1908-ra datálnak. Szintén Olga Bulbenkova munkája.
Az 1903-as jelmezbálon az orosz nemesség színe-java XVII. századinak öltözött. Viszont ezen már a cári gyerekek nem vettek - még nem is nagyon vehettek - részt. Érdekes lehetett egyébként elképzelni, ahogy a rengeteg gigantikus gyöngytiarás és kokosnyikos nő össze-összekoccant fejfedőikkel a tömegben.
Egy nagyon apró csoportkép az 1903-as nagy jelmezes Téli Palotában megrendezett bálról, ahol látható, hogy a hatalmas kokosnyikokat magán a bálon is tényleg felvették.
Nos, így már nem öltöztek a XX. század elején az utolsó cár lányai. Hasonló hercegnői formaruhák léteztek, de ezek sokkal egyszerűbbek voltak, mint a XIX. századiak. Ennek az oka a kor divatjának egyszerűsödése is lehetett.
A XX. századi cári nagyhercegnői ruhák egyszerűek és nemesek. Mind a négy hercegnőre azonos formaterv alapján készültek, hasonló díszítéssel, "gyöngygombokkal" még mindig Olga Bulbenkova szalonjából.
Olga és Tatjana a két nagyobb lány nagyhercegnői egyik féle formaruhája. Olga Bulbenkova készítette őket.
Ezeknek a ruháknak a trükkje, amiért látszólag egyben állónak tűnnek egyébként magában a csíkban rejlett, amely a szoknyához volt varrva és fel kellett gombolni a felsőhöz.
Ugyanaz a megoldás egy XIX. századi szoknyán
A formaruhák egyik típusát alkották a katonai egyenruhák. Mindegyik orosz nagyhercegnőnek volt ugyanis egy regimentje.
Anasztázia regimentkeresztje
Olga nagyhercegnő katonai uniformisban, a regimentjének megfelelően öltözve.
Mind a formaruhákra, mind az ünneplőruhákra, egyenruhákra és a hétköznapi ruhákra jellemző volt, hogy a négy hercegnő összeöltözött. Sokszor a két nagyobb vagy a két kisebb pár viselt szinte ugyanolyan ruhát. Kis eltérések voltak csak, amelyek betudhatók az egyéni igényeknek vagy a testalkatbeli eltérésnek.
A négy testvér hasonló öltözékben.
Ugyanolyan szecessziós hímzéssel készült ruhák, eltérő szabással
A hierarchiát egyébként jól mutatja, hogy Alexandra cárné a lányok mellett mindig sokkal hivalkodóbban és díszesebben jelent meg. Neki nemcsak a formaruhája, hanem a hétköznapi viseletei is szinte mind-mind rendkívül díszesek és uralkodóiak voltak. A kalapja mindig sokkal feltűnőbb volt a külsőségekben, pedig Anna Vyrubova emlékiratai szerint egyáltalán nem szeretett hivalkodó lenni.
Alexandra Romanova cárné elől, háttérben lányaival egy ünnepségen
Alexandra Fjodorovna kismamaruhája már-már hihetetlenül elegáns volt.
Alexandra Fjodorovna egy ünnepségen.
Tüllcsipke részlet Alexandra Fjodorovna egyik sétálóruhájáról.
Alexandra még akkor is elegánsan öltözködött, amikor tolókocsiba kényszerült, legyengült egészségi állapota miatt
Mint ahogy említettem, a négy lány közül a korosztályuknak megfelelően vettek fel azonos jellegű ruhákat.
Nagyhercegnői gyerek formaruhák
A kisebb nagyhercegnők egyikének formaruhája, az igazi Anasztázia ünneplőruhája így nézett ki
Mária nagyhercegnőnek, Anasztázia korban legközelebb álló testvérének egyik ünneplőruhájának részlete
A nagyhercegnők ünnepi kokosnyikjai
A cári gyerekek ruhái a kor divatjának megfelelőek voltak az 1900-as években. Fodrosak, csipkések, főleg világos színűek. Fehérek. Ehhez gyakran széles kalap, és sokszor balerina jellegű, pántos topánok jártak.
A nagyhercegnők kis ruhái.
Anasztázia Romanova hétköznapi viselete 1910-ből, 9 éves korából
Nagyhercegnők kis kosztümben
A négy lány csipkés, gyerekruhákban 1907 körül.
A nagyhercegnők fürdőruhában, ami nagy valószínűséggel egyszínű lehetett, itt a színezés fantázia.
A hercegnők nevelésében Alexandra cárné fontosnak tartotta az egyszerűséget és a szerénységet. A ruhákat sokszor egymástól örökölték a lányok. Ezért a hivatalos ceremóniafotókon és a felvonulásokon készült fotókon túl a Romanov-lányokat csakis nagyon egyszerű mégis elegáns holmikba láthatóak.
Egy érdekes gallérú csíkos selyemblúz, mini nyakkendővel, kiegészítve egy elegáns sötét szoknyával. A szalmakalap a kevés tollal is jól mutat. Anasztázia kezében a kedvenc virágából a pipacsból álló csokor látható.
Vászonszoknya népi jellegű hímzéses bordűrrel, oldalt hatalmas gombokkal.
Szecessziós kimonó szerű ruha 1915-ből. A nagyhercegnő ezen a képen ki is van sminkelve.
A két idősebb nővér, Tatyjana és Olga 1910 körül. Izgalmas megoldás a hatalmas turbán, a művirágokkal díszített öv.
Anasztázia és Mária nagyhercegnő matrózos gallérú, sötét blúzokat viselve.
Mária nagyhercegnő Livádiában 1914-ben. Tinilányos sikk az 1910-es évekből.
Anasztázia Romanova korabeli esőkabátban és kalapban
Tunikaszerű felső nagy gombokkal és érdekes övmegoldással, sötét szoknyával. A szoknya fiatal lányoknak nagyjából térd alá ért.
Anasztázia nem hétköznapi megjelenése zsabós pulóverrel, blúzzal. Kosztümkabáttal vagy kardigánnal és térd alá érő szoknyával. Egyszerű, kötött sapkában.
A közel 15 éves Anasztázia zsebre tett kézzel, kardigánban és pöttyös gallérú blúzban. Az eggyel föntebbi képen szintén kivehető a kocka formájú karóra.
Anasztázia nagyhercegnő egy kisgyerekkel Mahaljovban 1916-ban 15 évesen. Szintén egyszerűen öltözve, egy kardigánban.
Pöttyös lányruha 1914-ből, amikor 13 éves volt a Anasztázia nagyhercegnő.
Mária és Anasztázia nagyhercegnő éppen a sebesült katonák ellátásához szükséges segédeszközöket cipelnek egy hadikórházba az I. világháború idején. Öltözékük semmiképpen nem nevezhető formálisnak.
A formális viselet sokszor a fehér szoknya, fehér blúz kombinációkból állt valamilyen elegáns kalappal. A korai időszakban a kalapok egészen hatalmasak voltak és tollakkal túlzsúfoltak.
Maria Romanova széles madeirás, strucctollas kalapban.
Gyerekként sokszor látni a hercegnőket hatalmas kalapokban, majd ahogy változott a divat, ezt egyre kisebb fejfedőkre cserélték, végül tízes évekbeli egyszerű turbán jellegű kalapra, kendőkre.
Tatjana és Anasztázia sebesült katonákkal turbánszerű kalapban.
Olga nagyhercegnő turbánszerű, szecessziós kalapban.
Anasztáziáról sok az olyan fotó, amely egyáltalán nem a hivatalos megjelenését mutatja. Ilyen az a kép, amikor úgy tesz, mintha lebegne. Egy korai szelfie, háttérben egy elmosódott alakkal. Amikor a kör közepén fekszik, amikor úgy csinál, mintha hatalmas műfogai lennének. Előfordul, hogy tornaruhában lóg a gerendán vagy testvérével rokokó ruhákat öltenek.
Mária és Anasztázia nagyhercegnő a rokokó ruhákat idéző jelmezben.
Az utólag előkerült fotókról kiderült, hogy tudatosan játszott a saját Kodak fényképezőgépével.
Anasztázia a kamerájával 1917-ben.
Anasztázia nagyhercegnő gyerekkori szelfije.
Egy már az 1920-as évek stílusát előlegező kép 1916-ból
Aztán most jöjjön egy tény, amit a kultfilmek szeretnek elfelejteni. 1917-ben a kanyaró miatt kopaszra nyírták a testvéreivel együtt, ami miatt úgy olvastam valahol, hogy viseltek parókát egy darabig. 1918 nyarára a nagyhajú Anasztázia is már rövid hajat viselt. Ezt mutatják az utolsó fotók is.
Az akkoriban készült fotók alapján a hercegnők ruházata még puritánabb, aminek nemcsak lélektani, de gazdasági okai is lehettek. A képek a szomorúságról és a reményvesztettségről árulkodnak. Egy olyan időszakról, amikor az öltözködés egyáltalán nem fontos. A XIX. századi fényűzésnek már nyoma sincs, ahogy egy dinasztiának is hirtelen vége szakad a század történelmileg legmegrázóbb kivégzésével.
A négy hercegnő a kanyaróval vívott küzdelem során feláldozta a haját 1917-ben. Bal szélen Anasztázia.
Az egyik utolsó fénykép a négy hercegnőről 1918-ban.
Anasztázia nagyhercegnőről készült egyik utolsó róla készült fénykép, 1918 tavaszán Tobolszkban
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése