Mivel 2020-ban és 2021-ben olyan éveket élünk, amikor a divat sem úgy működik, ahogy a korábbi esztendőkben, ezért úgy gondoltam, előveszek egy évet a történelemből, amikor szintén a történelmi események teljesen elsodorták a divatozás iránti igényt.
 |
| 1915-ös divatkép a Pictorial Review-ból |
Ezzel nem azt mondom, hogy a divat ekkor nem létezett, vagy divattervezők nem hoztak létre olyan ruhákat, ami éppen az akkori formai és díszítési evolúció kielégítette, hanem egyszerűen az emberek nem tudták megengedni maguknak, még néha a szűk, elit réteg sem, hogy ezzel foglalkozzon. Ilyen év volt az 1915-ös esztendő is. Hogy mi is történt ebben az évben? Alapvetően mindent befolyásolt az I. világháború, folyamatos csaták Európában, szárazföldi meg vízi akciók, frontáttörés, Zeppelintámadás London ellen. Elsüllyedt a Lusitania, az SS Eastland, a balkáni halálmars, Magyarországon ekkor vezetik be a kenyérjegyet... Egyetlen pozitív hírt olvastam a Wikipedián, hogy elindult az első buszjárat Budapesten, sajnos csak 1917-ig közlekedik, de azért ez is valami.
Érdekesség, pont ebben az időszakban, vagy legalábbis 1914-ben kezdtek el komolyabban foglalkozni a magyar divattervezés kérdésével, legalábbis Gonda Béla ekkor jelentetett meg egy írást a Magyar Iparművészet című folyóiratban: A női divat művészete címmel, ami meglehetősen előítéletes a nőkkel szemben. Konkrétan Gonda szerint a budapesti nő alacsony, molett és széles volt, szemben a francia karcsú modellekkel, tehát a magyar divattervezésnek az lenne a feladata, hogy erre a megjelenésre tervezzen. Azt kell látnunk viszont a francia divatfotókon, hogy az ő modelljeik is mindenfélék voltak.
 |
Paul Poiret kollekciója 1915-ből egy nem vékony modellen, a Lucien Vogel szerkesztette Le Style Parisien kiadványból.
|
Nem valami finoman fogalmaz Gonda Béla. (A korabeli nők helyében eléggé meg is sértődtem volna):
"Ruhatervezéssel majd foglalkozó iparművészeinknek is egyik főfeladata az leend, hogy hölgyközönséget rászoktassák arra, hogy soha ne másoltasson le már máson a különösen nem egyező termetű és vérmérsékletű nőn látott ruhát." (forrás: Gonda Béla: A magyar divat művészete In Magyar Iparművészet 17. 1914.)
Mondanom sem kell, hogy Gonda Béla ideáját nem igazán hozta el sem a párizsi, sem a budapesti divat. A ruhák mindenféle és főképp az alacsonyabb és tömzsibb hölgyekre készültek. 1915-re mintha elillant volna a karcsúság ideája, és a helyét átvette az "erős nő", aki nem feltétlenül az emancipált nőkép eredménye, inkább a militarizmus hatása.
A forma erősödése a sziluettet is "megerősítette", amelynek alapbástyáit a tévhitekkel ellentétben nem a fűző ledobása adta, hanem a reformfűzők megjelenése, melyek már csak hasszorító és enyhe laposító funkciót láttak el karcsúsítás helyett. A reformfűzők rugalmas anyagokból készültek, nem tartalmaztak merevítőket. Némelyiküket nem is hátul kellett összefűzni, hanem elől.
 |
| H. W. Gossard 1915-ös, elől fűzős reformfűzője. Egy korabeli amerikai újsághirdetésben. |
Meglehetősen sok rideg és katonai ihletésű, kabátalapú női ruhakollekció született. Főképp Jeanne Lanvin volt ebben nagyágyú. A divatkönyvekben egyébkén nem sok példát látni erre a korszakra képekben, csak egy olyan sötét fogalmat ismételgetnek, mint a "háborús krinolin", amiről én először még azt gondoltam, hogy valami finom, cseh virsli a Svejkből. Nem, nem az...
A háborús krinolin azt a szoknyaformát jelöli, ami egyébként visszatér majd az 1940-es évek végén, szép karcsú derékkal. A szoknyafajta alatt ismét valamilyen merevített alsószoknyát viselnek vagy a szoknya aljába valamilyen merevítést dolgoztak be, ezért az egyenlő szárú trapézszerűen végződött a boka felett. Előnye a háborús krinolinnak a bukjel szoknyával szemben egyértelműen a mozgás szabadságát adta vissza, és lehetővé tette az egyszerűbb közlekedést.
 |
| A háborús/katonás fazon egy divatképen (forrás: Le Style Parisien) |
 |
| Tipikus példa háborús modellre divatrajzon. (Le Style Parisien) |
A 1915-ös háborús krinolin-divat nagyon nagy hátránya volt, hogy a derékrész semmilyen karcsúsítást nem kapott, így igazából a nők alakja inkább egy lámpaburához hasonlított, ami sokaknak egyáltalán nem állt jól. A hatáshoz hozzájárult még, hogy azzal, hogy a szoknya nem takarta a bokát, a hölgyek optikailag alacsonyabbnak tűntek a szokásos magasságuknál. Egy alacsony, molett hölgy esetében katasztrofális hatás alakult ki.
 |
| Divatfényképeken Marguerite Templey színésznő 1915-ból, Lucien Vogel szerkesztette Le Style Parisien kiadványból |
 |
| Tipikus háborús sziluett (Le Style Parisien) |
Még Mata Harinak - aki szintén nem volt egy magas hölgy - sem állt egyértelműen jól a bokázó szoknya:
 |
Lábfej-kilógatás Mata Haritól egy 1915-ös divatnak megfelelő divatú szettben, ugyanebben az esztendőben lefényképezve. (forrás: Wikimedia)
|
Az 1915-ös divat egyébként jól szemlélteti, hogy a szoknyák nem hirtelen kezdtek el rövidülni, mint a Sörgyári capriccioban - meg jó pár divattörténeti könyv lapjain -, hanem egy fokozatos és észrevétlen hosszcsökkenésről volt szó. Mi azért érzékeljük drasztikusabbnak, mert az 1920-as évek szoknyadivatja már egészen átértelmezetten él a fejünkben. Sokan a flappereket térdig vagy térd felé érőnek gondolják. A valóságban az 1920-as években az átlag szoknyahossz a térd alá érő, sokszor lábszárközépig érő szoknya volt! Az 1920-as évek hölgyei közül ennél rövidebbet csak showgirlök, egyéb táncosok vagy a strandolók viseltek.
Az 1915-ös ruhák egy része egyáltalán nem mutat semmiféle kecsességet, legfeljebb az anyagukban finomak. A formák néha egészen drabálisak, még az estélyiruhák esetében is. Ha pedig próbálnak valamiféle dekorációt hozni, akkor egészen furcsa fodros túlzsúfoltság uralkodik el az összhatáson vagy a dekoráció mindenféle funkciót és "értelmet" nélkülöz.
 |
| Estélyiruha 1915 és 1917 között. forrás: MET |
 |
| Egy furcsa fazonú estélyi Félixtől. (forrás: Le Style Parisien) |
 |
| Egy túltervezett még kissé szecessziós fazonú ruha, aminél a cipőt odarajzolták. (forrás: Le Style Parisien) |
 |
| Egy Worth-estélyi széles, krinolinos szoknyafazonnal. (forrás: Le Style Parisien) |
 |
| Meglepő estélyik 1915-ből. (forrás: Le Style Parisien) |
 |
| Worth, Paquin, Cheruit, Premet báli ruhák. (forrás: Le Style Parisien) |
Kísérleteztek szalagokkal, masnikkal, csatokkal, amelyek nem éppen a nemes egyszerűséget juttatják eszünkbe. A kevesebb ebben az időszakban akár több is lehetett volna. Ha mondjuk 200 év múlva csakis a divatképek maradnak meg túlnyomó többségben erről az időszakról, azt is gondolhatják majd, hogy milyen sokszínű volt a korszak öltözködése, pedig a viselt valóság egy kicsit más képet festett. Az 1915-ös divat tiszta utópia. Utópia arra vonatkozóan, hogyan törték meg a szecesszió túlindázottságát, túlesztétizáltságát valami egészen mással.
 |
| Poiret "Infante" fantáziaruhája, ami a nevéhez illően kissé emlékeztet a "habosbabos" kislányruháira. A hatalmas masni és a habos háborús krinolin sajnos "ütik egymást". Ez is az oka lehetett annak, hogy ez a fazon egyértelműen kísérleti maradt. (forrás: Le Style Parisien) |
 |
Paquin érdekes hátmegoldása egy óriási, ovális csattal. (forrás: Le Style Parisien)
|
 |
Lanvin szalagos ruhája a Velasquez fantázianevet kapta. Inkább tűnik jelmezszerűnek, mint estélyi viseletnek, amit valóban hordtak is egy bálon. (forrás: Le Style Parisien)
|
 |
Paquin fodrokból összerakott szoknyája annyiban előremutató, hogy az ilyen szoknyák merevítés nélkül valóban divatosak lettek 2005-2006 körül. Az összeállításban az érdekesség a szabással és keményítéssel kialakított, csípőnél elálló blézerszerű, Mária-ujjas felsőrész, amit egy díszrózsa fog össze. (forrás: Le Style Parisien)
|
Kísérletek nem csak a szalagokkal, fodrokkal, hanem a pliszékkel is folytak:
 |
| Egy hasonló gallérmegoldás, ezúttal egy mellényen. Ez a Félix öltözék a plisszírozott anyagokkal és csipkékkel játszott egy jót. (forrás: Le Style Parisien) |
 |
| Játék hajtásokkal és fodrokkal egy fotóra festett ruhán. (forrás: Le Style Parisien) |
Néhány részletet különösen igyekeztek előtérbe helyezni. Ilyen ez a ringlis-fűzős megoldás, amit gallérnál és felső és alsóruha összefűzésénél egyaránt alkalmaztak.
 |
A felső és alsó rész összefűzésén kívül érdemes pillantást vetni a gallérra és a kalapra.(forrás: Le Style Parisien)
|
 |
A Worth-háztól is érkeztek brutális dizájn ötletek ebben az időszakban. Ez a fűzős nyakmegoldás kabátra óriási ringlikkel egyértelműen militarista hatású. (forrás: Le Style Parisien)
 | A fűzős dekoltázs nem csak a Worth-nél tűnt fel. A jobbra lévő blúz elejének a szabását is érdemes megtekinteni, mert ismét egy elfeledett megoldást láthatunk. (forrás: Le Style Parisien)
|
|
 |
| Fűzéses díszítésű ruhák 1915-ból. (forrás: Le Style Parisien) |
Az 1915-ös tervezések között elég sok olyan öltözéket vagy részletet láthatunk, ami teljes érdektelenségbe fulladt, és divatjelenségként vakvágánynak bizonyult. Ilyen a turnűr újrafelfedezése, a boás, tollas, prémes szoknyaszélek alkalmazása; tüllgallérok, túl fényes anyagok, a fentebb tárgyalt zsinóros, fűzős elemek, extrém formájú dekoltázsok, magas vámpíros vagy éppen rövid malomkerék gallérok.
 |
| Egy kicsit drabális turnűr 1915-ből, aminek semmilyen hatása nem lett. (forrás: Le Style Parisien) |
 |
Még a pannier-hatású szélesítés is képbe került. Martial & Armand | (forrás: Le Style Parisien) |
|
 |
Poiret ruhája, boás, tollas szoknyaszélekkel. (forrás: Le Style Parisien)
|
 |
| Azt gondolták a tervezők, hogy ezt a tollas megoldást kedvelni fogják a hölgyek, de a tervek és a valóság nem igazán találkozott. (Le Style Parisien) |
 |
| Poiret "Cosaque" nevű szettje, ami különös dekoltázsával, boás aljával és népiesnek ható hímzéses részleteivel meglepő összhatást adhatott a maga korában. (forrás: Le Style Parisien) |
 |
| Háborús krinolin sikkesen. Az öv itt vagy egy prémboa. (forrás: Le Style Parisien) |
 |
| Lanvin "Escurial" ruhája, izgalmas, széles tüllös nyakkal. Összhatásában már az 1920-as évek felé mutató szett. (forrás: Le Style Parisien) |
 |
Ismét egy Lanvin szett - ami kissé ma már vámpíros beütésű - , aminél a szoknya anyaga aranyszínű szaténnak tűnik, talán lamé jellegű. A felsőrész anyaga még izgalmasabb. A tippem jacquard, aminek a hatása a moaréra emlékeztet. A nyakmegoldás egészen egyedi. (forrás: Le Style Parisien)
|
 |
| Lanvin nem igazán gondolta azt, hogy meg kellene állnia egyféle gallérnál. Itt egy malomkerék gallért idéző laposgallér, ami szerencsére sose lett népszerű. A kalap kissé az 1780-as sapkákból merít. |
Nem ésszerű a ruhák rétegzettsége sem. Az alábbi ma már diplomaosztó ruhának tűnő darab a katonai divat és kissé a bajor népiesség egyvelege. A kabát alatt egy még nyomokban szecessziót tartalmazó buggyos ujjú, tunikás hatású blúz bújik meg. Ez alatt pedig ott a dirndl fazonú felsőruházat, ami alatt még egy blúz lapul.
 |
| Egy Félix szett, ami divatot próbált teremteni a réteges öltözködésben. (forrás: Le Style Parisien) |
A nagykabátok, bundák egy része már igazán művészi kivitelezésű. Az alább két Paquin-kabát látható. Kiemelném a bal oldali, különleges, csigamintás csatját.
 |
| Paquin-bundák. (forrás: Le Style Parisien) |
A vállakat sem kerülte el a formabontás:
 |
| Túlbonyolított ejtett vállmegoldásokban sem volt hiány. (forrás: Le Style Parisien) |
 |
Egy kevésbé túlvariált, ízlélsesebb, ejtett vállú estélyi még szecessziós sziluettel, de Redfern (forrás: Le Style Parisien)
|
Az 1915-ös trendeknél szembetűnő az egységes formavilág hiánya. Talán az egyetlen, ami közös ezeknél a ruháknál a már említett lámpaburasziluett, de egyébként minden forma szétágazó. Rengeteg megoldást találunk gallérokra, ujjakra, szoknyákra, blúzokra.
A kalapok sokfélesége pedig egészen lenyűgöző, ahogy az is, hogy ezeknek a terveknek kb. a 15%-a vált csak a valódi, ténylegesen hordott viseletek részévé, hogy aztán teljesen kiszorítsák őket az 1920-as évek fejfedői. Jellegzetes kalapdísz volt egyébként a csúcsosan felfelé nyúló, sokszor enyhén legyezőszerűen szétnyíló keményített szalag.
A kalapok és hajdíszek egészen elképesztő formákat öltöttek:
 |
| Pompomos csipkés szélű szélesebb karimájú - 1900-as hatás -, de már homlokba húzott - 1920-as évek felé ható irány - kalap. (forrás: Le Style Parisien) |
 |
Ez az a fejfedő, amit lehetetlen megmagyarázni. A aszimmetria áldozata? Esetleg a fejre húzott háborús krinolin? A szem előtti tüll szegély különösen érdekes. Vajon, hogyan nézett volna ez ki, ha tényleg elkészítik? (forrás: Le Style Parisien)
|
 |
| Magas, szögletes fejfedő, két nyuszifülszerűen égbenyúló, keményített szalaggal. (forrás: Le Style Parisien) |
 |
| Ezen a divatrajzon különösen a fenti virágos gallyas fejdísz és a jobb oldali, gömbös sapka igazán érdekes. (forrás: Le Style Parisien) |
 |
| További hajdíszek. A jobb felső kicsit mintha ördögszarvszerű lenne. A jobb alsónál értelmetlennek tűnnek az oldalra elálló tollak. (forrás: Le Style Parisien) |
 |
| Kalapvariációk, amelyek jól mutatják a korszak útkeresését. Az egészen romantikus, virágos hatásútól a katonai stílusú özvegyfátyolos változaton át a valkűr fejfedőig. Mintha ezek a kalapok egyfajta háborús, veszteségszimbolikát is kifejeznének. (forrás: Le Style Parisien) |
 |
| Egy Lanvin-kalap, ami szintén a formakeresés jegyében születhetett meg. Kissé olyan, mintha utólag festették volna a képre. (forrás: Le Style Parisien) |
 |
Egy érdekesen komponált csipkeszélű - kicsit dekadens - kalap, ami még a korábbi kalapdivatra reflektál. (forrás: Le Style Parisien)
|
 |
| Arcfátyolos, lapos fejfedő, amihez egy furcsa nyakfodor is dukál, amit egy pánt tart össze. |
(forrás: Le Style Parisien)
Miután rengeteg modellképet mutattam, most következzék az, hogy a tervek közül, mi volt az, ami tényleg átment még 1915-ben és 1916-ban a magyar divatba. A képeket a Fortepanról válogattam. Kezdjük azzal, hogy alapvetően nálunk az 1910-es években is maradt az egy évtizeddel korábbi trend.
 |
Konzervatív, 1900-as évekbeli divatot tartó hölgy 1915-ben. Fortepan / Korbuly család
|
 |
Kicsit már formabontóbb, de sziluettben és szoknyában konzervatív hölgyek 1916-ból. forrás: Fortepan / Ungvári György
|
 |
Szintén 1900-as divatban maradt hölgyek 1915-ből. forrás: Fortepan / Kurutz Márton
|
A nők többsége Gibson-kontyot, Psziché-kontyot vagy egyéb 1900-as vagy 1910 eleji frizurát hordott. A blúz + szoknya kombinációt, és a szecessziós sziluettet az 1910-es években is rendkívül kedvelték.
Nálunk kitartottak sokáig a fűzők mellett, legfeljebb a darabot reformfűzőre cserélték, de kevesebben voltak azok, akik az 1915-ös széles derékra és lámpaburafazonra szavaztak volna a megjelenésben. A magyar divatban az új irány és a formatörténeti változatosság a fényképek alapján csak nagyon enyhén szűrődött be.
Előfordul a képeken néhány látványos kalap, de a sziluett konzervatív marad. A szoknya rövidülése érvényesül, de a szoknyák alatt hordott krinolin hiányzik. Többségében megmarad az 1900-ból örökölt formavilág, ez egészül ki a nagy 1915-ös divattervek néhány kiegészítőjével és díszítésével.
 |
Hölgy már homlokba húzott enyhén magasított kalappal, ami már az 1915-ös trendekre utal. forrás: Fortepan / Zagyva Tiborné 1915.
|
 |
Egy érdekes ruházatot láthatunk. A kalap már az 1915-ös divat felé hajlik. A blúz még átmeneti, inkább az 1911/1912-es divatnak megfelelő. Érdekes, mintha a blúz anyaga maga krepp lenne, míg az ujja a szoknyának megfelelő jacquard. A gallér pliszéje szintén már 1915-ös hatás. Az öltözék alatt gyanús, hogy megbújik egy reformfűző. 1915. forrás: Fortepan
|
 |
Sajnos az összemosódó fehér szín miatt nehéz értelmezni, de a kalap már egyértelműen 1915-ös, a szett pedig már nem csinál darázsderekat. Maga a lámpabúra-fazon csak azért nincs meg tökéletesen, mert a hölgy nem visel abroncsot vagy merevített alsószoknyát. Utóbbiak a tervekből nem igazán tudtak átmenni a valóságba. A kalap fazonja, homlokba húzott viselése, a kalapszéli tüll már mind-mind 1915. forrás: Fortepan
|
 |
Ő már tipikusan igyekezett elhagyni a szecessziót. A ruhából kevés látszik, de annyi igen, hogy a blúz áttetsző ujja, fazonja már 1915-ös. A színe is a korszak divatszínének megfelelően inkább sötét. A nyakkivágás és a gallér eltér a korábbi trendektől. A gallér ismerős lehet egy fent már bemutatott Lanvin-ruháról. A frizura még lehet konty, de már abszolút a modernebb irányt testesíti meg. 1915. forrás: Fortepan / Tefferner Krisztina
|
 |
Ez a öltözék már az háborús divat romantikus oldalát mutatja. A szoknya mintha több alsószoknyát feltételezne, de itt is hiányzik a krinolin. 1915. forrás: Fortepan / Szekrényesy Réka
|
 |
Megjelenésükben modern divatot preferáló hölgyek. A bal oldali kalapja már tipikus 1915. A háborús krinolin sziluettje nem tökéletes megfelelő alsószoknya merevítés hiányában. 1915. forrás: Fortepan / Ungvári György
|
 | |
Katonás kabát és magas szalagdíszes kalap a bal oldali hölgyön, aki nem vetette meg a korabeli trendeket. 1916. forrás: Forepan / Wittner Lucia
|
 |
Divatos hölgy 1916-ból a budai oldalon országház és a Duna előtt. forrás: Fortepan / Latin
|
A lerajzolt, modellekkel beállított képek és a valóságosan hordott divat között szakadék egy olyan divattörténeti problémát is feltár, ami más nagyobb stílusfordító korszakoknál azért nem maradt fent, mert vagy nem létezett a korábbi ilyen korszakról fényképes forrás vagy az amatőr fotográfiák száma nem volt elegendő (hozzátenném, hogy az amatőr, házi fényképezés csak az első Kodak fényképezőgépektől vált a tömeg számára elérhetővé, 1888-tól kb. az 1890-es, 1900-as évektől). Így meglehet, hogy egyes nagy "divatforduló" nem is volt olyan a valóságban, mint ahogy azt a divatképek mutatják, a viselt ruhák sokkal egyszerűbbek és kicsit elavultabbak voltak a feltételezettnél.
A divattörténetben több ilyen nagyobb stílusváltó korszakot - többször tényleg csak pár évet - is tetten érhetünk, és ma már csak tippelhetünk, melyik volt valójában csak egy divatutópia, mint az 1915-ös, 1916-os divatforduló.
Ugyan rengeteg olyan tervet hozott, ami zsákutcává vált, mégis elvitathatatlan, hogy formagazdagság mégis előrevetítette, megteremtette azt a valóban markáns stíluskorszakot, amit a világon a legtöbb helyen csak az 1920-as évekként emlegetnek.*
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése