Antik (Ruha) Figyelő - 2015. november 22.

Ezúttal az Ebay bugyraiba csöppentem. Innen kerestem mindenféle érdekes varráshoz kapcsolódó antik holmit, amelyek közül próbáltam olcsóbbakat, de közben érdekesebbeket válogatni. Az olcsóság nem mindig jött össze.

 

Singer kézi varrógép

 

A leírás alapján ez a kicsit rozsdás, kopott darab könnyen működésbe hozható, így nemcsak dísznek válik be. A múltkor meg is osztottam a viccet, hogy akinek nincs Singer varrógépe, Singerszegény környezetben él. Ez a kis masinéria könnyen orvosolja a Singerszegény környezet okozta varrótlansági frusztrációt. Jelenleg az ára 30 ezer forintnál mozog, sajnos a postadíja Magyarországra majdnem ugyanennyi.

Az eredeti hirdetés helye: http://www.ebay.com/itm/Antique-Small-Black-The-Singer-MFG-Co-Metal-Iron-Hand-Crank-Table-Sewing-Machine-/151872400704?hash=item235c4ced40:g:gx4AAOSwabhUUuH-#viTabs_0

 

Madame Olympe fekete estélyije - Krinolinos, kétrészes ruha népviseleti hatással

A Pinteresten találtam rá erre az 1860-as évekbeli női öltözékre, mely a Los Angelesben található FIDM tulajdona. Az apró és nagyobb virágos hímzése a magyar népviseletre emlékeztetett. Az apró virágos részekről a széki szoknyák jutottak eszembe fekete alapon színes kis virágaikkal.

Hogyan készítsünk hamis ősfényképet Photoshopban? - Nedves kollódiumos eljárás effektelés

Az lenne a legjobb persze, ha meg tudnám oldani, hogy manuálisan készítsek nedves kollódiumos eljárással képeket. Minden fotónerdnek ezt is ajánlom (magamnak nem, mert a kémia még mindig kínai). Tutorial elérhető az alábbi vimeós videón: https://vimeo.com/69916783

De aki mégis hozzám hasonlóan a kémia iránt érdeklődésében "egyszerűbb" lélek és maradna a digitális megoldásoknál, nekik is van ám egy jó módszer az effektelésre, amelyet a testvérem ajánlott. A BoredPandán található, így akkora újdonságot nem fogok mondani azoknak, akik amúgy is ezeken az oldalakon szocializálódnak naphosszat. Antti Karppinen grafikus osztotta meg trükkjeit ebben a témában: How To Create Wet Plate Images In Photoshop? . Az ehhez tartozó videó:

 

Kesztyű az eltévedés ellen

XIX. századi kesztyű szabásminták után kutattam, amikor erre az érdekes darabra bukkantam. A bőrkesztyűn, ami inkább nőinek néz ki, mint férfinak, nem más látható, mint London 1850-es évekbeli térképe. Jelenkorunk dizájnerei rajonganak az ilyen ideákért, és sikítva jajonganak föl a gyönyörtől, ha a praktikusságot, okosságot és a kényelmes viseletet egyetlen leleményben ötvözi egy tervező. Remélem, hogy nem veszik sértésnek, ha leírom: nincs új a nap alatt, mert ez az ötlet már több mint 160 esztendős. A kesztyű valóban Viktória királynő korabeli. Az 1851-es londoni világkiállításra készítette George Shove. 

Forrás:

Handy maps What is a map? press.uchicago.edu

Színes fényképek 1850-ből?

Ahogy egyre többet foglalkozik valaki az öltözködés múltjával, egyre inkább úgy érzi, hogy hiteles képi forrásokra van szüksége. A hitelesebb képi ábrázolás alapja a fénykép. Az objektívebb vizuális rögzítés története éppen ezért függ össze a divat változásaival. Ez a történet pedig sajnos még nem túl hosszú, mindösszesen csak közel 190 éves múltra tekint vissza. Ennek a közel 190 évnek pedig csak a kisebb részében és akkor is csak a közelebbi múltban válhatnak láthatóvá a színek. 

1826 és 1827 körüli időszak - Nicéphore Niépce kísérletei - előttről mai tudásunk szerint nem készültek fotók, csak camera obscura átrajzolásokról beszélhetünk. Ezen képrögzítések és átrajzolások, átfestésének és hitelességének kutatása még egy zajló folyamat (akit ez komolyabban érdekel, keressen rá a Hockney-Falco tézisre).

Hillotípia Levi Hill egyik részben természetes színes,
részben festett dagerrotípiája egy korabeli színes metszetről
az 1850-es évekből

 

Ami lenyűgöző a Bíborhegyben - A Crimson Peak női jelmezei

A Bíborhegy című film, amelynek a címe angolul sokkal ütősebb hangzású - Crimson Peak - már nagyjából egy hete a magyar mozikban is látható. Az alkotók gótikus románcként aposztrofálták munkájukat a trailerben, amitől természetesen a magyar goth szubkultúrához magukat közel érzők azonnal bezsongtak, mint legyek a lámpástól.

Lehull a lepel Anglia legijesztőbb nőjéről

A Múltidéző Találkozókon éppen cikket készülök írni a victorian goth stílus és a múltidézés összevetéséről. Így találtam rá egy érdekes képre a Pinteresten. Madam Violet a hozzá fűzött leírás alapján, nem más, mint egy vámpír, akit Anglia legfélelmetesebb nőjének választottak kétszer is 1880 körül, miközben Edinburgh vámpírcsoportjának királynője volt.

 

Hajdanvolt buborékfújók

Nemsokára pikniket rendezünk a Margit-szigeten. Mivel a piknik arra a napra esik, amikor a szigeten Buborékfújó napot tartanak: Múltidéző Piknik 2015, gondolkodóba ejtett, hogy vajon a buborékfújás mennyire összeegyeztethető régi korok ruháinak viselésével.

Egy kicsit nehéz volt utána nézni, tekintettel arra, hogy hiába találtam egész hasznosnak tűnő ismeretterjesztő írásokat - lásd például az education,maimi.edu külön oldalt szentel a témának. Viszont sok helyen nem találtam arra vonatkozóan információkat, hogy a lehető legrégebbi adat a buborékfújásról mikortól származik. A Maimi Egyetem írói szerint egy 1587-es, francia fametszet a legősibb buborékos ábrázolás. A Wikipedia a buborékfújás elterjedését már a 17. századra teszi, amikor a szappan modernizálásának az első nagy folyamata lezajlott. Ez így egészen nem teljesen igaz. Minél inkább utánanéztem, annál mélyebb gyökereket és ősibb nyugati eredetet találtam.

Az első buborékfújókat ábrázoló képek nagyjából 1530 körüliek, sokkal korábbiak, mint ahogy a buborékfújással foglalkozó általam idézett irodalom meghatározta. Ha valaki egészen korrekt múltidéző akar lenni, akkor nagyjából 1530 utáni korszakok öltözékeinek felelevenítésével buborékfújással korhű tud lenni. Főleg, ha szalmaszálat használ "buborékpipának".

Koponyák, puttók, buborékok

Az a legfeltűnőbb a legkorábbi buborékfújó ábrázolásokon, hogy a buborékfújás kezdetben a művészetben nem a legvidámabb témaként lett megörökítve. A jellemzőbb allegória Erasmustól származik, ez a "Homo bulla est" azaz, az "Ember mint buborék" kép.

Barthel Bruyn Homo bullája 1530-ból

Antik Ruha Figyelő - 2015 július 3. - Sujtásos mentétől a menyasszonyi kimonóig

Két hónappal ezelőtt a Galéria Savariáról írtam pár holmiról. Ezúttal viszont egy mainstreamebb magyar csatornát választottam, konkrétan: a Vaterát (amit elvileg nem kell bemutatni senkinek: vatera.hu). Múlt századfordulóhoz illő ruhákat ezúttal nem nagyon találtam, viszont érdekes öltözékeket és kiegészítőket más korszakokból annál inkább.

A Vaterán egyébként eléggé el van rejtve a Viselet kategória, bár aki szemfüles megtalálja (Antik/Régiség - Egyéb kézműves termékek - Öltözködés, viselet).

 

Mente anakronista grófoknak:

 

Antik Ruha Figyelő - 2015. május 3.

Szeretek antik ruhákat nézegetni online, és rájuk bukkanni aukciós oldalakon. Ezt a szenvedélyemet szeretném megosztani veletek az Antik Ruha Figyelős bejegyzésekkel, mivel nem tudok a legtöbbször vásárolni, de hátha más, aki tud, annak hasznosak lehetnek ezek az ajánlók.

Több oldal is van, amit nézegetek. Így hébe-hóba lesz ilyen bejegyzés, inkább magyar oldalakról ajánlok, de azért majd lesz egy-két külföldi is.

A mostani a Galéria Savaria ajánlataiból készült. Ez az egyik kedvenc aukciós oldalam. Rossz tapasztalatom nem volt még vele, egy horgolt gallér rendelést leszámítva, amikor az eladó valahogy nagyon nem akarta elküldeni a terméket, mert szerintem alul árazta, és utólag jött rá.

Árak tekintetében bizony néhanapján gatyafelkötős, de vannak nagyon jó holmik is, jó áron, ami ebben a posztban is benne lesz. Utóbbi olcsóbb öltözékeket vagy kiegészítőket próbálok inkább ajánlani, hogy ne csak nyálcsorgatás történjék, hanem lássátok, hogy van, amit be lehet szerezni reális áron.

A holmik mellett múltidéző is faktort feltüntetek annak tekintetében, hogy személyesen mennyire tartom múltidézésre jónak a viseletet, ez a faktort a korszaknak megfelelő anyag és forma tekintetében határozom meg.

Ennyi bevezető után nézzük a 2015. május 3-án délelőtt még elérhető aukciókat és eladásokat, amelyeket érdekesnek találok főleg 1895 és 1910 körüli múltidézéshez:

 

Magas nyakú csipkegallér, cuki masnival:

Callot Soeurs aranybarna álomruha

Ez az estélyi egy különleges darab 1913-ból, melyen a leírás alapján textileken található nem ismétlődik. A fotón barnás árnyalatúnak tűnik, a leírás alapján azonban ez egy színarany ruha fekete csipkével borítva. A hímzés csupa gyöngy, szalma fazonú gyöngyökkel, egymás fölött átfonva vagy átparkettázva.

Azért is érdekes még ez a darab, mert maga a geometrikus minták már az art deco felé mutatnak, azonban, hogy a minták egyediek és nem repetatívak a korábbi szecessziós egyediséget és természetszemléletet követik. Az aranymánia ezzel a fekete kombinációval pedig abszolúte Klimtet juttatta eszembe.

A ruha a New York-i Metropolitan Múzeum tulajdona.

 

 

Az újságnak öltözött próbababa - Kreatív jelmez az 1860-as évekből

G. D. Falksen Pinterestjén találtam ezt a jelmezt, amelyet egy Mrs. Dobbs-nak nevezett ausztrál hölgy viselt 1866-ban. Ez egy igazi elvont báli ruha, amelynek az elkészítése nem lehetett valami egyszerű. Az textilre nyomott tipográfiát és illusztrációkat arannyal szőtt szalag keresztezi. A ruhát valódi ausztrál újságok nyomatai díszítik pamuttal bélelt selymeken.

 

Az "elektromos" fűzők

Ha elképzeljük az elektromos fűzőket, akkor valami nagyon furcsa vezetékekkel átszőtt testszorító alkalmatosságot látunk magunk előtt, ami talán elemből, rosszabb esetben elektromágnesből nyeri az erejét, és ki tudja, miért volt jó az a viktoriánusoknak.

Szerencsére az elektromos fűző ennél sokkal ártalmatlanabb szerkezet volt, amit aztán a tudatlan vásárlóknak mégis fantasztikus gyógyító erő birtokosaként adtak el.

 

Nők, akik túl korán dobták el a fűzőt - Reform- és művészi ihletésű ruhák a XIX. század végéről

Az angliai Guildfordban júniusig lehet megtekinteni egy kiállítást olyan festményekről, amelyeken a XIX. század második felében élő hölgyek az akkoriban szokásosnál minimalistább, de szinte már művészi értékű öltözékeket hordanak.

Képzelj el olyan viktoriánus hölgyeket magad elé, akik nem nagyon viseltek fűzőt a ruha alatt, akik elhagyták a turnűrt, és valami kényelmesebbe bújtak, amelyeknek a díszítései az idealizált középkort, reneszánszt, klasszicizmust vagy a keleties öltözködést idézték. Ők voltak az úgynevezett - Aesthetic vagy Artistic Dress Movement - az esztétikai ruhairányzat követői. Magyarul ezt az irányzatot reformruha mozgalomnak szokták nevezni (németül Reformkleid).

 

Oscar Wilde felesége Constance reformruhában 1880 körül

Nevenincs légcsipkés mellényke

Őt az Ebayről loptam. Nem túl szép állapotban van, sőt még azt se mondhatnám, hogy amikor szép állapotban volt annyira tökéletes lett volna, viszont annál inkább inspiráló, körülbelül 1900-as évekbeli blúzdísz vagy éppen csipkés szalagos mellény.Azért inspiráló, mert egy hasonló darab elkészítéséhez nagyon jó minta ez a darab, lényegében csak jó selyem anyagokat és némi lég csipkét vagy tüllt kell szerezni hozzá, és máris feldob egy egyszerű blúzt, és a lényeg, hogy utána egy másik blúzhoz is felveheted, ha ahhoz is passzol. Nem tudom, hogy van-e neve, igazából ez valami átmeneti képződmény, ami megakadt a mellény, a boleró és az öv között.

 

 

Háremnadrágok a Titanic-érából

Paul Poiret nevét mostanában nagyon sokan emlegetik, főleg divatblogokban találkozok azzal a fordulattal, hogy Paul Poiret mennyi mindent tett a női divat fejlődéséért, valamint, hogy napjaink divattervezőire mekkora hatással volt Poiret munkássága, és hogy sikere nagyban hozzájárult a divat egyszerűsödéséhez, a formák diadalához és a többi és a többi... Én most ilyen nagyszabású gondolatokat nem fogok leírni, mert még a fejemben nem tudtam hol elhelyezni Poiret művészetét, - azon kívül, hogy a keleties öltözékei nagyon tetszenek, viszont a "bukj el szoknyát" tapasztalatból utálom, mert tényleg orra lehet benne esni - egyelőre csak azt látom, hogy rájött arra, hogy 1910-ben már megérett az idő arra, hogy felelevenítse a "divatforradalmat", amit már Amelia Bloomer nála száz évvel korábban elkezdett, azaz divatba hozza a nők körében a nadrágot.

 

Paul Poiret ablakot nyitott egy új világra a nőknek 1910-ben: viselhetnek török bugyogót külső ruházatként, forrás: let me fashion

 

Botrányos szívkirálynő jelmez 1857-ből - Virginia viktoriánus "mellet villantott"

Valentin-nap alkalmából valahogy eszembe jutott ismét a magát a világ legszebb nőjének gondoló Castiglione - Virginiai Oldoini - grófnő, aki valójában a szelfizést és az l'art pour l'art kosztümös és a lábkilógatós meztelen modellkedést már a XIX. század végére művészi tökélyre fejlesztette.

Ő 1857 február 17-én egy jelmezbálon már akkor is botrányosnak számító tettel, melleit "villantva", egy szívkirálynő öltözékben hozta a nagyérdeműek tudomására, hogy ő III. Napóleon francia császár szeretője.

A ruha dekoltázsa állítólag majdhogynem teljesen láttatni engedte kebleit. Persze erről a képről nem tudhatjuk meg, hogy a pletykák igazak voltak-e, és mennyi is vált láthatóvá azon a hírhedt bálon Virginia melleiből, de állítólag ennek és az a nem titkolt udvarban betöltött pozíciója kapcsán - a szintén korabeli divatikon - Eugénia francia császárné megjegyezte, hogy "a szívet egy kicsit alacsonyan hordta" Virginia.

 

Pierre Louis Pierson portréja Virginia Oldoiniról a szívkirálynő ruhában, amelyet Aquilin Schad festő színezett kézzel

Harisnya fétis anno - Mintás női harisnyák 1860-tól 1920-ig

Igazából a zokni és harisnya nem az a téma, ami történelmi kosztümös körökben nagyon népszerű lenne. Egyik oka talán az, hogy technikailag nagy kihívás egy valódi régi harisnyakötőgép megépítése, amihez valószínűleg csak pamutfonalat tudnánk használni, mert igazi selyemszálakat beszerezni egy újabb bevehetetlen feladat lenne. Másik lehetőség kitanulni a harisnyakötést szintén macerás. Marad így a régi harisnyák nézegetése vagy az új darabok vásárlása, ami nagyon hasonlít a régiekre.

Persze, aki tud horgolni és kötni még mindig választhatja a harisnyakészítés legősibb változatát pamut fonállal. Nagyon mutatós darabok és előnyök, hogy melegek is.

A XIX. század végén és a XX. század első évtizedében a nőknél legdivatosabb daraboknak a különböző díszítésű selyemharisnyák számítottak. Itt ebben a cikkben most ilyen akkor trendinek számító darabokat mutatok be, amelyeknek a létezéséről, addig amíg nem foglalkoztam ruhatörténettel egyáltalán nem tudtam.

Az OMG That Dress gyűjtőoldalán igen érdekes darabokat találtam, amelyek felkeltették az érdeklődésemet az 1860 és 1920 közötti időszak női lábviselete tekintetében. Olyan selyemharisnyákat, amelyeknek a dizájnjához nagyon hasonlóakat készítenek manapság is vagy akár azt is hihetnénk, hogy ezek mai harisnyák, ha nem tűnne szembe az a különbség, hogy ezek inkább lábformájúak kihajtogatva, mint a maiak.

A tárgyalt időszakban még nem használtak filamentfonalat - nájlont -, utóbbi a II. világháború idején jelent meg, tehát a klasszikus értelembe vett náljonharisnya még nem létezett, ezért is érdekes látni, hogy az érdekesebb minták hogyan jelentek meg pamut vagy selyemszálakon. Ezek a harisnyák nem lehettek még annyira nyúlósak, mint a nájlonból készültek, éppen ezért kellett a láb számára láthatóan külön formát.

Az egyik legérdekesebbnek ezt az 1870 körüli időszakból származó cseresznyemintás pamut harisnyát találom, amely nagyban hasonlít a mai főleg festett mintás harisnyákra. Itt úgy tűnik a minta a textúra része a minta, tehát a minta bele kötött. Ez volt az első harisnya, ami arra az elgondolásra késztetett, hogy az akkori nők és a maiak azért mégsem gondolkodtak annyira eltérően a harisnyákról. Ezt a harisnyát ránézésre fiatalabbnak gondoltam. Jelenleg 145 éves lehet!

 

Cseresznyemintás harisnya a New York-i Metropolitan Múzeum gyűjteményéből

 

Molyoskodás - Lepkés ruhák a múlt század fordulójáról

A lepke, pillangó, moly mint számos más természetből eredő szimbólum igen népszerűvé vált az 1890 és 1920 közötti időszakban főleg a szimbolizmus és a szecesszió nyomán. Nem csak a magas művészetet hatotta át ízig-vérig, hanem a viseletek tekintetében is érdekes megjelenést kapott. A szecesszióban az embereknek az agyukra mentek a természethez köthető szimbólumok és imádták őket a divatban is alkalmazni.

 

Pillangókisasszony estélyije

 

Ennek egyik példája az az estélyi ruha, amit akár egy igazi pillangó kisasszony is hordhatott 1890 körül. A sors különös fintora, hogy ezt a ritka estélyi ruhát pont Japánban őrzik. Nagy vonalakban emlékeztet Worth ruhakölteményeire, bár semmilyen adatot nem találtam arra, hogy Worth-höz lenne köthető, illetve Worth esetében ennyire szimbolikus ruhaköltemények nem voltak jellemzőek. Olyan mintha egy valódi pillangó kisasszonyra lenne tervezve. A japán Bunka Gakuen múzeumban őrzik, ahol rengeteg régi ruhát mutatnak be a világ minden tájáról. Ez az öltözék főleg a Pinterest-en kering érdekessége miatt, remélhetőleg nem egy hamisítvány. A képeken kivehető tüll állapotából eredetinek tűnik.

Pillangós estélyiruha a lepkés trend korai szakaszából 1890 körülről