Paul Poiret nevét mostanában nagyon sokan emlegetik, főleg divatblogokban találkozok azzal a fordulattal, hogy Paul Poiret mennyi mindent tett a női divat fejlődéséért, valamint, hogy napjaink divattervezőire mekkora hatással volt Poiret munkássága, és hogy sikere nagyban hozzájárult a divat egyszerűsödéséhez, a formák diadalához és a többi és a többi... Én most ilyen nagyszabású gondolatokat nem fogok leírni, mert még a fejemben nem tudtam hol elhelyezni Poiret művészetét, - azon kívül, hogy a keleties öltözékei nagyon tetszenek, viszont a "bukj el szoknyát" tapasztalatból utálom, mert tényleg orra lehet benne esni - egyelőre csak azt látom, hogy rájött arra, hogy 1910-ben már megérett az idő arra, hogy felelevenítse a "divatforradalmat", amit már Amelia Bloomer nála száz évvel korábban elkezdett, azaz divatba hozza a nők körében a nadrágot.
Paul Poiret ablakot nyitott egy új világra a nőknek 1910-ben: viselhetnek török bugyogót külső ruházatként, forrás: let me fashion
A női nadrág viselésének megjelenése, majd későbbi elterjedése egyébként az XIX. és XX. század fordulóján a levegőben lógott, és a vizuális források alapján biztos, hogy a nadrág eszmei atyja nem csak Paul Poiret, utóbbi tervező inkább csak "meglovagolta", és népszerűbbé tette az úgynevezett pantallón-stílust.
Korábban már a XIX. század közepén Bloomernek valamint a polgári körökben a női sporttevékenységek elterjedésének hála a szüfrazsettek és a nem is annyira szüfrazsett nők megismerkedtek a nadrágviselés kényelmében és praktikusságával. Szinte belegondolni is furcsa és idegen, hogy az akkori nők nem tudták érezni a nadrágviselés okozta mozgási szabadságot.
Amelia Bloomers egy 1851-es litográfián, úttörő volt nőként való nadrágviselésben
Hirtelen elképzeltem, mi lenne ha hirtelen eltűnne az összes női nadrág a világon és nem tudnék a legkényelmesebb macinacimba vagy farmeromba belebújni, állandóan ki lennék téve a felfázás veszélyének, ha nem viselnék vastag harisnyanadrágot vagy rengeteg alsószoknyát, de még ha csak alsónadrágként viselt térdet takaró bugyogóm sem lenne, mint ahogy az az empire időszakban elterjedt volt. A betegségek, felfázás, menstruáció (?), csak az egyik hátránya a régi szoknyáknak, de még ezeken kívül állandóan azzal kellene bajlódnom, hogy kilóg-e a lábam, alsószoknyám, ha lépcsőn felmegyek, belátnak-e a szoknyám alá, rálépnek-e a szoknyám szélére, és menten hanyatt vágódom. Ezek apróságoknak tűnnek, de ezekből az apróságok olyan alap kellemetlenségek voltak, amelyeket nem tudtak kiküszöbölni és nap, mint nap átéltek a nők. Közben a nadrághoz csakis patriarchális jelentőséget tulajdonított a társadalom, a férfiak pedig valami miatt ki nem állhatták, hogy a nők arra vágytak, hogy nadrágviselésben egyenlőek legyenek. Néhány XIX. századi nő nagyban tett a kor elvárásaira és simán felhúzta a férfiak nadrágját, mint George Sand és Petőfi neje, de a legtöbb nő ódzkodott a nadrágviseléstől, és nem igazán próbáltak a megszokott öltözködési normákon változtatni, akkor sem, ha nagyobb kényelmet és mozgási szabadságot kaptak volna érte cserébe.
Rajz 1910-ből, ami a mozgási szabadságot érzékelteti a női nadrágban
A munka is egyszerűbb nadrágban (overáll népszerűsítés az 1910-es évekből)
Talán szintén gender-okai - nemi sztereotípiai okai - lehettek annak, hogy a női nadrágnak is kellett egy apa, egy férfi, aki bevezeti, ezért történt az, hogy ami Amelia Bloomernek csak alsóruha szintjén sikerült - mivel, hogy ő mégis csak egy nő volt -, Poiret-nak, aki már férfi volt, felsőruházat terén is sikerült megvalósítani. Bizony a női nadrág viselésének népszerűsítését, amit nem csak sportoláshoz, lovagláshoz, biciklizéshez vagy alváshoz lehetett használni, hanem estélyinek, utcai viseletnek.
Női estélyi ruha háremnadrág 1913-ból
Női estélyi ruha háremnadrág 1913-ból
Ez mind szép és nagyszerű, de volt egy csavar a dologban, ami lehetővé tette, hogy a nők ne tartsák férfiasnak ezeket az "első nadrágokat", mégpedig az, hogy ezeket a nadrágokat közel-keleti női nadrágokhoz hasonló formában alkották meg.
Paul Poiret nejével Az ezeregy éjszaka szereplőinek beöltözve egy 1911-es jelmezbálban, amit 1002. éjszakáknak nevezett Poiret
Poiret nadrágjai inkább Az ezeregyéjszaka fantáziavilágába illettek, amely akkoriban igen divatosnak számított, mintsem a maszkulinitás megtestesítői lettek volna - Murad cigarettareklám az 1910-es évekből
Háremnadrág és úgynevezett Szultána-szoknya 1911-ből Poiret tervezésében, amely annyiban tért el egy átlagos szoknyától, hogy alul csak a két lábfej lóghatott ki belőle, mert egyébként össze volt varrva
A háremnadrághoz erotikus, nőies, misztikus tudatalatti tartalmak kötődtek, melyek inkább feminin jegyeket hordoztak, mint maszkulinitást. Poiret állítólag az ötletet valóban Az ezeregy éjszakából vette, amikor keleti inspirációt merített öltözékeihez. Poiret sikerét gyengítette, hogy előszeretettel pocskondiázták a férfi soviniszta karikaturisták a háremnadrágokat, melyek a "La Nouvelle Mode" - új stílus jegyében - készültek, miközben azok egyáltalán nem voltak az akkori nyugati divatfelfogás szerint férfiasak.
"Hölgyem, le fog csúszni a bugyogója!"
A házon szereplő felirat: "Oktatás csak hölgyeknek". A férfi szavai: "Nem ebben a nadrágban!"
Ezt nem tudom lefordítani szó szerint, de valami olyasmit jelenthet, hogy a kisgyerek, aki talán egy koldus utcagyerek akar lenni arra hívja fel a figyelmet, hogy a divat szerinte "elszegényesedik". (Kommentben várok jobb javaslatokat, a karikatúra megfejtésére.)
Ez már egyértelmű: "Nem ebben!". A szüfrazsett mozgalom ikonikus színe volt a kék. A hölgyeknek így hívták föl a figyelmét az öltözködés "politikai mivoltára".
Poiret háremnadrágja egy új műfajt is teremtett az úgynevezett pantalonnades-t magyarul talán pantallónádnak lehetne lefordítani. Természetesen ilyen műfaj nem létezett, de itt mégis egy olyan női divaton gúnyolódó lírai mű, mely a háremnadrágról szól.
Az amerikai Puck karikatúralap kifigurázása "A hárem hölgy" 1911
A tervezésnél az első formaideál a hosszított női bugyogó volt, illetve az olyan láb között bevágott - elnézést, de szebb kifejezést nem tudok rá - szoknya, amely bokánál szűk szabású, viszont elég bő ahhoz, hogy a láb nagy részét takarja még. Népszerű megoldás volt az olyan szabású háremnadrág,a mely alapvetően egy hosszú téglalapból indult ki, melynek a közepe a két láb között mélyen lóg, szinte a földet súrolja, miközben oldalt össze van varrva, és az oldalain csak a lábszár kisebb része mutatkozik (Szultána szoknya). A buggyosság kötelező velejárója volt ezeknek a nadrágoknak, mivel ez adta a női megjelenés új sziluettjét. A ruhadarab új nevet is kapott: a "jupe culette"-et, ami tükörfordításban szoknyanadrágot jelent.
A szüfrazsettek politikai jelentőséget is tulajdonítottak neki, és a ruhadarab viselésével nézeteiket is nyilvánosságra hozták az utcákon anélkül, hogy egy szót is szóltak volna.
"Street Fashion" fotó az 1910-es évekből
Hölgy hosszú kockás háremnadrágos bebújós ruhában 1911 körülről, ezt a ruhát valószínűleg nem Paul Poiret tervezte
A pantallón stílus egy 1911-es spanyol magazinból
Háremnadrág aljú ruha 1910-ből egy korabeli képeslapon
Hátul szoknyának elől nadrágnak tűnő fazon egy rajzon 1911-ból
Praktikus, mert a nadrág alja nem lett csupa víz. Érdekes lenne ezt a szerelés múltidéző ruhaként összeállítani. A hozzá tartozó fejdísz és a boleró szintén közel keleties megjelenést kölcsönöz a hölgynek.
A két fentebbi kollekcióhoz nagyon hasonló összeállítás, tarkábban 1910 tájékáról
A párizsi divat 1911-ben, szoknyának álcázott nadrág
Hölgy nadrágban 1910 tájáról
Persze minderről valószínűleg az 1915-ben lefotózott kemény örmény harcosnőknek fogalma sem volt a szüfrazsettmozgalomról és arról, hogy a nyugatiak miért majmolják a viseletüket, mégis ez a fotó igen érdekes, mert bemutatja a "háremnadrág kemény oldalát":
Örmény harocosnők 1915-ből
Visszatérve Poirethez, azért nem feltétlenül a kényelem motiválta, amikor háremnadrágjaihoz majdnem hullahopkarikában - hivatalos nevén abroncsban, krinolinban - végződő tunikákat is tervezett, amelyek elég furcsán nézhettek ki, ha egy nő éppen önfeledten táncolt bennük vagy éppen leült egy asztalhoz enni.
Anita Blair estélyiruhája 1913-ból Paul Poiret tervezésében
Estélyiruha 1913-ból Paul Poirettől
Keleties összhatású estélyi jelmezruha Poirettől 1911-ből
A háremnadrágok divatjának az I. világháború kitörésével leáldozott. Poiret maga katonai szolgálaton volt a háború idején, és csak 1919-ben tért vissza divatházához, ami akkor a csőd szélén állt. Poiret egyre népszerűtlenebb lett, mivel formanyelvét már elavultnak tartották. A tervező 1944-ben hunyt el, szinte teljesen elfeledve. A háremnadrágok vissza-visszatértek a divatba hullámzó rendszerességgel. A buggyos alsót később a valóban férfias szabású női nadrágok váltották fel a későbbi évtizedekben.
------
Forrás: Wikipedia, FIDM Museum
Akit érdekel egy múltidéző, miként varrta újra Poiret terveit, az látogasson el bátran a The Fashionable Past oldalára:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése