Igazából a zokni és harisnya nem az a téma, ami történelmi kosztümös körökben nagyon népszerű lenne. Egyik oka talán az, hogy technikailag nagy kihívás egy valódi régi harisnyakötőgép megépítése, amihez valószínűleg csak pamutfonalat tudnánk használni, mert igazi selyemszálakat beszerezni egy újabb bevehetetlen feladat lenne. Másik lehetőség kitanulni a harisnyakötést szintén macerás. Marad így a régi harisnyák nézegetése vagy az új darabok vásárlása, ami nagyon hasonlít a régiekre.
Persze, aki tud horgolni és kötni még mindig választhatja a harisnyakészítés legősibb változatát pamut fonállal. Nagyon mutatós darabok és előnyök, hogy melegek is.
A XIX. század végén és a XX. század első évtizedében a nőknél legdivatosabb daraboknak a különböző díszítésű selyemharisnyák számítottak. Itt ebben a cikkben most ilyen akkor trendinek számító darabokat mutatok be, amelyeknek a létezéséről, addig amíg nem foglalkoztam ruhatörténettel egyáltalán nem tudtam.
Az OMG That Dress gyűjtőoldalán igen érdekes darabokat találtam, amelyek felkeltették az érdeklődésemet az 1860 és 1920 közötti időszak női lábviselete tekintetében. Olyan selyemharisnyákat, amelyeknek a dizájnjához nagyon hasonlóakat készítenek manapság is vagy akár azt is hihetnénk, hogy ezek mai harisnyák, ha nem tűnne szembe az a különbség, hogy ezek inkább lábformájúak kihajtogatva, mint a maiak.
A tárgyalt időszakban még nem használtak filamentfonalat - nájlont -, utóbbi a II. világháború idején jelent meg, tehát a klasszikus értelembe vett náljonharisnya még nem létezett, ezért is érdekes látni, hogy az érdekesebb minták hogyan jelentek meg pamut vagy selyemszálakon. Ezek a harisnyák nem lehettek még annyira nyúlósak, mint a nájlonból készültek, éppen ezért kellett a láb számára láthatóan külön formát.
Az egyik legérdekesebbnek ezt az 1870 körüli időszakból származó cseresznyemintás pamut harisnyát találom, amely nagyban hasonlít a mai főleg festett mintás harisnyákra. Itt úgy tűnik a minta a textúra része a minta, tehát a minta bele kötött. Ez volt az első harisnya, ami arra az elgondolásra késztetett, hogy az akkori nők és a maiak azért mégsem gondolkodtak annyira eltérően a harisnyákról. Ezt a harisnyát ránézésre fiatalabbnak gondoltam. Jelenleg 145 éves lehet!
Cseresznyemintás harisnya a New York-i Metropolitan Múzeum gyűjteményéből
A cameline.org francia kosztümös és kozmetikai blog a harisnyatörténetében megemlíti, hogy a fantáziadússág az 1860-as évektől kezdte jellemezni a női harisnyák mintáit, amelyek addig jórészt egyszínűek és többnyire minimális díszítettséggel ellátottak voltak.
1860-ban jelentek meg először a kockás harisnyák, amelyek skót plédek is ihlettek, valamint az, hogy a felsőbb öltözékeknél divatosak voltak szintén a kockás mintázatok. Egy időre még feledésbe is merült, de az 1895-ös női sportolási láz idején újra trendivé vált, ez alábbi darab is az 1890-es évekből származik.
Kockás női harisnya a XIX. század végéről, az USA-ból
Némelyik harisnya abban az időben szinte műalkotásnak számított és csak nagyon különleges időpontokban hordhatták őket.
Hímzett és tüllberakásos harisnyák 1890 és 1910 között
Elképesztően részletes kézimunka díszítésű selyemharisnya 1880-ból az Irene Lewisohn történelmi viseletgyűjteményből
Madármintás, hímzett harisnya 1880-ból (a minta talán keleti hatásra)
Aprólékosan és finoman hímzett harisnya a XIX. század végéről a V&A Múzeumból
A virágok itt a kötésbe beleépülnek, nem hímzettek, mégis rendkívül szép munka 1890 V&A
Ezen a darabon, mely a Metropolitan Múzeum tulajdona látszik, hogy hordták is. A hímzés nem olyan kidolgozott, mint a fentebbi darabok esetében. A színes virágokat tüllre hímezték.
A harisnyák különböző divattrendeknek is igen csak kedveztek. Alább látható a hosszú nyitott fűzős csizmát imitáló harisnyák:
1910 és 1917 közötti időszakból származik ez a selyemharisnya, amelynek a mintázata a fűzött hosszú szárú cipőt imitálja masnival egy bostoni gyűjteményből
Ennek másik változata a szalaggal átfűzött megoldás volt 1910-ből
Ezen a cipőn a megoldás ugyan nem fűzős, de szépen példázza, hogy, mi volt a két fentebb látható harisnya célja.
A harisnya már a nájlonkorszak előtt fétistárgy tudott lenni a női lábakon. Jól mutatja ezt Ernest Joseph Bellocqe fényképész egyik leghíresebb képe az 1910-es évekből, amelyen egy New Orleans-i prostitutált talán éppen az egyik legdrágább vagy kedvencének tartott harisnyájában látható.
Bellocqe iszogató prostituáltat ábrázoló fotója
Hasonló csíkos harisnyákat találtam az egyik Budapest Anno kötetben található képen, ahol talán pont a Párisi Áruházban egy kis üzletben látható rengeteg harisnya eladás közben, Magyarországon is jó pár fogyhatott az ilyen darabokból. Levéve így festett egy ilyen híres hosszanti csíkos - keskenyebb csíkokkal - az 1900 körüli időszakból:
A szecesszió a harisnyaiparban is éreztette a hatását. Nem csak táncosnők körében, hanem a divatra kiéhezett úrhölgyek is választhattak maguknak a combig tekergőző kígyó mintás, hímzett harisnyát.
V&A Múzeum 1900 körül
V&A Múzeum 1900 körül
Meglepő, de mindennek létezett lábtyűs variánsa is:
Hogy mennyire lehetett trendi darab, arról egy korabeli francia reklám árulkodik:
forrás: cameline.org
Az egyik talán legimpozánsabb harisnya Rita de Acosta Lydig extravagáns mágnásnő tulajdona volt. Egyébként Rita de Acosta Lydiget azért is meg kell jegyeznem, mert a Metropolitan történelmi kosztüm gyűjteményének egy részét az ő öltözékei és öltözékkiegészítői adják.
Rita de Acosta Lydig tüllbetétes, hímzett harisnyája 1900 körülről Metropolitan Múzeumból
Persze akkoriban is voltak olyan láböltöztető kelmék, amelyek egészen furcsának tűntek. Ilyen például ez a szőrös harisnya (szerencsére ez még nem az álszőrősláb szőrös harisnya volt :D).
Harisnyareklám az 1915-ből, a Click Americana archívumából
Az oka talán a rendkívül sokféle mintának a szoknyák rövidülése és az úgynevezett bukj-el-szoknya időszaki divatja, amelyet hordva a nőknek muszáj volt felhúzni a szoknyájukat térd fölé, mert egyébként nem tudtak lépni. Sajnos addig a férfiak már elfelejtették, hogyan is néznek ki a női lábak - köszönhetően a korábbi évtizedek ál-erkölcsössége miatt - így komolyan erotika faktora lett egy-egy kivillanó lábszárnak és csinos harisnyának.
Kilógott a harisnya 1910 körül
Végezetül azért a cukiság sem hiányozhatott a minták tömkelegéből. A Retronauton bukkantam erre a darabra, amit személy szerint a kedvencemmé vált, és legszívesebben hajtogatnám azonnal a gardróbomba. Bár a derűre a történelem nem adott okot a macskák megihlették a harisnyagyártókat is. Cicás 1914-ből nemcsak gyerekeknek:
Cicamintás harisnya 1914-ből
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése