Egyszerű és nagyszerű 1900-ból - a szalagalapú fűző diadala

Az egyik legérdekesebb fűzőfazon pont abban az időszakban alakult ki, amikor az utolsó, igazi fénykorát élte ez az alsónemű. Ez a fűzőtípus a szalagfűző, az időszak pedig a múlt század fordulója, ahol a hölgyek a lehető legkarcsúbb derékkörméretről álmodtak.

Warner's, amerikai, esküvői szalagfűző az 1900-as évekből, acél merevítőkkel. (forrás: MET) 

A szalagfűzőt nagyon egyszerű leírni szavakkal is. Ugyanis nem másról van szó, mint egy olyan ruhadarabról, ahol a fűzőmerevítéseket egymáshoz szalagokkal rögzítették vízszintesen. A szalagfűzőknek tehát nincsenek külön szabott textilrészeinek, aminek a hagyománya évszázados tradícióval öröklődött a 20. század elejére.

A hadiszappantól az iszákosság gyógyitaláig - furcsa receptek régről

A régi háztartási és étkezési receptek böngészése közben az ember beleütközik néhány egészen különleges darabba, amit nem igazán tud hová sorolni. Ezek a receptek általában a meglepően ötletestől és hasznostól, az átlagosan alkalmazhatón át az egészen bizarrig hatnak a mai olvasó számára. 

amerikai szappanreklám 1910-ből (Thom's Castile Soap)

Elsőként álljon itt a címben említett hadiszappan, melynek hozzávalója hamuzsír, agyag és oltott mész. A recept szerint ezt használták már a napóleoni háborúkban is:

A "halott menyasszony" divattörténeti szemmel

Mexikóban, Chihuahua-ban a La Popular menyasszonyi ruhaszalon kirakatában áll egy kirakati baba, amelyről egy különös legenda szól. Állítólag a menyasszonyi ruha alatt rejlő hölgy, nem csak egy próbababa, hanem egy mumifikált test. Egyesek úgy gondolják, hogy a baba szeme követi a nézelődőket, valamint az éjszaka folyamán a test még mozog is (erről még videók is találhatók a Youtube-on.)

A La Pascualita arca napjainkban (forrás: cultura colectiva)

A babát 1930. március 25-én állította először a kirakatba, a bolt tulajdonosa Pascuala Esparza, és a kirakat előtt sétálók hamar pletykálni kezdték, hogy a próbababa - amit elvileg Párizsból hozattak, majd Mexikóvárosban értékesítettek Esparzának - nagyon hasonlít a tulajdonos korábban, tragikusan fiatalon elhunyt lányára, máshol feleségének húgára -, aki közvetlenül esküvője előtt vesztette életét pókcsípés vagy skorpiócsípés miatt mérgezéstől. Tehát elég hamar szárnyra kelt az az elképzelés, hogy a baba valójában a lány hihetetlenül jól konzervált teste, menyasszonyi ruhába öltöztetve.

Illatos ecet, Vinaigre de Toilette házilag

A Vinaigre de Toilette - magyarul illatos ecet - egy olyan régi kozmetikai folyadék, amit a mai értelemben nehezen lehet hova tenni. A Google-fordító sem tud vele mit kezdeni, és WC-ecetnek fordítja. A valóság inkább egy kozmetikai, illatosított ecet, amit szépségápolásra és higiéniai célokra használtak.

Fürdő előkészítés 1900 körül. Kép forrása: Bettmann Archive

Hogyan öltözködött az igazi Anasztázia nagyhercegnő?

 Már régóta tervezem ezt a bejegyzés megírását, mert az egyik speciális érdeklődési területem tinédzser koromban a cári családdal kapcsolatos történelmi dokumentumok böngészése volt. Akkoriban 1999 és 2000 körül szinte semmi, de semmi forrás nem volt elérhető néhány furcsa, kultuszweboldalon kívül, a könyvtári könyveken és forrásértékkel nem igazán rendelkező filmeken kívül.

 A konteókon alapuló művek nagy része ráadásul egy hamis, torz képet közvetített a világ felé a nagyhercegnők öltözködéséről. Ilyen volt az 1997-es rajzfilm is, ami a fő kosztümjében azért tiszteletet adott az Ingrid Bergman-féle Anastasia-filmnek, de a többit, főleg az 1920-as évek öltözködési normákat, annak a rendje és módja szerint dobta a kukába hasonulva a már említett előzményfilmhez. A többi konteós filmet, sorozatot inkább említésre sem méltatom.

 A leghitelesebb képet egy alig ismert kétrészes BBC-film adja a hercegnők öltözködésének tekintetében. Ez magyarul Az elfelejtett herceg címet viseli. A film betekintést ad az edvárdiánus elit világába és az európai monarchiák válságába, egyébként pedig V. György legkisebb fiáról szól, János, brit királyi hercegről szól, aki 13 éves korában elhunyt.

Részlet a The Lost Prince című filmből

 Ha azonban valóban meg akarjuk ismerni az utolsó cári nagyhercegnők öltözködését, azt ajánlom, hogy mindent felejtsünk el, amit az idealizáló filmek eddig az asztalra tettek.

Lady Curzon bogaras pávaruhája

Nem is olyan régen írtam már egy pávás ruháról. Akkor Ruth St. Denis pávás fellépőruháját elemeztem ki. Akkor említettem, hogy a szecesszió idejében nagyon népszerűek voltak a flora és fauna motívumok. Kígyók, bogarak, pókok, indás szárak, kacskaringós levelek, egzotikus virágok és na persze a páva tolla is kedvelt minta alapnak számított. A páva népszerűségét a korabeli orientalizmus is növelte. A páva az indiai kultúrkörben egy fontos szimbólum 

"Indiában az életfa mellett ábrázolva a bőség, a termékenység és a halhatatlan lélek szimbóluma. A hindu mitológiában Májához, Káma szerelemistenhez,  Káttikéja hadistenhez és Szaraszvatihoz, a bölcsesség, a zene és a költészet istennőjéhez társították. " forrás: Szimbólumtár

Nem véletlen, hogy Lady Mary Curzont indiai India alkirálynéjaként VII. Eduárd indiai császárrá koronázásának tiszteletére viselt ruhája 1903-ban egy extravagáns pávás ruha volt.

A sárkány gyöngyétől a bogaras "ékkövekig" - Meglepő régi ékszerek

Egy ideje Pinteresten gyűjtögetek olyan ékszerekről képeket, amelyeket úgy ha meglátnék egyenként nem biztos, hogy hirtelen tudnám helyben és időben elhelyezni. Olyanokat is találok, amelyek régiek ugyanakkor modernül hatnak, és biztos vagyok benne, hogy számos mai tervezőt megihlettek. Aztán létezik ezeknek a kiegészítőknek egy olyan típusa is, amelyen egyszerűen csak megdöbbenek, hogy "jé a teremburáját, hát ilyen is van". Ezekből hoztam párat, hogy ne csak magamban hüledezzek.

 

Gyöngyös-sárkányos:

 

Egy aukciós albumból származik ez a medál. 1900-ból származik, de valójában bármelyik mai fantasy ékszergyártót megihlethet eleve a sárkánytéma miatt. A szecesszió jellegzetes formavilága azonosítható rajta. A valós értéke 15 ezer euró. forrás: aguttes.auction.fr

 

Hajdanvolt orientális táncosnők jelmezei I. - Ruth St. Denis: a Radha-evolúció

Egy ideje tervezek egy bejegyzést a múlt századforduló híres orientalista koreográfiákat is bemutató táncosainak kosztümjeiről. Nagyon-nagyon sok mindent néztem át, olvasgattam, és arra jutottam, hogy ez a sok információ nem fér be egy bejegyzésbe. Ezután arra gondoltam, hogy jó, akkor egy-egy táncosnak egy-egy írást szentelek sok-sok képpel. Azonban már a legelső anyagnál megakadtam, mivel annyi mindent megmutatnék, hogy az egyetlen bejegyzésbe szintén sok lenne. Így egyelőre elkezdem az ismertetést egy bizonyos táncosnő egy-egy híres produkciójához tartozó jelmezének bemutatásával.

Antik Ruha Figyelő - 2015 július 3. - Sujtásos mentétől a menyasszonyi kimonóig

Két hónappal ezelőtt a Galéria Savariáról írtam pár holmiról. Ezúttal viszont egy mainstreamebb magyar csatornát választottam, konkrétan: a Vaterát (amit elvileg nem kell bemutatni senkinek: vatera.hu). Múlt századfordulóhoz illő ruhákat ezúttal nem nagyon találtam, viszont érdekes öltözékeket és kiegészítőket más korszakokból annál inkább.

A Vaterán egyébként eléggé el van rejtve a Viselet kategória, bár aki szemfüles megtalálja (Antik/Régiség - Egyéb kézműves termékek - Öltözködés, viselet).

 

Mente anakronista grófoknak:

 

Antik Ruha Figyelő - 2015. május 3.

Szeretek antik ruhákat nézegetni online, és rájuk bukkanni aukciós oldalakon. Ezt a szenvedélyemet szeretném megosztani veletek az Antik Ruha Figyelős bejegyzésekkel, mivel nem tudok a legtöbbször vásárolni, de hátha más, aki tud, annak hasznosak lehetnek ezek az ajánlók.

Több oldal is van, amit nézegetek. Így hébe-hóba lesz ilyen bejegyzés, inkább magyar oldalakról ajánlok, de azért majd lesz egy-két külföldi is.

A mostani a Galéria Savaria ajánlataiból készült. Ez az egyik kedvenc aukciós oldalam. Rossz tapasztalatom nem volt még vele, egy horgolt gallér rendelést leszámítva, amikor az eladó valahogy nagyon nem akarta elküldeni a terméket, mert szerintem alul árazta, és utólag jött rá.

Árak tekintetében bizony néhanapján gatyafelkötős, de vannak nagyon jó holmik is, jó áron, ami ebben a posztban is benne lesz. Utóbbi olcsóbb öltözékeket vagy kiegészítőket próbálok inkább ajánlani, hogy ne csak nyálcsorgatás történjék, hanem lássátok, hogy van, amit be lehet szerezni reális áron.

A holmik mellett múltidéző is faktort feltüntetek annak tekintetében, hogy személyesen mennyire tartom múltidézésre jónak a viseletet, ez a faktort a korszaknak megfelelő anyag és forma tekintetében határozom meg.

Ennyi bevezető után nézzük a 2015. május 3-án délelőtt még elérhető aukciókat és eladásokat, amelyeket érdekesnek találok főleg 1895 és 1910 körüli múltidézéshez:

 

Magas nyakú csipkegallér, cuki masnival:

Nevenincs légcsipkés mellényke

Őt az Ebayről loptam. Nem túl szép állapotban van, sőt még azt se mondhatnám, hogy amikor szép állapotban volt annyira tökéletes lett volna, viszont annál inkább inspiráló, körülbelül 1900-as évekbeli blúzdísz vagy éppen csipkés szalagos mellény.Azért inspiráló, mert egy hasonló darab elkészítéséhez nagyon jó minta ez a darab, lényegében csak jó selyem anyagokat és némi lég csipkét vagy tüllt kell szerezni hozzá, és máris feldob egy egyszerű blúzt, és a lényeg, hogy utána egy másik blúzhoz is felveheted, ha ahhoz is passzol. Nem tudom, hogy van-e neve, igazából ez valami átmeneti képződmény, ami megakadt a mellény, a boleró és az öv között.

 

 

Harisnya fétis anno - Mintás női harisnyák 1860-tól 1920-ig

Igazából a zokni és harisnya nem az a téma, ami történelmi kosztümös körökben nagyon népszerű lenne. Egyik oka talán az, hogy technikailag nagy kihívás egy valódi régi harisnyakötőgép megépítése, amihez valószínűleg csak pamutfonalat tudnánk használni, mert igazi selyemszálakat beszerezni egy újabb bevehetetlen feladat lenne. Másik lehetőség kitanulni a harisnyakötést szintén macerás. Marad így a régi harisnyák nézegetése vagy az új darabok vásárlása, ami nagyon hasonlít a régiekre.

Persze, aki tud horgolni és kötni még mindig választhatja a harisnyakészítés legősibb változatát pamut fonállal. Nagyon mutatós darabok és előnyök, hogy melegek is.

A XIX. század végén és a XX. század első évtizedében a nőknél legdivatosabb daraboknak a különböző díszítésű selyemharisnyák számítottak. Itt ebben a cikkben most ilyen akkor trendinek számító darabokat mutatok be, amelyeknek a létezéséről, addig amíg nem foglalkoztam ruhatörténettel egyáltalán nem tudtam.

Az OMG That Dress gyűjtőoldalán igen érdekes darabokat találtam, amelyek felkeltették az érdeklődésemet az 1860 és 1920 közötti időszak női lábviselete tekintetében. Olyan selyemharisnyákat, amelyeknek a dizájnjához nagyon hasonlóakat készítenek manapság is vagy akár azt is hihetnénk, hogy ezek mai harisnyák, ha nem tűnne szembe az a különbség, hogy ezek inkább lábformájúak kihajtogatva, mint a maiak.

A tárgyalt időszakban még nem használtak filamentfonalat - nájlont -, utóbbi a II. világháború idején jelent meg, tehát a klasszikus értelembe vett náljonharisnya még nem létezett, ezért is érdekes látni, hogy az érdekesebb minták hogyan jelentek meg pamut vagy selyemszálakon. Ezek a harisnyák nem lehettek még annyira nyúlósak, mint a nájlonból készültek, éppen ezért kellett a láb számára láthatóan külön formát.

Az egyik legérdekesebbnek ezt az 1870 körüli időszakból származó cseresznyemintás pamut harisnyát találom, amely nagyban hasonlít a mai főleg festett mintás harisnyákra. Itt úgy tűnik a minta a textúra része a minta, tehát a minta bele kötött. Ez volt az első harisnya, ami arra az elgondolásra késztetett, hogy az akkori nők és a maiak azért mégsem gondolkodtak annyira eltérően a harisnyákról. Ezt a harisnyát ránézésre fiatalabbnak gondoltam. Jelenleg 145 éves lehet!

 

Cseresznyemintás harisnya a New York-i Metropolitan Múzeum gyűjteményéből