Csigapomádétól a büdöskő-balzsamig: bizarr hajápolási szokások 1830-ból

Ha a 19. századi hajápolásról csakis angol nyelvű, korabeli forrásokat olvas az ember, akkor egészen az lehet a véleménye, hogy itt-ott azért eltért a maitól, de azért nagy vonalakban emlékeztetett jelen hajápolási szokásainkra a korabeli gyakorlat. 

Azonban egy németből fordított forrás elgondolkodtatott és arra enged következtetni, hogy nagyobbak lehettek az eltérések az európai szokások között, mint ahogy azt eddig feltételeztem.

Női fodrász az 1830-as években. forrás: Wellcome Collection

Az említett könyv Georg Wilhelm Jahn által írt, 1829-ből származó munka, ami olvasható magyarul is - (megjelent: 1829, Kassa) -  a Google Books jóvoltából.

Kakaóvajas hajkrém 1893-ból

Ha a kakaóvajra gondolunk, azonnal a csokoládé jut eszünkbe, pedig a kakaóvajat a mai napig előszeretettel használják kozmetikai összetevőnek. 

Hajápolószert reklámozó újsághirdetés az 1890-es évekből (forrás: BnF)

Jómagam akkor találtam rá a kakaóvajra, amikor először próbáltam hennázni a hajamat, és a kakaóvaj a henna savas illatát megfelelőképpen letompította, miközben nem rontott a henna vörösítő hatásán.

Kakaóvaj (forrás: pixabay)

A kakaóvaj hajra gyakorolt jótékony hatását a viktoriánusok is ismerték. Egy házilag is elkészíthető kakaóvajas hajápoló krém volt az a Cacao Creme (magyarul 'Kakaó krém'), aminek a receptjét The Era Formulary. 5000 formulas for Druggist című könyvben találtam. A receptet a könyv kiadásának megfelelően 1893-ra datálom, bár valószínűleg annál régebbi.

A hadiszappantól az iszákosság gyógyitaláig - furcsa receptek régről

A régi háztartási és étkezési receptek böngészése közben az ember beleütközik néhány egészen különleges darabba, amit nem igazán tud hová sorolni. Ezek a receptek általában a meglepően ötletestől és hasznostól, az átlagosan alkalmazhatón át az egészen bizarrig hatnak a mai olvasó számára. 

amerikai szappanreklám 1910-ből (Thom's Castile Soap)

Elsőként álljon itt a címben említett hadiszappan, melynek hozzávalója hamuzsír, agyag és oltott mész. A recept szerint ezt használták már a napóleoni háborúkban is:

Illatos ecet, Vinaigre de Toilette házilag

A Vinaigre de Toilette - magyarul illatos ecet - egy olyan régi kozmetikai folyadék, amit a mai értelemben nehezen lehet hova tenni. A Google-fordító sem tud vele mit kezdeni, és WC-ecetnek fordítja. A valóság inkább egy kozmetikai, illatosított ecet, amit szépségápolásra és higiéniai célokra használtak.

Fürdő előkészítés 1900 körül. Kép forrása: Bettmann Archive

Háztartási tippek az 1940-es évekből

Egy érdekes, már a II. világháború után, 1948-ban megjelent, a tokaji Kecskés István nyomda ajándékkiadványt mutatnék be, amire a testvérem lelt rá a nagyszüleim régi házában.

Kecskés István nyomdájáról annyit találtam a typhographia.oszk.hu oldalán, hogy összesen két évig működött a városban 1946 és 1948 között. (Utána államosították). Nyomdatechnikailag magas szinten felszerelt sajtóműhely volt.

19. századi parfümformulák magyarul

A régi frizuradivatot kutatva jutottam el az 1880-as és 1890-es évek borbélyainak és fodrászainak készült folyóirathoz A magyar borbélyok és fodrászok lapja, amely sokkal több érdekességet tár elénk a korabeli személyi higiéniáról, fodrászatról, mint gondolnánk. Többek között krémek, parfümök, pomádék, fogkrémek és egyéb kozmetikai recepteket is tartalmaz.

A Dankovszky illatszeres, kozmetikai, fodrász és borbély szaküzlet kirakata Pesten 1890 körül. (forrás:  A magyar borbélyok és fodrászok lapja)