Ha a 19. századi hajápolásról csakis angol nyelvű, korabeli forrásokat olvas az ember, akkor egészen az lehet a véleménye, hogy itt-ott azért eltért a maitól, de azért nagy vonalakban emlékeztetett jelen hajápolási szokásainkra a korabeli gyakorlat.
Azonban egy németből fordított forrás elgondolkodtatott és arra enged következtetni, hogy nagyobbak lehettek az eltérések az európai szokások között, mint ahogy azt eddig feltételeztem.
 |
| Női fodrász az 1830-as években. forrás: Wellcome Collection |
Az említett könyv Georg Wilhelm Jahn által írt, 1829-ből származó munka, ami olvasható magyarul is - (megjelent: 1829, Kassa) - a Google Books jóvoltából.
A szerzőről, Georg Wilhelm Jahnról próbáltam némi információt szerezni, és csak annyit találtam, hogy a hajakkal foglalkozó könyve talán 1828-ban jelent meg először Prágában. Ezen kívül egy másik széles körben megjelent 'könyvecskéje' a kolerával foglalkozott.
A hajápolásról szóló könyvének rövidebb címe: "A' hajak' ápolgatásáról, sok tapasztalatok után bébizonyosodott hasznos tudomány".
A könyv megjelenési helyéről feltételezhetjük, hogy a Felvidéken biztosan forgathatták, és a gyakorlatban is alkalmazhatták a tanácsait.
A sok tapasztalat valóban igaz lehet a könyv tartalma alapján ugyanis a korabeli hasonló könyvekétől nagy vonalakban eltér. Sok 19. századi szépészeti könyv receptjei visszavezethetők egy korábban, főképp 18. században népszerűvé vált munkára. Jahn könyve úgy tűnik, tényleg főkép eredeti és feltételezhetően saját maga által recepteket tartalmaz, melyek alapanyagaiban egészen meglepőek.
A könyv fő kedvenc összetevői:
- tökmagolaj- tojásolaj (főtt tojásból préseléssel kinyert lé)- nyers tojás- csiganyálka- körte és alma (főzve, préselve)- mindenféle állati zsírok- csontvelő (különösképpen marhacsont velő)- sör- tejfel- és a hiányozhatatlan büdöskő (azaz kén).
Ezek az összetevők, akár egy dalban a refrén újra és újra visszatérnek az egyes fejezetekben. Kiemelt szerepet kap egyébként a tökmagolaj, a csiganyálka, a tojásolaj és büdöskő.
 |
| Igaz Kassán nem biztos, hogy árultak akkoriban csigákat, inkább a természetben gyűjtötték őket, de Franciaországban ilyen lehetett egy csigaárusnő még az 1800-as évek legelején. |
Kezdjük az alap hajápolási szokással. A hajmosással, amit a könyv hetente ajánl ismételni. Jahn erre szappant nem használt (mert az szárítja a hajat), helyette szerinte hajmosáshoz a legtökéletesebb a nyers tojássárgája:
"Én fejemről a korpát és hajamról a mocskot mosással szoktam letakarítani melly mosás nem csak csinosabb a tojás bédörgölésénél de alkalmasint èrejére és hasznára is fel ér véle azon vízben mellyel az ember a fejét megmosni szándékozik el kell eggy vagy két tojás sárgáját kezével jól habarni melly habarás között a tojás szint ollyan habot fog bocsájtani mint a szappan és minden mocsok kivitelében majd ollyan erejű is ha illyen tojás sárgájával felhabzott jó meleg vízzel megmossa az ember fejét bizonyos lehet hogy minden szennyet kitakarít belőle Itt a tojás szintúgy noha feloszlatott formában a benne lévő olajával vasával és büdös kövével jelen van a mellett pedig még a víz is hasznos a hajnak"
Az így frissen mosott haj érzete sem tarthatott sokáig. Ugyanis Jahn mindenképpen valami pomádézást javasol, hogy a haj ne veszítse el semmiképpen a "zsírját". Elképzelése szerint a haj egészségét a zsírozás adta. Annyira fontos szerinte a hajzsír, hogy éjszaka is érdemes azért sapkát viselni, hogy nehogy elveszítsék fényüket a hajszálak. (Mellékelten megjegyzem a korabeli ábrázolásokon tényleg nincs egy darab száraz hajú ember sem.)
 |
| Nehéz elképzelni a korabeli frizurákat száraz, poros hajkoronákkal, szinte lehetetlen is. Így igazat kell adni Jahnnak abban, hogy az akkori frizurákhoz szükség volt pomádékra. A korabeli müncheni szépség Helene Sedlmayr portréja 1830-ból. (forrás: Wikipedia) |
A pomádéról úgy gondolja, hogy nem a vásárolt, hanem a saját kézzel készített pomádé a legjobb, mert az biztosan friss. Külön ír a téli és nyári pomádékról. Utóbbinál azért megjegyzi, hogy az bizony a meleg miatt könnyebben avasodhat. A téli pomádé alap összetevőjének a marha faggyút, a nyárinak sertészsír és marhavelő keverékét javasolja. A pomádé avasodása ellen a tojássárgája hajba kenése ajánlott.
Miután szembesülünk, hogy jobb volt akkoriban a tojássárgája a sampont helyett, megtanulhatjuk azt is, hogy a tökmagolaj a legjobb hajolaj, de ha valakinek ez nagyon sötétítené a haját, akkor van más megoldás is. Ez nevezetesen az édes tejfel! Ez utóbbi nagyon jó a könyv szerint a himlős, kopasz fejtetőre, meg szintén hajmosáshoz. A hátránya, hogy hamar megavasodik. A szerző ez alatt szerintem inkább azt érti, hogy hamar nagyon büdös lesz.
Ha már büdösség... akkor ha ősz hajszálainkat lepleznénk és hajat is növesztenénk az adott korban, akkor meg kellene szoknunk, hogy pálinkabukés fejjel töltsük napjainkat. Jahn ugyanis a körtelevet ajánlja az ősz hajszálak és a hajnövesztés csodás elixírjének.
A ritka haj "gyógyszere" Jahn szerint a körte vagy almaecet, amivel lefekvés előtt érdemes bekennünk a fejtetőnket.
A könyv egyértelmű csodaszere egyébként mindezek megismerése után üti meg a szemünket, ez pedig nem más, mint a csigapomádé. Jól olvastad.
A csigapomádé azaz "csigapomáté". Igen, éti csigából és ökörvelőből, marhafaggyúból és fehérborból készült "hajfénykrém".
Receptje a következő:
"Egy pár ökör lábat apróra vagdalván tiszta fazékban négy óráig kell fözni minekutánna az egész meghült a vízszínére feljött és meghidegedett a rajta úszó csont zsírt le kell szedni és mint oda fellyebb a nyári pomátéhoz szükséges marha fagygyúnál mondódott kitisztítani. A megtisztítás után hat darab a bélétől megtisztíttatott eleven csigák apróra metszetnek és egy lat candis czúkkorral a velő közzé dörgöltetnek és úgy az egész keverék gyenge pár tüzön fél óráig forró folyásba tartatik azután az egész tiszta rongyra szürettetvén kifacsartatik. Midön az által facsartt csont zsír kihűlni kezd akkor tizenhat lat jó féle fejér bort kell hozzá önteni és véle fél óráig jól öszsze habarni végtére pedig pléh piksisben el kell hideg helyre tenni. Az ily láb csont zsírt legjobban lehet városokban megszerezni hol azt a marhakocsonya fözönék iczcze számra árulják és az ember mindenkor frisset kaphat. De mivel az illyen csont zsír pomáté önnön tapasztalásom után igen híg szokott lenni nem fog ártani közzé egy kevés marha fagygyút is olvasztani."
A másik népszerű hajápolószer a büdöskő-balzsam, ami lényegében egy kénalapú zsír volt. (büdöskő = kén, bödöskő-virág = kénpor)
 |
| Kén - azaz 'büdös-kő' - kristályok. forrás: Pixabay. Simon |
Persze itt egy újabb összetevő, amire első hallásra nehéz ráismerni. Ez az ecet-savanyas vas. Receptje alább:
A hajsötétítésre a következőket tanácsolja a könyv:
"A’ tök-mag-olajnak gyakori bédörgőlése egyedül is már sötétebbé teszi a'szőke hajat; a' tojás-olajjal való sokszori meg. kenés pedig még jobban barnítja. Ha pedig azt kívánjuk, hogy a szőke hajak még sötétebbek legyenek, mint azokat ezen kétféle olaj teheti, akkor tehát szükség öket eczet-savanyas vassal is értetni; büdös-kő bal'samot azomban nem kell a' vassal öszsze-köttetésbe hozni, mivel a' szöke hajak úgy is bövölködnek büdős-kövel; de olajat vagy csiga - pomátét kell nékiek adni. Sárga és veres hajakat gyakran egyedül eczet-savanyas vassal és csiga-pomátéval lehet holló-színű feketére által-változtatni."
MA IS HASZNÁLHATÓ PRAKTIKÁK JAHN KÖNYVÉBŐL:
Elsőre ijesztőnek tűnhetnek ezek a meglepő hozzávalók, viszont van némi ráció még napjainkban is Georg Wilhelm Jahn tanácsaiban.
A csiganyálka ugyan undorítónak tűnhet, de napjainkban is népszerű kozmetikai összetevő. Állítólag mucintartalma miatt antiszeptikus, fehérjéket köt meg, jó tisztító képességgel rendelkezik. Csiganyál kivonatot lehet kapni online is, így ha valaki kipróbálná inkább a vásárlást javaslom, mint a 19. századi módszert, azaz a csigagyilkosságot. Arról nem találtam információt, hogy a csiganyálkának milyen hatása van a hajra, de előfordulhat, hogy pozitív.
 |
| forrás: pixabay - kie-ker |
Ami még hasznosítható ma is Jahn művéből az a hajápolás során az a tökmagolaj alkalmazása hajolajként. Persze ezt se amolyan 19. századi módon csináljuk, mert akkor tocsogni fog a zsírtól a hajunk. Érdemes hajmosás előtt 1-2 órát a hajon tartani, fóliával lefedve, utána pedig alaposan ki kell mosni. Akinek túl száraz a haja az próbálkozhat a tökmagolaj hajvégápolóként történő használatával is.
 |
| forrás: pixabay, Engin_Akyurt |
Jahn leírja a sörös hajápolást is. Szerinte a legjobb a tisztán komlóból főzött sör. A sörrel való hajmosás manapság is népszerű. B-vitamin tartalma miatt kiváló hajerősítő. Aki nem kísérletezne tiszta sörrel, azok számára ajánlom a sörsamponokat, online is többfélét lehet már kapni. Több oldalon is olvastam, hogy száraz hajra kiváló. Jómagam még csak a sörsampont próbáltam, utóbbiban nem nagyon csalódtam.
 |
| forrás: pixabay, manfredrichter |
A tojást is érdemes használnunk, ugyanakkor a csak tojással való hajmosást is kipróbálhatjuk, ha merészek vagyunk. Az olajos-tojásos hajpakolással biztosan nem lőhetünk mellé. Utóbbit én is gyakran használom, 1 evőkanál olívaolajat keverek össze 1/2 evőkanál ricinusolajjal és egy egész nyers tojással, mindezt legalább fél óráig a hajamon hagyom fóliával letakarva, majd megmosom a hajam a szokott módon.
 |
| forrás: pixabay, ponce-photography |
Végezetül, de nem utolsósorban még egy említést teszek a kénről, azaz a büdös-kőről. Bizonyos fejbőrproblémákra, rövid távon még ma is hasznos a kénes sampon. Manapság túlzsírosodás, zsíros korpa ellen alkalmazzák. Enyhe fertőtlenítő és antimikrobás hatású. A kénes sampont kúraszerűen érdemes használnunk, figyelni kell rá, mert erősen szárítja a hajszálakat, és hosszú távon töredezetté és sprőddé válhat a kéntől a hajunk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése