A régiek mosási kultúrájáról egy elég sztereotipikus kép él az emberek elméjében. Asszonyok, akik kimennek a helyi patakhoz, folyóhoz mosni a tekenőjükkel, aztán szappannal dörzsölgetik a kelmét, majd ott azonnal ki is rázzák, aztán valahol majd teregetnek, és közben valami pásztorálszerű jelenet is lezajlik a háttérben, vagy jön egy gyermek, mint a kis József Attila, hogy a mosóasszonyok ne menjenek a padlásra...
 |
| Egy idealizált, 18. századi cseléd mosás közben. forrás: British Museum |
De szép is ebbe belegondolni! A valóság azonban egy kicsit másképp nézett ki. A mosás akkor is házimunka volt, amihez praktikákat alkalmaztak. Ugyan a mai értelemben vett mosószerek nem léteztek, ellenben a saját készítésű folyadékok, labdacsok, áztatóvizek nagy változatosságot adtak. A mosószerekhez a természetből, de még inkább a patikákból szerezhettek be alapanyagokat.
A 18. századi mosás fizikai eszközeiben is változatosságot mutatott. Némelyikről ma már ránézésre meg nem mondanánk, hogy eredetileg mire használták. Még egy ősi mosógépféle is létezett Jacob Christian Schäffer német, evangélikus, lelkész jóvoltából a 18. századi közepére, bár ez inkább egy kuriózumnak számított egyes gazdagabb háztartásokban Európában:
 |
| metszet Jacob Christian Schäffer mosógépéről 1767. |
Ami nagyon nagy különbség lehetett a mai és a rokokó mosókultúra között az egyértelműen a szagok és a rengeteg áztatás. A tisztítóeljárásoknak akkoriban nem képezték részét az illatosítási célú öblítés. Ellenben bizony büdös eljárásokat is alkalmaztak. Alább olvasható majd egy módszer, ami a len- és kenderanyagok mosásához például marha ganéjt ajánl. Az egyébként egészségre ártalmas kénes gőzölést fehérítésre használták. Aztán előfordul, hogy tojást kevertek össze ökörepével, és még sok példával folytathatnám...
Szappant sem olyat használtak, mint a mai mosószappan. A 18. századi könyv, amit forrásnak használtam szinte csak a az olívaolaj alapú velencei szappant említi a mosási folyamatokhoz. (Kézmosásra illatosított szappant használtak, ennek a receptjéről majd lesz szó egy másik bejegyzésben.)
A feltételezésem mindebből az, hogy akkoriban valahogy bizonyos illatokat nem úgy észlelhettek, ahogy a maiak. Szóval érzékelték őket, ahogy ez a kén büdöskő elnevezéséből is értődik, de az érzékelésük esetében a mindennapjaik részévé vált, és így nem tulajdoníthattak nagy jelentőséget neki. Azt sem állítom, hogy büdösek lehettek ezek a ruhák mosás, csak enyhén jellegzetes illatúak, ami egy mai orrnak nem biztos, hogy kellemes lenne.
Ami még nagy eltérés, hogy a mai mosáslezárás az öblítéssel az anyag puhítása. Akkoriban az ellenkezőjét tették, keményítettek. Külön keményítőmódszerek léteztek a díszítések, szalagok számára. Utóbbiakat fényesebbé is próbálták tenni. Ma azért nem nagyon reklámoznak azzal öblítőszert, hogy tőle fényesebb lesz a ruha.
A 18. századi mosási trükkök megismerésének egyik kiváló forrása A' jó gazda-asszony, avagy olly hasznos könyvetske, ami magyarul 1797-ben jelent meg (Füskúti Landerer Mihály költségével és bötüivel, Veres Mihály fordításában). Amit ha forgattak is kezükbe nők akkoriban - az oktatás hiányosságai miatt -, akkor inkább a művelt, inkább városi polgárok kezébe jutott el.
 |
| Fonalakkal foglalkozó és vasaló nők. Részlet a könyv belső borítóképéről. forrás: Google Könyvek |
Előljáróbeszédéről külön esszét lehetne írni. A beszéd nagy része alapvetően a női nem szuperlatívuszokba szedése. Még olyan feminista gondolatot is tartalmaz, amihez a háttérben azért felsejlik Mária Terézia szelleme, hogy a nő császári és királyi székbe való. Disszonanciát kelt, hogy ez a magaslatokba szóló előszóhoz a tartalom mégis a szokásos patriarchális rendbe illő, házimunkát végző nő képét erősítik, és a könyvet a címe alapján is egyértelműen nőknek szánták.
Az előszó után következnek a receptek, az első rész a mosással, kezdve először a kenderszálak és lenszálak megmunkálásával, aminek a blogon külön fejezetet is szenteltem. A könyv későbbi tartalmáról későbbi bejegyzésekben lesz majd szó, mert nem csak a mosásról ír, hanem egyéb házi praktikákról is.
Mivel a módszerek leírásai késői középmagyar nyelvezetűek, ezért a mosóreceptekből idézés helyett rövidített átírásokat készítettem.
Mindezek után, következzenek konkrét receptek egy képzeletbeli rokokó mosodából!
LEN ÉS KENDER ANYAG, ROKOKÓ - ÖKO - MOSÁSA, FEHÉRÍTÉSE:
Tégy tiszta vízbe marha ganéjt, és ebbe a löttybe dobd be a kimosandó anyagot. Hagyd benne 24 órán át. Ezután teregesd ki valahová mosás nélkül. Süsse meg a nap, majd újra mártsd bele a ganéjos vízbe. Minél több ganéj van a vízben, annál lúgosabb, és annál inkább kimosódik belőle a kosz. A könyv szerint olyan fehérré válik így a len vagy a kender, mint a "hollandiai gyólts".
SELYEM MOSÁSA, FEHÉRÍTÉSE, KEMÉNYÍTÉSE:
A selymet egy éjszakára áztasd olyan tejbe, amibe korábban velencei szappant kevertél. (A velencei szappan, nem egy mindennapi szappan. Az olívaolaj kálium-hidroxiddal való szappanosításának módszerével készül. PH értéke 8,0. Ma is kapható egyébként. Manapság szilárd állapotban Marseille szappan néven rendelheted meg, inkább online kapható. Folyékony állapotban restaurátor vagy festő szakboltban elérhető.)
Ebbe a keverékbe kell beletenni a selymet, amit nem szabad egyáltalán dörgölni. A dörgölés helyett tiszta vízzel mosd át az anyagot, majd szappanozd be, és tedd éjszakára így szappanosan egy vízzel teli edénybe. Ha ezzel megvagy, minden szappant moss ki belőle hideg vízzel.
Fogj egy kosarat! Tegyél egy enyhén benedvesített egyéb anyagot. Erre terítsd rá a selymet. A kosarat tedd fel egy kénnel teli serpenyőre. Takard be az egészet, hogy a selymet bejárja a kén füstje. A kénnel való füstöléstől a selyem a könyv szerint fehér lesz, mint a hó.
Azt hinnénk, a mosásnak ezzel vége, de a régiek szerettek keményíteni, így még jön a keményítés. Főzz egy keményítős főzetet (fehér keményítővel, talán búzakeményítővel). A selymet eközben egy tiszta deszkára feszítsd ki. Végy egy szivacsot, mártogasd meg a keményítős főzetben, és nyomogasd rá a selyemre. Ha nem lenne elég sima, hanem hólyagos lenne a selyem, akkor azt utólag még az anyagon nedves szivacs húzogatásával kijavíthatod.
 |
| Életkép ledéren mosó, rokokó hölgyről, a 18. század végén. Carrington Bowles ábrázolása. Ami miatt érdekes, hogy nem szappannal mos, hanem az asztal szélén egyéb szereket helyezett el. (forrás: Art Paintings: London Prints Fashion) |
ÁLTALÁNOS TEXTILFEHÉRÍTÉS:
Tölts meg egy edényt vízzel, és tegyél bele rozskorpát. Ezt a keveréket főzd fel. Közben vedd elő a fehéríteni kívánt textilt vagy fonalat. Áztasd be hamulúgba, majd mosd ki tiszta vízben. Ezután tedd bele a rozskorpás főzetbe. Az anyagot főzd fel a főzettel együtt egészen addig, amíg a textil halvány színűvé nem válik. Ha elfogy a víz, akkor pótold. Egészen folytasd addig ezt a műveletet, amíg a textil tiszta nem lesz. Ha már tiszta, akkor mosd ki vízben.
A könyv ezután az egyes szálak kénnel való átfüstöléséről ír, de fentebb már a selyemmosásnál leírt kénes füstölést itt is lehet alkalmazni. Ez kifehéríti az anyagot.
MEGSÁRGULT LENRUHA KIFEHÉRÍTÉSE:
(gyengéd módszer, mai értelemben vett vegyszer nélkül)
Tölts meg egy nagy cserépedényt savós tejjel, amely már napokon keresztül állt. Ebbe helyezd bele a len ruhákat, és hagyd állni néhány napon át. Gyakran forgasd meg! Ha kivetted a savós folyadékból, mosd ki szappannal, majd langyos vízben hagyd állni egy éjszakára. Elvileg mindettől ki kell fehérednie. Ha nem elég fehér, ismételd meg a műveletet.
TINTAFOLT KIMOSÁSA:
fehér ruhából:
Sóskasavat - azaz oxálsavat (a könyvben ez "sóska-só"), a korabeliek Patikából szerezték be, François Pierre Savary fedezte fel 1773-ban - olvassz fel hideg vízben. Ebbe áztasd be a foltos ruhaneműt. Dörgöld ki a foltot szappannal, és mosd ki, majd szárítsd meg. Gyorsan kell csinálni, mert a tinta hamar beleérik a ruhába, és akkor már nem jön ki.
rózsaszín ruhából:
Mosd át a foltot rézgálicos alkoholban (gálitz-kő Spiritus-ban), majd vegyél egy adag tiszta vizet, melybe tölts Spikinárd levendula olajat. (A Spikinárd: "Levendulafaj, mely a szagostól abban különbözik, hogy füzére rövid, tömött, leveles." forrás: Czuczor-Fogarasi) A spikinárd oldatban visszatér a ruha eredeti színe.
posztóból és gyapjúból:
Keverd össze egy friss tojás felét harminc-harmincöt csepp rézgálicos vízzel. Ezzel mosd ki a foltot. Dörgöld át az anyagot fehér posztóval szőrmentén, majd hagyd megszáradni.
DAMASZT, SZALAG, HARISNYA, CSIPKE FÉNYESÍTÉSE, KEMÉNYÍTÉSE:
Első módszer:
Keverj össze egy rész tiszta vizet, egy rész ökörepével (ez tényleg ökörepe, azaz herélt szarvasmarha emésztőnedve, amit egyébként a festészetben alapozásra is használnak, ma is beszerezhető hobby, művészellátó üzletekben, akár online is) és szappannal. Ebben a keverékben mosd ki az anyagot. Itt ugyan a könyv nem írja, hogy öblítsd ki tiszta vízben, de szerintem logikus. Az öblítés után egy kanál mézet keverj össze egy tojás fehérjével, kend be a már tiszta anyagot vele, majd mángorold meg jól. A tojásfehérjés méz ad fényességet az anyagnak, és egyben keményít is.
Mi a mángorló és a mángorlás?
"A mángorló kézi hajtású gép a textiláruk hagyományos mosásánál a mosás során szerzett gyűrődések kisimítására. A mángorló a 19. században és a 20. század első felében elterjedt háztartási gép volt, mely a vasalás megkönnyítését, egyes esetekben helyettesítését szolgálta." (forrás: Wikipedia)
A másik módszer:
Olvassz fel tragantmézgát (mértékegység egy krajcár árú, ami ma már nehezen értelmezhető) vízben. Ezzel vond be az anyagot, amit keményíteni és fényesíteni szeretnél. Ha megszárad, akkor tiszta ruha közé kell tenni, majd téglákkal lenyomatni. Vasalni egyáltalán nem szabad. (Tragantmézga cukrászkellékes üzletben kapható.)
 |
Daniel Nikolaus Chodowiecki: Elementarwerk című illusztrációja 1770. Danzig (forrás: LACMA) |
SELYEMHARISNYA ÉS BOTOS MOSÁSA:
Mosd meg meleg vízben szappannal a harisnyát, majd öblítsd ki hideg vízben. Ezután 20 g kék keményítőből, azaz lakmuszból egy mogyorónyit olvassz fel 4 dl vízben. Az így kapott kék oldatban mosd át a harisnyát. (A lakmusz összetett növényi festék, amelyet hagyományosan sav-bázis indikátorként használnak. A lakmusz név a holland lakmoes szóból származik, ami arra utal, hogy az előállításkor az őrölt zuzmóból álló pépnek lecsöpögtették a levét. Német közvetítéssel került hozzánk. forrás: Wikipedia)
Ezután ahogy korábban a selyemmosásnál már olvasható volt, füstöld át kéngőzzel. Tedd ki a napra, és szárítsd meg! (A botos vastag téli, lábbeli, amit kalapos posztóból varrtak. Utóbbit formára kell tenni mosás után, és úgy megszárítani)
CSIPKE FEHÉRÍTÉSE:
A csipkét tedd meleg vízbe, és kend be vastagon szappannal! Súlyozd le valami nehézzel, és hagyd benne a szappanos vízben egy éjszakára. Másnap jól nyomkodd ki kézzel, hogy a kosz kimenjen belőle. Tedd át egy edény langyos vízbe, és ismét nyomkodd át. A vízzel teli edényt, amiben a csipkét mostad, tedd fel tűzre, és forrald fel a csipkével együtt. A forró vízben tisztítsd ki alaposan, majd éjszakára áztasd a csipkét tiszta vízbe. Végezetül szárítsd meg csipkédet a napon.
ARANY PASZOMÁNY TISZTÍTÁSA:
Égetett borba - azaz valamilyen borpárlatban - olvassz meg kb. 60 g macskamézgyantát (nem találtam meg pontosan milyen gyantát, így egyéb gyümölcsfagyantát) és keverd össze kb. 2 g sárkányvérrel (azaz a sárkányvérfa nedvével, meglepő, de ma is beszerezhető). Ehhez adj még hozzá kurkumát! Ha már eléggé meglágyultak az összetevők, akkor le kell szűrni, és egy vörös lét kapsz. Egy ecsetet áztass meg a lében, és kenegesd meg így a rozsdás paszományt. Ha végeztél egy forró vasalót közelíts felé, de ne érintsd meg vele a paszományt. Ezek után a paszományok szépek lesznek. Aranygombot szintén megtisztíthatsz hasonló módszerrel, ha a már említett macskamézgás, brandys, sárkányvéres keverékben megáztatod.
EZÜST PASZOMÁNY TISZTÍTÁSA:
Felforrósított gipszporba mártsd bele a megfeketedett ezüstpaszományt, ezáltal szépek, fehérek és tiszták lesznek.
MACSKÁK, KUTYÁK VAGY EGEREK ÁLTAL "MEGHÚGYOZTATOTT" MATÉRIÁK TISZTÍTÁSA:
Vízbe töltsd egy szűz leány tejét, na jó a viccet félretéve... benzoé tinktúrát, ami ma is kapható. Ebbe tedd bele a "meghúgyoztatott" matériát. Hagyd néhány napig állni, amíg tiszta nem lesz újra az anyag.
A benzoé tinktúra a benzoé gyanta alkoholos kivonata. A benzoé gyantát a Styrax Bension Dryander nevű fából nyerik, annak megsebzésével. A fa sebeiből ragadós nedv bukkan fel, ami barnás színű gyantává keményül.
 |
| Macskaillusztráció a 18. századból (forrás: Wikimedia) |
SER ÉS KÁVÉ FOLT KIMOSÁSA:
Vess egy marok sót hideg vízbe, kavard össze jól, és abban mosd ki a ruhát, amíg tiszta nem lesz.
BOR KIMOSÁSA SELYEMBŐL ÉS GYAPJÚBÓL:
Egy kevés tiszta vízbe tegyél egy kevés szalmiákszeszt, majd azzal kend be a foltot. Ezután egy tiszta ruhával szárítsd meg.
A UNIVERZÁLIS ROKOKÓ FOLTTISZTÍTÓSZER:
(azaz ollyan vizet tsinálni a melly minden féle mocskot ki vészen)
Olvaszd el a hamuzsírt - azaz kálium-karbonátot - hideg vízben, és szűrd át egy itató papíroson. Ehhez a keverékhez tölts hozzá borkősavat. Mindehhez keverd hozzá még néhány citrom levét, és kavard össze jól!
Ezt a keveréket a könyv szerint bármilyen ruhán használhatod, még selymen is. Kend be vele a foltot, majd most ki a textil hideg vízben, amíg a ruha tiszta nem lesz.
Másik módszer:
Ökörepét keverj össze két tojás fehérjével. Ezután keverj még hozzá fél kiló timsót, 240 g violagyökeret - íriszgyökérport -, egy kevés sót és ugyan annyi spanyol szappant. Ezekből gyúrj golyókat, majd szárítsd meg őket. Úgy érdemes használni, ha a foltot megnedvesíted vízzel, majd a golyóval átdörzsölöd.
 |
| Manner of Godfried Van Schalcken 18. századi festménye (Catawiki) |
ROKOKÓ - ÖKO - MOSÓGOLYÓ KÉSZÍTÉSE:
Négy vagy öt tojássárgáját habarj össze, majd pirítsd meg tűz fölött, folyamatos kavarással, amíg meg nem keményedik. Ezután vedd le a tűzről, és formáld a tojássárgákat így golyóbissá. Ezeket a golyóbisokat ezek után használd úgy, mint a szappant. Posztót, szőre mentén dörgölgesd vele.
SZŐNYEGTISZTÍTÁS:
Keverj össze sót fekete szappannal - azaz buglyos fátyolvirág azaz szappangyökér porral -, és ezzel dörgöld meg a foltot. Ha megszárad a szappan a folton, mosd ki a szappant lúggal, majd tiszta vízzel.
 |
| Illusztráció a szappangyökérről Otto Wilhelm Thomé Flora von Deutschland című munkájából 1885. (forrás: Wikimedia) |
SZÓSZEDET:
borkősav: számos gyümölcs természetes alkotóeleme; először a 18. században, szőlőből izolálták
botos: vastag téli, lábbeli, amit kalapos posztóból varrtak (bőrtalpú, hosszú szárú)
bödöskő: kénpor
fekete szappan: a 18. században ez még a buglyos fátyolvirág, azaz a szappangyökér pora
ganéj: állati ürülék
gyolcs: régies főnévi kifejezés a finom fehér vászon anyagra
hamulúg: hamuból készült lúgos oldat
hamuzsír: kálium-karbonát
kurkuma: A kurkuma, más néven indiai sáfrány a gyömbérfélék családjába tartozó, ázsiai eredetű fűszer- és gyógynövény
lakmusz: a lakmusz egy összetett növényi festék, melyet manapság sav-bázis indikátorként használnak
macskamézgyanta: némely csonthéjas gyümölcsfa - barack, cseresznye, meggy - kérgének repedésein kiszivárgó sárgás, átlátszó mézgájának a megszilárdult gyantája.
mángorló: A mángorló kézi hajtású gép a textiláruk hagyományos mosásánál a mosás során szerzett gyűrődések kisimítására
matéria: anyag, textil
ökörepe: herélt szarvasmarha emésztőnedve (manapság festészeti, restaurátori tevékenységek során használják)
paszomány: arany-, ezüst- vagy selyemszálakból készített lapos szalag, zsinór, amit díszítésre használnak
rézgálic: réz-szulfát, a réz egyik leggyakoribb vegyülete. Mérgező!
sárkányvér: sárkányvérfa nedve
sóskasav, sóskasó: oxálsav
spikinárd: levendulafaj, mely a szagostól abban különbözik, hogy füzére rövid, tömött, leveles
spiritus: alkohol
szalmiákszesz: ammónium-hidroxid, ammóniás víz
szűz leány teje: benzoé tinktúra; Styrax benzoides fából nyert anyag alkoholos oldata.
tragantmézga: növényi nedv, az Ázsiában honos Astragalus nemzetségbe tartozó cserjék ágaiból és törzséből származik
velencei szappan: olívaolaj kálium-hidroxiddal való szappanosításának módszerével készült szappan. PH értéke 8,0
violagyökér: íriszgyökér porított változata
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése