Illattippek Viktória királynő budoárjából

Viktória királynő egy olyan történelmi személy volt, akiről nem biztos, hogy azt gondolnám elsőre, hogy a korabeliek egy parfümöt is elneveztek. Napjainkban elsősorban nem történelmi divatikonként tartjuk számon, talán szigorúsága, erkölcsössége és a konzervatív családképe miatt, amit sehogy sem tudunk a divat változatosságához kötni. Pedig Viktória királynő és a divat témakör tartogat meglepetéseket.

Edmund Thomas Parris festménye alapján készült másolat a fiatal Viktória királynőről 1839-ben. (forrás: artuk.org)

Körtebefőtt parfümbe ágyazva - A viktoriánus "Pink" - Antik illatrekonstrukció: Extrait d'œillet 1892

A Pink, mint színnév nem csak korunkban népszerű parfümnév. Már a 19. században is létezett Pink-illat, ez pedig nem más volt, mint egy szegfűillat utánzat. Bevallom, nekem nem tetszik a szegfű illata, mert mindig éreztem rajta valami keserű aromát, ezért nem értem, hogy miért akarták ezt a virágillatot leutánozni a régiek. Szerencsére a Pink nem a klasszikus értelemben vett szegfűillat, de hogy mi is pontosan, arról lejjebb olvashatsz.

Néhány érdekesség a szegfűről: a rómaiak a Jupiter virágának tartották, a középkorban az állhatatos szerelmet és a házasságot szimbolizálta. A török szegfű Angliában a lovagiasság jelképe volt. 

Az keverék bázisillatát összetevők aránya szerint a rózsakivonat adja, és ez lesz az az illat, ami teljesen bele is fog olvadni a többibe. Ugyanis van itt ebben a Pinkben minden, mint a búcsúban: narancsvirág, vanília, szegfűszeg, fahéj. Nagyon kíváncsi voltam, mi fog összejönni ebből a már gondolatban is szuperédes kombinációból.

Jelentem, nincs itt semmilyen szegfűillat. Maga a keverék, ezt a Mucha-grafikát idézi színeiben. (Ki tudja, lehet, hogy Muchára hatással volt egy hasonló parfüm?)

Alfons Mucha - Virágok sorozat : A szegfű (wikimedia commons)

Antik illatrekonstrukciók: Convallaria 1892

A Convallaria név a botanikusok körében ismert lehet, mivel egy létező növény, a gyöngyvirág latin neve a Convallaria majalis. A gyöngyvirág illat a parfümkészítők szent Grálja volt évszázadokon át. A 19. században is rengeteg illatkombináció készült a gyöngyvirág illatfellegének utánzására. Ezek közül az egyik az a Convallaria, amit most megosztok veletek.

Ismeretlen 19. századi festő gyöngyvirágcsokrot ábrázoló csendélete

 

Hogy miért nem sajtoltak ki a fehér virágból magából illóolajat? 

Fotós időkapu az 1840-es évekbe

  Ahogy a Cofidis-gyerek mondja... "Tessék jönni" Száznyolcvan-százhetven esztendő időszakadékának átugrása következik.

 Az 1840-es évek világába csakis a korabeli fényképek alapján nyerhetünk bepillantást. Ez a fotográfia második évtizede - ha leszámítjuk a húszas évek végének Niépce-féle próbálkozásait -, amelyben az eljárások még mindig gyerekcipőben jártak. 

 A női és férfi öltözködés történetének forrásai még mindig inkább a korabeli leírások és ábrázolások vagy szabásminták. Ugyanakkor nem elfelejtendő a fényképezés művészete, ami a legobjektívebben hozza közelebb hozzád ezt az időszakot. Igaz fekete-fehéren, de a szemedbe nézve, szinte megszólítva régen halott emberek által, akik szinte csak ennyi nyomot hagytak maguk után...

William Henry Fox Talbot. A korszak egyik nagy fotós úttörője fényképezte a fentebb látható fotográfiát, ami hiába kellő líraisággal megáldott, annyira nem ismert képe, hogy még a Google-kereső sem tud vele mit kezdeni. Egyébként az online The William Henry Fox Talbot Catalogue Raisonné-ban fellelhető, amit minden dilettáns régi fotómániásnak csak ajánlani tudok. Szerintem ez Talbot egyik legszebb alkotása, a maga homályosságával, a hölgy lesütött szemével, az arc köré tudatosan nem biztos, hogy odakomponált hajpánttal és persze a sejtelmes Mona Lisa-szerű mosollyal.

A hoax, ami összehozta a hottentotta Vénuszt a turnűrrel

Sajnos az internet korában, amit egyszer leírsz, az nyomot hagy kitörölhetetlenül, úgy is, ha az eredetileg legépelt írást már esetleg eltüntetted és jól el is felejtetted (vagy részben elfelejtetted). Így történt ez egy különösen abszurd elképzeléssel, mármint a hottentotta Vénusznak nevezett Saartjie Baartman divattörténeti hatásával.

Saartjie Baartman portréja, Étienne Geoffroy Saint-Hilaire and Georges Cuvier 1815. (Illustrations of the Natural History of Mammals :( )

 

Nálunk a kis régi ruhás csoportunkban egy vitaindító poszt volt. Másnak is eszébe jutott ez a furcsa gondolat nem Magyarországon, és kiposztolta a twitterére, és aztán továbbment ez a kép a rebloggyn, tumblr-ön, Pinterest-en, majd megjelent egy dél-afrikai tanulmány 2014-ben, nemrég pedig hazánkban egy nagy példányszámban megjelent divattörténetről szóló könyvben tényként közölték, ami egy kissé így szintén vitára ad okot, de ezek szerint a lektornak semmi baja nem volt ezzel a különös elmélettel. Nekem az évek leforgása alatt azért megváltozott a véleményem.

Nézzük, mi is a probléma.

A denevérjelmezek evolúciója - 100 év "rémisztő" kosztümjei (1870-től 1970-ig)

 A denevér egy olyan állat, amelyet sokan ijesztőnek tartanak, pedig valójában egy igen hasznos jószág és különleges képességekkel bír. Ez az éjszakai életmódot folytató lény sokak fantáziáját megmozgatta már. Első látásra idegennek tűnő jellegzetességei miatt sajnos nem éppen kedves karaktereket is megihletett, például a vámpírokat.

Sivatagi hosszúfülű-denevér, (Charlotte Roemer/Wikipedia)

Az elektromosság ruhakölteményként

A Gépes képes krónika című könyvben találkoztam először az elektromosság allegóriája ábrázolással, ami valahogy megfogott, mert az akkori kor egyik technikai újítását tette mítosszá. Kellett ez a XIX. századiaknak ahhoz, hogy feldolgozzák azt a hirtelen változást, ami szinte rájuk zuhant az ipari forradalom végső szakaszában a rendkívüli mennyiségű találmány és szabadalom miatt, melyek mind alaposan belenyúltak a hétköznapok nyugalmába.

Az elektromosság allegóriája Kandler festménye nyomán készült metszeten 

 

A sárkány gyöngyétől a bogaras "ékkövekig" - Meglepő régi ékszerek

Egy ideje Pinteresten gyűjtögetek olyan ékszerekről képeket, amelyeket úgy ha meglátnék egyenként nem biztos, hogy hirtelen tudnám helyben és időben elhelyezni. Olyanokat is találok, amelyek régiek ugyanakkor modernül hatnak, és biztos vagyok benne, hogy számos mai tervezőt megihlettek. Aztán létezik ezeknek a kiegészítőknek egy olyan típusa is, amelyen egyszerűen csak megdöbbenek, hogy "jé a teremburáját, hát ilyen is van". Ezekből hoztam párat, hogy ne csak magamban hüledezzek.

 

Gyöngyös-sárkányos:

 

Egy aukciós albumból származik ez a medál. 1900-ból származik, de valójában bármelyik mai fantasy ékszergyártót megihlethet eleve a sárkánytéma miatt. A szecesszió jellegzetes formavilága azonosítható rajta. A valós értéke 15 ezer euró. forrás: aguttes.auction.fr

 

Antik (Ruha) Figyelő - 2015. november 22.

Ezúttal az Ebay bugyraiba csöppentem. Innen kerestem mindenféle érdekes varráshoz kapcsolódó antik holmit, amelyek közül próbáltam olcsóbbakat, de közben érdekesebbeket válogatni. Az olcsóság nem mindig jött össze.

 

Singer kézi varrógép

 

A leírás alapján ez a kicsit rozsdás, kopott darab könnyen működésbe hozható, így nemcsak dísznek válik be. A múltkor meg is osztottam a viccet, hogy akinek nincs Singer varrógépe, Singerszegény környezetben él. Ez a kis masinéria könnyen orvosolja a Singerszegény környezet okozta varrótlansági frusztrációt. Jelenleg az ára 30 ezer forintnál mozog, sajnos a postadíja Magyarországra majdnem ugyanennyi.

Az eredeti hirdetés helye: http://www.ebay.com/itm/Antique-Small-Black-The-Singer-MFG-Co-Metal-Iron-Hand-Crank-Table-Sewing-Machine-/151872400704?hash=item235c4ced40:g:gx4AAOSwabhUUuH-#viTabs_0

 

Madame Olympe fekete estélyije - Krinolinos, kétrészes ruha népviseleti hatással

A Pinteresten találtam rá erre az 1860-as évekbeli női öltözékre, mely a Los Angelesben található FIDM tulajdona. Az apró és nagyobb virágos hímzése a magyar népviseletre emlékeztetett. Az apró virágos részekről a széki szoknyák jutottak eszembe fekete alapon színes kis virágaikkal.

Kesztyű az eltévedés ellen

XIX. századi kesztyű szabásminták után kutattam, amikor erre az érdekes darabra bukkantam. A bőrkesztyűn, ami inkább nőinek néz ki, mint férfinak, nem más látható, mint London 1850-es évekbeli térképe. Jelenkorunk dizájnerei rajonganak az ilyen ideákért, és sikítva jajonganak föl a gyönyörtől, ha a praktikusságot, okosságot és a kényelmes viseletet egyetlen leleményben ötvözi egy tervező. Remélem, hogy nem veszik sértésnek, ha leírom: nincs új a nap alatt, mert ez az ötlet már több mint 160 esztendős. A kesztyű valóban Viktória királynő korabeli. Az 1851-es londoni világkiállításra készítette George Shove. 

Forrás:

Handy maps What is a map? press.uchicago.edu

Színes fényképek 1850-ből?

Ahogy egyre többet foglalkozik valaki az öltözködés múltjával, egyre inkább úgy érzi, hogy hiteles képi forrásokra van szüksége. A hitelesebb képi ábrázolás alapja a fénykép. Az objektívebb vizuális rögzítés története éppen ezért függ össze a divat változásaival. Ez a történet pedig sajnos még nem túl hosszú, mindösszesen csak közel 190 éves múltra tekint vissza. Ennek a közel 190 évnek pedig csak a kisebb részében és akkor is csak a közelebbi múltban válhatnak láthatóvá a színek. 

1826 és 1827 körüli időszak - Nicéphore Niépce kísérletei - előttről mai tudásunk szerint nem készültek fotók, csak camera obscura átrajzolásokról beszélhetünk. Ezen képrögzítések és átrajzolások, átfestésének és hitelességének kutatása még egy zajló folyamat (akit ez komolyabban érdekel, keressen rá a Hockney-Falco tézisre).

Hillotípia Levi Hill egyik részben természetes színes,
részben festett dagerrotípiája egy korabeli színes metszetről
az 1850-es évekből

 

Ami lenyűgöző a Bíborhegyben - A Crimson Peak női jelmezei

A Bíborhegy című film, amelynek a címe angolul sokkal ütősebb hangzású - Crimson Peak - már nagyjából egy hete a magyar mozikban is látható. Az alkotók gótikus románcként aposztrofálták munkájukat a trailerben, amitől természetesen a magyar goth szubkultúrához magukat közel érzők azonnal bezsongtak, mint legyek a lámpástól.

Hajdanvolt buborékfújók

Nemsokára pikniket rendezünk a Margit-szigeten. Mivel a piknik arra a napra esik, amikor a szigeten Buborékfújó napot tartanak: Múltidéző Piknik 2015, gondolkodóba ejtett, hogy vajon a buborékfújás mennyire összeegyeztethető régi korok ruháinak viselésével.

Egy kicsit nehéz volt utána nézni, tekintettel arra, hogy hiába találtam egész hasznosnak tűnő ismeretterjesztő írásokat - lásd például az education,maimi.edu külön oldalt szentel a témának. Viszont sok helyen nem találtam arra vonatkozóan információkat, hogy a lehető legrégebbi adat a buborékfújásról mikortól származik. A Maimi Egyetem írói szerint egy 1587-es, francia fametszet a legősibb buborékos ábrázolás. A Wikipedia a buborékfújás elterjedését már a 17. századra teszi, amikor a szappan modernizálásának az első nagy folyamata lezajlott. Ez így egészen nem teljesen igaz. Minél inkább utánanéztem, annál mélyebb gyökereket és ősibb nyugati eredetet találtam.

Az első buborékfújókat ábrázoló képek nagyjából 1530 körüliek, sokkal korábbiak, mint ahogy a buborékfújással foglalkozó általam idézett irodalom meghatározta. Ha valaki egészen korrekt múltidéző akar lenni, akkor nagyjából 1530 utáni korszakok öltözékeinek felelevenítésével buborékfújással korhű tud lenni. Főleg, ha szalmaszálat használ "buborékpipának".

Koponyák, puttók, buborékok

Az a legfeltűnőbb a legkorábbi buborékfújó ábrázolásokon, hogy a buborékfújás kezdetben a művészetben nem a legvidámabb témaként lett megörökítve. A jellemzőbb allegória Erasmustól származik, ez a "Homo bulla est" azaz, az "Ember mint buborék" kép.

Barthel Bruyn Homo bullája 1530-ból

Az újságnak öltözött próbababa - Kreatív jelmez az 1860-as évekből

G. D. Falksen Pinterestjén találtam ezt a jelmezt, amelyet egy Mrs. Dobbs-nak nevezett ausztrál hölgy viselt 1866-ban. Ez egy igazi elvont báli ruha, amelynek az elkészítése nem lehetett valami egyszerű. Az textilre nyomott tipográfiát és illusztrációkat arannyal szőtt szalag keresztezi. A ruhát valódi ausztrál újságok nyomatai díszítik pamuttal bélelt selymeken.

 

Az "elektromos" fűzők

Ha elképzeljük az elektromos fűzőket, akkor valami nagyon furcsa vezetékekkel átszőtt testszorító alkalmatosságot látunk magunk előtt, ami talán elemből, rosszabb esetben elektromágnesből nyeri az erejét, és ki tudja, miért volt jó az a viktoriánusoknak.

Szerencsére az elektromos fűző ennél sokkal ártalmatlanabb szerkezet volt, amit aztán a tudatlan vásárlóknak mégis fantasztikus gyógyító erő birtokosaként adtak el.

 

Botrányos szívkirálynő jelmez 1857-ből - Virginia viktoriánus "mellet villantott"

Valentin-nap alkalmából valahogy eszembe jutott ismét a magát a világ legszebb nőjének gondoló Castiglione - Virginiai Oldoini - grófnő, aki valójában a szelfizést és az l'art pour l'art kosztümös és a lábkilógatós meztelen modellkedést már a XIX. század végére művészi tökélyre fejlesztette.

Ő 1857 február 17-én egy jelmezbálon már akkor is botrányosnak számító tettel, melleit "villantva", egy szívkirálynő öltözékben hozta a nagyérdeműek tudomására, hogy ő III. Napóleon francia császár szeretője.

A ruha dekoltázsa állítólag majdhogynem teljesen láttatni engedte kebleit. Persze erről a képről nem tudhatjuk meg, hogy a pletykák igazak voltak-e, és mennyi is vált láthatóvá azon a hírhedt bálon Virginia melleiből, de állítólag ennek és az a nem titkolt udvarban betöltött pozíciója kapcsán - a szintén korabeli divatikon - Eugénia francia császárné megjegyezte, hogy "a szívet egy kicsit alacsonyan hordta" Virginia.

 

Pierre Louis Pierson portréja Virginia Oldoiniról a szívkirálynő ruhában, amelyet Aquilin Schad festő színezett kézzel