A Bíborhegy című film, amelynek a címe angolul sokkal ütősebb hangzású - Crimson Peak - már nagyjából egy hete a magyar mozikban is látható. Az alkotók gótikus románcként aposztrofálták munkájukat a trailerben, amitől természetesen a magyar goth szubkultúrához magukat közel érzők azonnal bezsongtak, mint legyek a lámpástól.
Az UIP Duna film által magyarul is megosztott trailerekből, részletekből nehéz kibogozni, hogy ténylegesen miről szól ez a film. De megmondom őszintén nem is érdekel, ugyanis a ruhák, kosztümök annyira lekötötték a figyelmemet a trailerekben is, hogy nem tudom, hogyan tudnék a történetre koncentrálni. Személy szerint már most borítékolnám a jelmezes csapatnak az Oscart.
(A sztoriról, ami miatt tartok tőle: nem tudom, hogy tudnak-e szellemházas témában újat mutatni az AHS első évadánál. Ami nagyon nem tetszik a filmben, és ami miatt kerülöm a széles vásznat ez ügyben az az, hogy egyszerűen taszít Charlie Hunnam karaktere. A másik ok, hogy nekem az interjúkból az jött át, hogy túlerőltetik a szerelmi szálakat.)
Visszatérve az öltözékekhez. A film nagyon szépen megmutatja az 1895 körüli szecessziós, nyugati, női és férfidivat egyfajta arisztokrata kivonatát. Azért jegyzem meg, hogy arisztokrata, mert a moziban olyan előkelő ruhadarabok is szerepelnek, amelyek csak a vagyonosabb polgárok kiváltságai voltak. Így messziről nézve az anyaghasználat gyönyörű. A dizájn minden karakternek saját stílust ad, amelyből igazából Edith és Lucille ruhatára a legkivételesebb és egymáshoz képest leginkább eltérő. Előbbi a világos fehér, míg utóbbi a sötét opponens.
Lucille stílusa
Lucille öltözködése egyébként az 1895 normákat, hanem egy korábbi, kb. 1877 körüli ideált tükröz, ezt érzékeltetik a minimális turnűr, a nagyon hosszú uszályozás és a feketéből kiemelkedő fehér gallérok. Ami eltér ettől azok a magas, tölcsérszerű, későreneszánsz hatású gallérok. Mindehhez egy klasszikusabb néha fonással megspékelt konty jár.
Persze lehet, hogy Lucille kicsit avíttnak ható a stílusának lehet, hogy szerepe lesz a filmben, így ezt jobban nem boncolgatnám. Emiatt, hogy Lucille stílusa nem teljesen korhű, így nehezebben találtam olyan ruhadarabokat, amelyek ihlethették a ruháját. Ő a filmben a leggótikusabb, a goth szó mai értelmében.
Nagy a késztetés, hogy leírjam, és le is írom, hogy bizony volt itt ihletés Erzsébet királyné, Sissy késői, homokóra fazonú, fekete ruhákban dúslakodó ruhatárából. De a legnagyobb hatást szerintem Lucille-re két festmény tette.
Az egyik William Marritt Chase Fekete ruhás nője 1895-ből:
A másik pedig Sir John Everett Millais A Jersey Lillyje, amelyhez anno Lillie Langtry XIX. századi színésznő állt modellt, akiről a Sherlock Holmes rajongók szerint Sir Arthur Conan Doyle megformálta Irene Adler figuráját.
A színésznő - Jessica Chastain - kiválasztásánál mindenképpen mintakép szolgálhattak Lilly Langtry arcvonásai.
Lucille alapszínei mindig sötétek. A hosszú háromszögletű csipkegalléros megoldást viszont láthatjuk alul balra egy 1909-es gyászruhán. Lucille fekete turnűrje Sissy gyászruháinak hosszú uszályait idézik. A fekete bársony felsőn egyébként visszatérnek a levelek, ami azért meglepő, mert egy nagyon hasonló felvarrás egy másik ruháján is jellegzetes.
A legszebbnek Lucille öltözékei közül a sötétkékes bársonyruháját találtam, ami egy gyönyörű leleménye a jelmezkészítőknek az elől és hátul aszimmetrikusan lefutó, őszies, levélornamentikával.
A másik kedvencem még a burgundy, hosszú uszályos estélyiruha, amelyben Jessica Chastain zongorázik. Nos ez a hihetetlenül hosszú farokuszályos estélyi inkább 1878-at idézi, mint 1895-öt, leszámítva a magas Stuart-gallért.
Edith stílusa
Edithet, ha le is akarják tagadni, de akkor is nyilvánvalóan egyetlen festmény inspirálta John Everett Millais Bridesmaid, azaz 'menyasszony' című 1851-es alkotása, amelyen állítólag nem véletlenül fallikus alakú a cukorszóró, ami ellentétpárban áll a narancsvirág ártatlanságával. Nem én látom ezt bele, hanem a művészettörténészek lásd: Carol Jacobi: Sugar, Salt and Curdled Milk: Millais and the Synthetic Subject.
Edithnek ikonikus hálóingje viszont nem erről a festményről jön - mivel a festményen nem is látszik rendesen ruha -, hanem inkább egy képzeletbeli tea gown, ami egy korabeli hálóing és egy Emilie Flöge reformruha szerelemgyereke. (A tea gown egy olyan könnyű anyagból készült ruha volt, amit a XIX. század végén az úri hölgyek otthoni viseletként hordtak. Csak a családtagok láthatták őket ebben. Ebben a ruhában ültek az le vacsorázni.)
Az első montázsot korabeli hálóruhákat lehet megtekinteni, míg alább Emilie Flöge szecessziós reformruhában és egy 1895 körüli tea gownról készült rajz látható.
Edithre egyébként a film alatt egy nem hálóingnek tűnő, széles vállszélességű tea gown-t is visel.
A filmben egyébként ahogy láttam, Edithre csupa világos jellegű holmit adtak, amelynek szinte mindegyike valóban korabeli ihletésű. Még a összefonódó kezeket mutató övcsat is, ami a filmben szerintem elefántcsontnak akar tűnni. Korabeli fém övcsatokat könnyen lehet találni még ma is az Ebay-en vagy az Etsy-n. (Spoiler Alert!) A filmben elvileg ezt az övet a halott anyjának a hajából fonták, és a kezeket a halott anyja kezeiről formázták meg. A jelmeztervező törekedett arra, hogy ezt viktoriánus technikával oldják meg. Hogy ez mennyire lehetséges és mennyire lenne tartós és mennyi haj kellene hozzá, ebbe most ne itt menjünk bele. Gyászékszer témában sok mindent találtam, de még gyászövet nem. (Spoiler Alert vége!)
Érdekes, ahogy van a fenti blúznak egy ikertestvére is chemisette nélkül.
Összeállítottam két kicsi moodboardot 1895-ös ruhák és Edith stílusát kifejezve korabeli ruhákkal. Az elsőn jobbra a filmből Edith figurája, Mia Wasikowska látható. Alább korabeli öltözékek. Edith utcai ruhái kimondottan az 1890-es sportos irányt képviselik, majd ahogy a főszereplő beltérbe költözik, ezeket levetve főszerepet kapnak a nőiesebb, sejtelmesebb, erotikát sugalló ruhadarabok.
A film egyetlen kosztümös hibája, hogy úgy tűnik, Edith gyermekkorában is szuperpuffos ujjú hálóruhát visel, ami azért lehetetlen, mert akkoriban a gyerekek nagyon egyszerű hálóruhát hordtak. Másik magyarázat, hogy Edith szülei tudták, hogy mi lesz a divat 1895-ben, ezért Edith már gyerekként is ilyen hálóinget húztak, mert milyen jól fog az kinézni, hogy gyerekként és felnőttként is szinte ugyanazt viseli.
1875 körül viselt gyermek hálóruha:
Egy rövid, könnyed riportot a Variety oldalán találtam a Crimson Peak jelmeztervezőjéről Kate Howley-ról, amelyből kiderül, hogy Lucille és Edith karakterei a moly és a lepke szimbólumpárban állnak. Edith jelmezeiben mindig van egy kis arany.
Hogy mélyebben mit is jelentenek ezek a szimbólumok azt még nem tudom, a film megnézése után fog kiderülni. Aki múltidézőkkel mennem moziba, annak szívesen ajánlom a Múltidéző Találkozós Mozis
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése