Ahogy a Cofidis-gyerek mondja... "Tessék jönni" Száznyolcvan-százhetven esztendő időszakadékának átugrása következik.
Az 1840-es évek világába csakis a korabeli fényképek alapján nyerhetünk bepillantást. Ez a fotográfia második évtizede - ha leszámítjuk a húszas évek végének Niépce-féle próbálkozásait -, amelyben az eljárások még mindig gyerekcipőben jártak.
A női és férfi öltözködés történetének forrásai még mindig inkább a korabeli leírások és ábrázolások vagy szabásminták. Ugyanakkor nem elfelejtendő a fényképezés művészete, ami a legobjektívebben hozza közelebb hozzád ezt az időszakot. Igaz fekete-fehéren, de a szemedbe nézve, szinte megszólítva régen halott emberek által, akik szinte csak ennyi nyomot hagytak maguk után...
William Henry Fox Talbot. A korszak egyik nagy fotós úttörője fényképezte a fentebb látható fotográfiát, ami hiába kellő líraisággal megáldott, annyira nem ismert képe, hogy még a Google-kereső sem tud vele mit kezdeni. Egyébként az online The William Henry Fox Talbot Catalogue Raisonné-ban fellelhető, amit minden dilettáns régi fotómániásnak csak ajánlani tudok. Szerintem ez Talbot egyik legszebb alkotása, a maga homályosságával, a hölgy lesütött szemével, az arc köré tudatosan nem biztos, hogy odakomponált hajpánttal és persze a sejtelmes Mona Lisa-szerű mosollyal.
Magáról erről a bizonyos kalotípiáról - vagy talbotípiáról - nem sokat tudni, mint általában a korabeli kalotípiák nagy részéről. (A kalotípia egyébként a későbbi negatív-pozitív eljárások őse) Talán Talbot rokonát vagy ismerősét ábrázolja. Az öv használata viszonylag érdekes, mert még az 1830-as éveket idézi. Ahogy a felsőrész könyök alatti ujjrészének puffossága is arra enged következtetni, hogy ez a portré vagy a 30-as évek végén vagy a 40-es évek legelején került megörökítésre. A ruha szabása is fejtörésre adhat okot. Első ránézésre olyan, mintha egy hatalmas kendőt kötött volna még a gallér alá, fichuszerűen, viszont nagyon úgy tűnik, hogy a ruha felsőrésze ilyen átlapolós fajta.
Egy másik hölgy. A kép alkotója szintén William Henry Fox Talbot. Ő már nem süti le a szemét, hanem kíváncsian a kamerába bámul. A pillanatnyi portrék nehézségét akkoriban az expozíció hosszúsága jelentette. Ezért érdekes ez a kép, ami a maga módján szintje pillanatnyinak hat az arckifejezése.
Ahogy ő gitározik, valahogy úgy nézhetett ki Déryné is a mandolinjával. Amélina Petit de Billier látható ezen a bájos képen 1842-ből, aki a Talbot-család közeli barátja volt. Ahogy Talbot és kortársainak képeiből ebből is kellemes, romantikus idill árad. A korból, amikor a nyaralások alatt romos középkori várak maradványainak tövében piknikeztek... Akit komolyabban érdekel Amélina és a Talbot-családról egy könyv is megjelent Amélina and The Talbots at Lacock címmel, mely lényegében a hölgy naplójegyzeteinek gyűjteménye.
Ha pedig már volt egy hangszer, íme egy másik. Ezúttal egy hárfa, melyet a fényképész féltestvére szólaltatott meg, 1842-ben. (Abban az esztendőben, amikor Budapesten letették a Lánchíd alapkövét.)
Következzen egy kéz..., amely nem másé volt egykoron, mint William Henry Fox Talboté. Tehát ez konkrétan a fotográfus keze a saját keze munkájaként megörökítve egy esztendővel korábbról.
A következő kép érdekessége, hogy a legelső kép lehet, amin kis növésű embert megörökítettek. A fényképen Tom Thumb "tábornok" előadónevet viselő előadóművész látható, aki még gyerekként, feltételezhetően 1844-ben Angliában turnézott. Tom Thumbot Barnum vitte Európába szerepelni. Eredeti neve egyébként Charles Sherwood Stratton volt. A növekedése hat hónapos kora körül lassult le, majd állt meg véglegesen. Mindössze 99 cm magas volt.
A korszak kalotípiával kísérletező úriemberek sorát gyarapítja David Octavius Hill és Robert Adamson, akik közösen álltak neki a fényképezés őskorában megörökíteni a maguk körül értékelt világot.
David Octavius Hill portréja az 1840-es évekből
Robert Adamson portréja 1840-es évekből
Ők is sok olyan munkát hagytak maguk után, melyek embereket ábrázolnak. Ez az egyik közülük. Egy kedves családi kép hölgyekkel az 1845-ös esztendőből. A kedvenc arcom balról a második. Mintha mosolyogni készülne.
Rendkívüli, ahogy egyes képeken az öltözékek szinte legtöbb részlete kivehető. Nagy kincset érnek az ilyen fényképek azok számára, akik az 1845 körüli ruhákat próbálják rekonstruálni. Egy különlegesen szép öltözék figyelhető meg Isabella Morrison Bellen az alábbi képen olyan részletekkel, mint a zsebóra csiptetője, az ujjak kidolgozása, a hajban egy hosszú csat, ami akár ma is divatos lehetne.
Még egy elképesztő estélyi ruha az 1843 és 1848 közötti időszakból. Egyszerűen festői a kompozíció.
Miss Kempet, Hill és Adamson több képen is megörökítette. Ebből a kedvencem az a portré, amint a Hamletből Ophéliának öltözött abban a korszakban, amikor a Shakespeare-drámáknak és a középkori témáknak hihetetlen nagy kultusza volt.
Ahogy a halál-gyász és a történelmi emlékezés iránti érdeklődés is szinte divattá vált. Talán ezért is kedvelték az első fotós úttörők fényképészeti helyszínként az Edinburgh-i Greyfriars Kirkyardot több évszázados barokk és klasszicista mauzóleumaival és sírköveivel. Akik szeretik a régi temetőket, ez egy kötelezően bakancslistás helyszín. Az 1840-es években másképp viszonyultak a halálhoz, mint ma. Nem számított akkora tabunak, szerettek a régi temetőkben sétálni, ihletadónak és felemelőnek érezték a régiek "szellemeit" őrző helyszínek meglátogatását.
Egy "kis ötórai tea" 1843-ból. A "pillanatot" Henry Fox Talbot rögzítette. Tudni illik azért, hogy itt még nem biztos, hogy arról a bizonyos délutáni teázásról van szó, mivel a vacsora és az ebéd közötti teázási szokás és az ehhez illő "uzsonnázás" nagyjából az 1840-es évektől vált divattá.
Ha pedig már ez elvileg egy ruhatörténettel foglalkozó blog, álljon itt ez az egyik Hill és Adamson emblematikus képe egy korabeli polgári, városi női viselet hátuljáról 1845-ből. Tüllcsipke vállkendő. Szalma és textil viszonylag egyszerű bonnet. Fehér gallér a nyakban, és apró vízszintes csíkok a ruhán, melynek felső és alsó része egyazon anyagból készült.
Már egy másik öltözék, ami varrásra inspirál, és amelynek elöl fűzése barokkos hatást idéz. A képen a különleges szépségű Elizabeth Rigby - a későbbi Lady Eastlake - látható lesütött szemmel. Szintén Hall és Adamson munkája 1845-ből.
Ismét egy kedves és bájos hölgy, Justine Gallie, már az 1850-es évek hajviseletét elővetítő loknikkal egy könnyű, nyári, virágos ruhában:
Divat volt a kockás-virágos is. A Bonnet-n belül művirágok. Az egyik fontos részlet egy napernyő, amire azért volt szüksége a előkelőbb hölgyeknek, hogy a bőrük kellően fehér maradjon, ellenben a kétkezi munkásokkal. Kontrasztként Mrs. Kinloch alatt álljon egy kép túlbarnult, korabeli skót halászokról.
Itt pedig a halászok. Az izgalmas a képen a háromféle fejfedő. A cilinder akkoriban nem tartozott még feltétlenül ünnepi viseletnek, mindennaposnak számított. A nadrág valószínűleg vastag vászon, amely nagyban emlékeztet a mai farmerra esése és a képen gyűrődései alapján.
A skót halászokon kívül a halászasszonyokat is megörökítették, hagyományos öltözékükben:
A korabeli férfidivat mindennapi lezserségét érzékelteti a következő kép, mely Calvert Richard Jones - walesi festő, matematikus és fényképész - kalotípiája.
Szintén Calvert Richard Jones fényképe egy ülő férfiról, talán egy kertészről:
Szó volt már ötórai teázásról, temetői sétákról, halászásról, zenélésről, álljon itt egy korabeli tollaslabda sportkép is 1843-ban. A felső csíkos dzsörzé pulóver lehetett, az alsó egy derékig érő nadrág.
És végül, de nem utolsósorban álljon itt néhány nem kalotípia a korszakból.
Nancy Southworth Hawes talán egy stílusos lovaglóruhában az 1840-es évek végéről (fénykép: Southworth & Hawes)
Anya és lánya az 1840-es években az USA-ból. (forrás: www.capitolgallery.com)
Hermann Carl Eduard Biewend: hölgyportré 1849-ből.
Egy pár téli öltözékben az 1840-es évekből
Ismeretlen eredetű fénykép, hölgy kutyával 1840 körül
Hermann Carl Eduard Biewend: Robert Biewend-et ábrázoló 1846-ból készült dagerrotípia.
Wilhelm Horn: Egy hölgy protréja Linzből (1849)
Egy 1840-es években készült dagerrotípia másolata.
Egy édesanya gyermekével az 1840-es évekből
Egy menyasszony, akire még nem volt hatással a fehér menyasszonyi ruha megjelenése 1840 körül.
Hermann Carl Eduard Biewend: Helene Biewend and Emilie Fromke 1846-ban
Képek forrása:
The William Henry Fox Talbot Catalogue Raisonné
Saját gyűjtés:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése