Háremnadrágok a Titanic-érából

Paul Poiret nevét mostanában nagyon sokan emlegetik, főleg divatblogokban találkozok azzal a fordulattal, hogy Paul Poiret mennyi mindent tett a női divat fejlődéséért, valamint, hogy napjaink divattervezőire mekkora hatással volt Poiret munkássága, és hogy sikere nagyban hozzájárult a divat egyszerűsödéséhez, a formák diadalához és a többi és a többi... Én most ilyen nagyszabású gondolatokat nem fogok leírni, mert még a fejemben nem tudtam hol elhelyezni Poiret művészetét, - azon kívül, hogy a keleties öltözékei nagyon tetszenek, viszont a "bukj el szoknyát" tapasztalatból utálom, mert tényleg orra lehet benne esni - egyelőre csak azt látom, hogy rájött arra, hogy 1910-ben már megérett az idő arra, hogy felelevenítse a "divatforradalmat", amit már Amelia Bloomer nála száz évvel korábban elkezdett, azaz divatba hozza a nők körében a nadrágot.

 

Paul Poiret ablakot nyitott egy új világra a nőknek 1910-ben: viselhetnek török bugyogót külső ruházatként, forrás: let me fashion

 

Harisnya fétis anno - Mintás női harisnyák 1860-tól 1920-ig

Igazából a zokni és harisnya nem az a téma, ami történelmi kosztümös körökben nagyon népszerű lenne. Egyik oka talán az, hogy technikailag nagy kihívás egy valódi régi harisnyakötőgép megépítése, amihez valószínűleg csak pamutfonalat tudnánk használni, mert igazi selyemszálakat beszerezni egy újabb bevehetetlen feladat lenne. Másik lehetőség kitanulni a harisnyakötést szintén macerás. Marad így a régi harisnyák nézegetése vagy az új darabok vásárlása, ami nagyon hasonlít a régiekre.

Persze, aki tud horgolni és kötni még mindig választhatja a harisnyakészítés legősibb változatát pamut fonállal. Nagyon mutatós darabok és előnyök, hogy melegek is.

A XIX. század végén és a XX. század első évtizedében a nőknél legdivatosabb daraboknak a különböző díszítésű selyemharisnyák számítottak. Itt ebben a cikkben most ilyen akkor trendinek számító darabokat mutatok be, amelyeknek a létezéséről, addig amíg nem foglalkoztam ruhatörténettel egyáltalán nem tudtam.

Az OMG That Dress gyűjtőoldalán igen érdekes darabokat találtam, amelyek felkeltették az érdeklődésemet az 1860 és 1920 közötti időszak női lábviselete tekintetében. Olyan selyemharisnyákat, amelyeknek a dizájnjához nagyon hasonlóakat készítenek manapság is vagy akár azt is hihetnénk, hogy ezek mai harisnyák, ha nem tűnne szembe az a különbség, hogy ezek inkább lábformájúak kihajtogatva, mint a maiak.

A tárgyalt időszakban még nem használtak filamentfonalat - nájlont -, utóbbi a II. világháború idején jelent meg, tehát a klasszikus értelembe vett náljonharisnya még nem létezett, ezért is érdekes látni, hogy az érdekesebb minták hogyan jelentek meg pamut vagy selyemszálakon. Ezek a harisnyák nem lehettek még annyira nyúlósak, mint a nájlonból készültek, éppen ezért kellett a láb számára láthatóan külön formát.

Az egyik legérdekesebbnek ezt az 1870 körüli időszakból származó cseresznyemintás pamut harisnyát találom, amely nagyban hasonlít a mai főleg festett mintás harisnyákra. Itt úgy tűnik a minta a textúra része a minta, tehát a minta bele kötött. Ez volt az első harisnya, ami arra az elgondolásra késztetett, hogy az akkori nők és a maiak azért mégsem gondolkodtak annyira eltérően a harisnyákról. Ezt a harisnyát ránézésre fiatalabbnak gondoltam. Jelenleg 145 éves lehet!

 

Cseresznyemintás harisnya a New York-i Metropolitan Múzeum gyűjteményéből