Az 1910-es években lett igazán hangsúlyos Magyarországon is a női ruha megreformálása a szabók/tervezők által. Egy Reich Szidónia nevű szabónő - akiről csak annyit találtam összességében, hogy Budapesten élt az I. világháború előtt - egy igen ötletes és egyszer női öltözéket alkotott és szabadalmaztatott 1913-ban: egy kifordítható teljes ruhát:
A szabadalmi leírás szerint:
"Jelen találmány tárgya oly női ruha, amely mindkét oldalán használható és amelynek alkalmazásánál elérjük azt a célt, hogy utazásoknál, hivatalokban és egyéb helyekre nem szükséges két ruhát magunkkal vinni, hanem szükség esetén a ruhát egyszerűen kifordítva alkalmazzuk.
A találmány lényegében nem egyéb, mint mindkét oldalán más színű anyagból, avagy két különböző szövetből stb. készített ruha, amely az összeillesztési helyen mindkét oldalon egyenlő gombozással és gomblyukakkal van ellátva és ezáltal mindkét oldalon egyenletesn gombolható, illetve használható."
(forrás: SZTNH 58822 szabadalmi ügyszámú szabadalmi leírás 1913.)
A felső képen a Fig1 jelöléssel a ruha még nem kifordított, a Fig2 jelöléssel a ruha már kifordított teljes nézete látható, részben metszetben. Alább a szoknya szintén hasonlóan:
Mindebből persze levonhatnánk a következtetést, hogy a századforduló hölgyei milyen lusták lehettek, hogy kétszer vették fel ugyanazt a főruhát, de muszáj megállapítanom a saját múltidézős tapasztalatommal, hogy akkoriban az utazásnál a ruhák a bőröndökben legalább kétszer, ha nem háromszor akkora terjedelmet tettek ki, mint manapság. Ezzel az öltözékkel egy teljes ruhát meg tudtak spórolni. Ráadásul ezek alá a ruhák alá még került egyéb aláöltözés is, legalább egy alsó ingecske és fűző, de sokszor még egy blúz is, na meg persze legalább egy réteg alsószoknya, és természetesen harisnya is, ami miatt a külső ruházatra az izzadás nem úgy hatott - persze ne kánikulára gondoljunk - ahogy napjainkban. Tehát a külső fő ruházat nem lett egy nap alatt már viselhetetlenül összeizzadt, nem kellett egy viselés után azonnal kimosni. (Hozzátenném, akkor is létezett a deozodorálás.) Mindehhez hozzátartozik, hogy egy ilyen ruha egy olyan hölgynek, aki spórolni akart egy gazdaságos megoldást is jelentett.
Sajnos semmi adat nincs arról, hogy az öltözéket el is készítették, gyártották és árulták volna.
Feltételezem, hogy Reich Szidónia ügyfelei között, volt, akinek azért bele tartozott a ruhatárába. Sajnos a szabadalmi leíráshoz szabásminta nem tartozott.
Korabeli kifordítható ruhadarabot szabásmintával egyébként az American Duchess oldalán találtam. Ez egy kabátka, ami egyébként ma is simán hordható:
Ha valaki elkészítené, akkor lelkesen várom a képeket! Azt is, ha valaki talált más kifordítható ruha szabadalmat ebből az időből!
