Ez a Kodak rövidfilm több szempontból is lenyűgöző.
Először is, mert még 1922-ben rögzítettek. Abban az időszakban, amikor maga a színes fotózás sem volt még elterjedt, sőt még hangos filmmel is csak kísérleteztek.
Szubjektív divattörténet egy történelmi kosztümös "pennájából"
Ez a Kodak rövidfilm több szempontból is lenyűgöző.
Először is, mert még 1922-ben rögzítettek. Abban az időszakban, amikor maga a színes fotózás sem volt még elterjedt, sőt még hangos filmmel is csak kísérleteztek.
2006-ban, amikor először voltam a váci múmiákat bemutató Magyar Természettudományi Múzeum tárlatán, már akkor érdekesnek és inspirálónak találtam a holtakon látott öltözékeket. Ha jól emlékszem, márpedig szerintem jól, akkor a testek még az eredeti ruhájukat viselték. Igazából csak most értettem meg annak a jelentőségét, hogy miért is volt ez akkor számomra több annál, minthogy egyszerűen csak holtakat és ruhákat látok.
A Gépes képes krónika című könyvben találkoztam először az elektromosság allegóriája ábrázolással, ami valahogy megfogott, mert az akkori kor egyik technikai újítását tette mítosszá. Kellett ez a XIX. századiaknak ahhoz, hogy feldolgozzák azt a hirtelen változást, ami szinte rájuk zuhant az ipari forradalom végső szakaszában a rendkívüli mennyiségű találmány és szabadalom miatt, melyek mind alaposan belenyúltak a hétköznapok nyugalmába.
Az elektromosság allegóriája Kandler festménye nyomán készült metszeten
Az előző orientalista bejegyzésekhez részben kötődik a Tulle bi telli, mint az egyik legdrágább orientális ruha és kiegészítő anyag. Annyira nem nagyon ismert, hogy még a Wikipediának is csak angol szócikke létezik a textilről. Egy más elnevezés alapján, ami nem más - mint az assuit az egyiptomi Aszjút városa nyomán - már többször találkozhatunk vele, főleg az amerikai törzsi hastánc stílus öltözékek alapanyagaként.
A tulli bi telli elnevezéséből ismerős lehet a "tulli" szócska, mely nem véletlen, hiszen ebből ered a tüll anyagnevünk is.
Magyarra én most az angol assuit nyomán aszjúti szövetnek fogom lefordítani, mert ez áll a legközelebb az igazsághoz. Az aszjúti szövet alapanyaga tüllszerű lenvászon vagy pamutvászon, amelybe igazi vékony és könnyű fémszálakat (a legelőkelőbb a 14 karátos arany, de réz, ezüst, sárgaréz) fűznek és illesztenek bele.
aszjúti szövetruha részlete a XX. század elejéről
Ebben a sorozatban ez az utolsó bejegyzés, amely Ruth St. Denis jelmezeivel foglalkozik. A táncosnőnek természetesen ezeken kívül is voltak nagyszerű és emlékezetes fellépőruhái. Ilyen például a Theodora, amelyet bizánci hatású díszítésekkel raktak tele. Theodóra császárné története azért is inspirálhatta Ruth St. Denist, mivel a történelmi figura maga is táncosnőként kezdte "karrierjét". Izgalmas a megjelenése a férjével bemutatott Sziámi Balettban, ahol csúcsos süveget visel.
Próbáltam utánajárni, hogy Ruth öltözékeit mégis ki tervezte és készítette, de erre vonatkozóan csak egy helyen találtam információt, a New World Encyclopedia szócikkében, konkrétan azt, hogy a fellépő ruháit maga a táncosnő tervezte (a kivitelezésben is részes lehetett vagy teljesen vagy részben, ebben ahogy a táncosnők között szokás, egy ismerős varrónőt is alkalmazhatott). Ha ez így volt, akkor Ruth St. Denis korának egyik jelentős táncruha tervezőjének is mondható, hiszen minden előadásához újabb és újabb a maga korában kiemelkedően színvonalasnak számító öltözékeket talált ki.
Ruth St. Denis Theodora
Nem is olyan régen írtam már egy pávás ruháról. Akkor Ruth St. Denis pávás fellépőruháját elemeztem ki. Akkor említettem, hogy a szecesszió idejében nagyon népszerűek voltak a flora és fauna motívumok. Kígyók, bogarak, pókok, indás szárak, kacskaringós levelek, egzotikus virágok és na persze a páva tolla is kedvelt minta alapnak számított. A páva népszerűségét a korabeli orientalizmus is növelte. A páva az indiai kultúrkörben egy fontos szimbólum
"Indiában az életfa mellett ábrázolva a bőség, a termékenység és a halhatatlan lélek szimbóluma. A hindu mitológiában Májához, Káma szerelemistenhez, Káttikéja hadistenhez és Szaraszvatihoz, a bölcsesség, a zene és a költészet istennőjéhez társították. " forrás: Szimbólumtár
Nem véletlen, hogy Lady Mary Curzont indiai India alkirálynéjaként VII. Eduárd indiai császárrá koronázásának tiszteletére viselt ruhája 1903-ban egy extravagáns pávás ruha volt.
Egy ideje Pinteresten gyűjtögetek olyan ékszerekről képeket, amelyeket úgy ha meglátnék egyenként nem biztos, hogy hirtelen tudnám helyben és időben elhelyezni. Olyanokat is találok, amelyek régiek ugyanakkor modernül hatnak, és biztos vagyok benne, hogy számos mai tervezőt megihlettek. Aztán létezik ezeknek a kiegészítőknek egy olyan típusa is, amelyen egyszerűen csak megdöbbenek, hogy "jé a teremburáját, hát ilyen is van". Ezekből hoztam párat, hogy ne csak magamban hüledezzek.
Egy aukciós albumból származik ez a medál. 1900-ból származik, de valójában bármelyik mai fantasy ékszergyártót megihlethet eleve a sárkánytéma miatt. A szecesszió jellegzetes formavilága azonosítható rajta. A valós értéke 15 ezer euró. forrás: aguttes.auction.fr
Egy bejegyzéssel korábban már írtam részletesebben Ruth St. Denis munkásságáról és egy másik jelmezéről a Radháról. Ezúttal a The Legend of Peacock 'A páva legendája' című produkciójához készült pávás jelmezt fogom bemutatni. Amelynek keletkezési ideje 1914-re tehető.
A pávás tánc koreográfiát ebben a Livia Vanaver által előadott rekonstrukciós táncban próbálták megidézni. Az eredeti ruha a táncrekonstrukcióban használtnál azért jelentős eltéréseket mutat. (Például az öv itt aranyszínű, az eredetinél azonban a festmény alapján következtethetünk arra, hogy kékes-zöldes irizáló volt, valamint nem szorult ennyire kicsit hanyagul a hasra, hanem elegánsan fedte fel enyhén a köldök vonalát. Az öv háromszög alakú, fenékre futó része sem volt ennyire csapott, hanem inkább a testre idomult. A felsőrész színe sem stimmel.)
Véletlenül rábukkantam néhány ma már kísértetiesnek tűnő XVIII. és kora XIX. századi ruhát és babákat ábrázoló fényképre, amelyet elvileg egy George Brayton nevű úriember készített. Úgy több érdekességet nem tudtam meg róluk, bár bevallom nem is annyira az információ jellegük fogott meg, hanem az a tény, hogy ezeket a képeket közel száz éve készíthették olyan ruhákról, amelyektől minket legalább kétszáz év választ el.
Ezt a fotógyűjteményt az időbeliségben úgy képzeltem el, mint egy szigetet, amely középen áll a romlás állapotának megmutatásában a mi XXI. századunk és az eredeti XVIII. századi ruhák között.
Ezek a javarészt XVIII. öltözékek, textilek, ha ma léteznek is, valószínűleg már nincsenek abban az állapotban, ahogy a róluk készült XIX. századi képek bemutatják őket. A fénykép szerencsére megőrizte vizualitásuk lenyomatát. Egy újabb furcsa hasonlattal élve léket tudott ütni az időbe, a még új és a már teljesen elhalt forma között.
Van valami hátborzongató csak a viselt ruhadarabokat bemutató képekben, főleg, ha azok ennyire régiek. Az elidegenítő hatást pedig csak tovább fokozza a levetett, néha bábukra húzott ruhákból hiányzó ember.
1810-re datált, de a fazonja és színe alapján évtizedekkel korábbi - 1780 vagy 1790? körüli - női öltözék zöld selyem felső szoknyával és rózsaszín alsószoknyával, a Silsbee család hagyatékából
Egy ideje tervezek egy bejegyzést a múlt századforduló híres orientalista koreográfiákat is bemutató táncosainak kosztümjeiről. Nagyon-nagyon sok mindent néztem át, olvasgattam, és arra jutottam, hogy ez a sok információ nem fér be egy bejegyzésbe. Ezután arra gondoltam, hogy jó, akkor egy-egy táncosnak egy-egy írást szentelek sok-sok képpel. Azonban már a legelső anyagnál megakadtam, mivel annyi mindent megmutatnék, hogy az egyetlen bejegyzésbe szintén sok lenne. Így egyelőre elkezdem az ismertetést egy bizonyos táncosnő egy-egy híres produkciójához tartozó jelmezének bemutatásával.
Ezúttal az Ebay bugyraiba csöppentem. Innen kerestem mindenféle érdekes varráshoz kapcsolódó antik holmit, amelyek közül próbáltam olcsóbbakat, de közben érdekesebbeket válogatni. Az olcsóság nem mindig jött össze.
A leírás alapján ez a kicsit rozsdás, kopott darab könnyen működésbe hozható, így nemcsak dísznek válik be. A múltkor meg is osztottam a viccet, hogy akinek nincs Singer varrógépe, Singerszegény környezetben él. Ez a kis masinéria könnyen orvosolja a Singerszegény környezet okozta varrótlansági frusztrációt. Jelenleg az ára 30 ezer forintnál mozog, sajnos a postadíja Magyarországra majdnem ugyanennyi.
Az eredeti hirdetés helye: http://www.ebay.com/itm/Antique-Small-Black-The-Singer-MFG-Co-Metal-Iron-Hand-Crank-Table-Sewing-Machine-/151872400704?hash=item235c4ced40:g:gx4AAOSwabhUUuH-#viTabs_0
A Pinteresten találtam rá erre az 1860-as évekbeli női öltözékre, mely a Los Angelesben található FIDM tulajdona. Az apró és nagyobb virágos hímzése a magyar népviseletre emlékeztetett. Az apró virágos részekről a széki szoknyák jutottak eszembe fekete alapon színes kis virágaikkal.
Az lenne a legjobb persze, ha meg tudnám oldani, hogy manuálisan készítsek nedves kollódiumos eljárással képeket. Minden fotónerdnek ezt is ajánlom (magamnak nem, mert a kémia még mindig kínai). Tutorial elérhető az alábbi vimeós videón: https://vimeo.com/69916783
De aki mégis hozzám hasonlóan a kémia iránt érdeklődésében "egyszerűbb" lélek és maradna a digitális megoldásoknál, nekik is van ám egy jó módszer az effektelésre, amelyet a testvérem ajánlott. A BoredPandán található, így akkora újdonságot nem fogok mondani azoknak, akik amúgy is ezeken az oldalakon szocializálódnak naphosszat. Antti Karppinen grafikus osztotta meg trükkjeit ebben a témában: How To Create Wet Plate Images In Photoshop? . Az ehhez tartozó videó:
XIX. századi kesztyű szabásminták után kutattam, amikor erre az érdekes darabra bukkantam. A bőrkesztyűn, ami inkább nőinek néz ki, mint férfinak, nem más látható, mint London 1850-es évekbeli térképe. Jelenkorunk dizájnerei rajonganak az ilyen ideákért, és sikítva jajonganak föl a gyönyörtől, ha a praktikusságot, okosságot és a kényelmes viseletet egyetlen leleményben ötvözi egy tervező. Remélem, hogy nem veszik sértésnek, ha leírom: nincs új a nap alatt, mert ez az ötlet már több mint 160 esztendős. A kesztyű valóban Viktória királynő korabeli. Az 1851-es londoni világkiállításra készítette George Shove.
Forrás:
A Bíborhegy című film, amelynek a címe angolul sokkal ütősebb hangzású - Crimson Peak - már nagyjából egy hete a magyar mozikban is látható. Az alkotók gótikus románcként aposztrofálták munkájukat a trailerben, amitől természetesen a magyar goth szubkultúrához magukat közel érzők azonnal bezsongtak, mint legyek a lámpástól.
A Múltidéző Találkozókon éppen cikket készülök írni a victorian goth stílus és a múltidézés összevetéséről. Így találtam rá egy érdekes képre a Pinteresten. Madam Violet a hozzá fűzött leírás alapján, nem más, mint egy vámpír, akit Anglia legfélelmetesebb nőjének választottak kétszer is 1880 körül, miközben Edinburgh vámpírcsoportjának királynője volt.
![]() |
| Barthel Bruyn Homo bullája 1530-ból |
Két hónappal ezelőtt a Galéria Savariáról írtam pár holmiról. Ezúttal viszont egy mainstreamebb magyar csatornát választottam, konkrétan: a Vaterát (amit elvileg nem kell bemutatni senkinek: vatera.hu). Múlt századfordulóhoz illő ruhákat ezúttal nem nagyon találtam, viszont érdekes öltözékeket és kiegészítőket más korszakokból annál inkább.
A Vaterán egyébként eléggé el van rejtve a Viselet kategória, bár aki szemfüles megtalálja (Antik/Régiség - Egyéb kézműves termékek - Öltözködés, viselet).
Szeretek antik ruhákat nézegetni online, és rájuk bukkanni aukciós oldalakon. Ezt a szenvedélyemet szeretném megosztani veletek az Antik Ruha Figyelős bejegyzésekkel, mivel nem tudok a legtöbbször vásárolni, de hátha más, aki tud, annak hasznosak lehetnek ezek az ajánlók.
Több oldal is van, amit nézegetek. Így hébe-hóba lesz ilyen bejegyzés, inkább magyar oldalakról ajánlok, de azért majd lesz egy-két külföldi is.
A mostani a Galéria Savaria ajánlataiból készült. Ez az egyik kedvenc aukciós oldalam. Rossz tapasztalatom nem volt még vele, egy horgolt gallér rendelést leszámítva, amikor az eladó valahogy nagyon nem akarta elküldeni a terméket, mert szerintem alul árazta, és utólag jött rá.
Árak tekintetében bizony néhanapján gatyafelkötős, de vannak nagyon jó holmik is, jó áron, ami ebben a posztban is benne lesz. Utóbbi olcsóbb öltözékeket vagy kiegészítőket próbálok inkább ajánlani, hogy ne csak nyálcsorgatás történjék, hanem lássátok, hogy van, amit be lehet szerezni reális áron.
A holmik mellett múltidéző is faktort feltüntetek annak tekintetében, hogy személyesen mennyire tartom múltidézésre jónak a viseletet, ez a faktort a korszaknak megfelelő anyag és forma tekintetében határozom meg.
Ennyi bevezető után nézzük a 2015. május 3-án délelőtt még elérhető aukciókat és eladásokat, amelyeket érdekesnek találok főleg 1895 és 1910 körüli múltidézéshez:
Magas nyakú csipkegallér, cuki masnival:
antiquefashioncompany @ gmail.com