A hoax, ami összehozta a hottentotta Vénuszt a turnűrrel

Sajnos az internet korában, amit egyszer leírsz, az nyomot hagy kitörölhetetlenül, úgy is, ha az eredetileg legépelt írást már esetleg eltüntetted és jól el is felejtetted (vagy részben elfelejtetted). Így történt ez egy különösen abszurd elképzeléssel, mármint a hottentotta Vénusznak nevezett Saartjie Baartman divattörténeti hatásával.

Saartjie Baartman portréja, Étienne Geoffroy Saint-Hilaire and Georges Cuvier 1815. (Illustrations of the Natural History of Mammals :( )

 

Nálunk a kis régi ruhás csoportunkban egy vitaindító poszt volt. Másnak is eszébe jutott ez a furcsa gondolat nem Magyarországon, és kiposztolta a twitterére, és aztán továbbment ez a kép a rebloggyn, tumblr-ön, Pinterest-en, majd megjelent egy dél-afrikai tanulmány 2014-ben, nemrég pedig hazánkban egy nagy példányszámban megjelent divattörténetről szóló könyvben tényként közölték, ami egy kissé így szintén vitára ad okot, de ezek szerint a lektornak semmi baja nem volt ezzel a különös elmélettel. Nekem az évek leforgása alatt azért megváltozott a véleményem.

Nézzük, mi is a probléma.

A denevérjelmezek evolúciója - 100 év "rémisztő" kosztümjei (1870-től 1970-ig)

 A denevér egy olyan állat, amelyet sokan ijesztőnek tartanak, pedig valójában egy igen hasznos jószág és különleges képességekkel bír. Ez az éjszakai életmódot folytató lény sokak fantáziáját megmozgatta már. Első látásra idegennek tűnő jellegzetességei miatt sajnos nem éppen kedves karaktereket is megihletett, például a vámpírokat.

Sivatagi hosszúfülű-denevér, (Charlotte Roemer/Wikipedia)

Hogyan öltözködött az igazi Anasztázia nagyhercegnő?

 Már régóta tervezem ezt a bejegyzés megírását, mert az egyik speciális érdeklődési területem tinédzser koromban a cári családdal kapcsolatos történelmi dokumentumok böngészése volt. Akkoriban 1999 és 2000 körül szinte semmi, de semmi forrás nem volt elérhető néhány furcsa, kultuszweboldalon kívül, a könyvtári könyveken és forrásértékkel nem igazán rendelkező filmeken kívül.

 A konteókon alapuló művek nagy része ráadásul egy hamis, torz képet közvetített a világ felé a nagyhercegnők öltözködéséről. Ilyen volt az 1997-es rajzfilm is, ami a fő kosztümjében azért tiszteletet adott az Ingrid Bergman-féle Anastasia-filmnek, de a többit, főleg az 1920-as évek öltözködési normákat, annak a rendje és módja szerint dobta a kukába hasonulva a már említett előzményfilmhez. A többi konteós filmet, sorozatot inkább említésre sem méltatom.

 A leghitelesebb képet egy alig ismert kétrészes BBC-film adja a hercegnők öltözködésének tekintetében. Ez magyarul Az elfelejtett herceg címet viseli. A film betekintést ad az edvárdiánus elit világába és az európai monarchiák válságába, egyébként pedig V. György legkisebb fiáról szól, János, brit királyi hercegről szól, aki 13 éves korában elhunyt.

Részlet a The Lost Prince című filmből

 Ha azonban valóban meg akarjuk ismerni az utolsó cári nagyhercegnők öltözködését, azt ajánlom, hogy mindent felejtsünk el, amit az idealizáló filmek eddig az asztalra tettek.

Disney-hercegnők "korhűen"

Több helyen láttam már olyan rajzos kísérleteket vagy éppen ruhatalálatok megosztását, amelyek azzal a gondolattal játszottak, hogy hogyan nézne ki egy Disney-hercegnő, ha az adott meséhez illően korhűen lenne ábrázolva vagy korhű ruhát hordana.

Gondoltam, megcsinálom a saját verzióimat, de mivel mesékről van szó, így hamar beleütköztem abba a problémába, hogy melyik mese hova is tehető a jelen történelmi korszakolásunk alapján. Van, amihez van segítség pl. Mulan vagy Pocahontas - utóbbi ráadásul valódi történelmi személy volt -, de néhánynál nagyon is csak a saját fantáziámra hagyatkoztam, és a ruhák fazonja alapján próbáltam kitalálni, hogy hova való lenne. A legnagyobb problémát Ariel, Hamupipőke okozta, de Elsa és Anna is eléggé problémás volt.

Mivel nem rajzolok hűde fantasztikusan sem analóg módon, sem digitálisan, így egy-egy hercegnőhöz egy moodboardot hoztam létre nagyjából "korhű" ábrázolások felhasználásával.

A Disney-hercegnőknél nem vettem bele Dreamworks-ös és Pixaros és egyéb karaktereket vagy azokat a női főhősöket, akik hivatalosan nem Disney-hercegnők. A hercegnők "születési" sorrendjükben következnek. :)

 

1. HÓFEHÉRKE:

Csodás etűd a színes filmezés hajnaláról - Lehet, hogy ez a legöregebb színes film, amit valaha láttál

Ez a Kodak rövidfilm több szempontból is lenyűgöző.

Először is, mert még 1922-ben rögzítettek. Abban az időszakban, amikor maga a színes fotózás sem volt még elterjedt, sőt még hangos filmmel is csak kísérleteztek.

Selyempruszlik időkapszula

2006-ban, amikor először voltam a váci múmiákat bemutató Magyar Természettudományi Múzeum tárlatán, már akkor érdekesnek és inspirálónak találtam a holtakon látott öltözékeket. Ha jól emlékszem, márpedig szerintem jól, akkor a testek még az eredeti ruhájukat viselték. Igazából csak most értettem meg annak a jelentőségét, hogy miért is volt ez akkor számomra több annál, minthogy egyszerűen csak holtakat és ruhákat látok.

Az elektromosság ruhakölteményként

A Gépes képes krónika című könyvben találkoztam először az elektromosság allegóriája ábrázolással, ami valahogy megfogott, mert az akkori kor egyik technikai újítását tette mítosszá. Kellett ez a XIX. századiaknak ahhoz, hogy feldolgozzák azt a hirtelen változást, ami szinte rájuk zuhant az ipari forradalom végső szakaszában a rendkívüli mennyiségű találmány és szabadalom miatt, melyek mind alaposan belenyúltak a hétköznapok nyugalmába.

Az elektromosság allegóriája Kandler festménye nyomán készült metszeten 

 

Keleti elegancia arannyal szőve: a Tulle bi telli

Az előző orientalista bejegyzésekhez részben kötődik a Tulle bi telli, mint az egyik legdrágább orientális ruha és kiegészítő anyag. Annyira nem nagyon ismert, hogy még a Wikipediának is csak angol szócikke létezik a textilről. Egy más elnevezés alapján, ami nem más - mint az assuit az egyiptomi Aszjút városa nyomán -  már többször találkozhatunk vele, főleg az amerikai törzsi hastánc stílus öltözékek alapanyagaként.

A tulli bi telli elnevezéséből ismerős lehet a "tulli" szócska, mely nem véletlen, hiszen ebből ered a tüll anyagnevünk is.

Magyarra én most az angol assuit nyomán aszjúti szövetnek fogom lefordítani, mert ez áll a legközelebb az igazsághoz. Az aszjúti szövet alapanyaga tüllszerű lenvászon vagy pamutvászon, amelybe igazi vékony és könnyű fémszálakat (a legelőkelőbb a 14 karátos arany, de réz, ezüst, sárgaréz) fűznek és illesztenek bele.

aszjúti szövetruha részlete a XX. század elejéről

Hajdanvolt orientális táncosnők jelmezei III. - Ruth St. Denis: A tisztaság ruhája

Ebben a sorozatban ez az utolsó bejegyzés, amely Ruth St. Denis jelmezeivel foglalkozik. A táncosnőnek természetesen ezeken kívül is voltak nagyszerű és emlékezetes fellépőruhái. Ilyen például a Theodora, amelyet bizánci hatású díszítésekkel raktak tele. Theodóra császárné története azért is inspirálhatta Ruth St. Denist, mivel a történelmi figura maga is táncosnőként kezdte "karrierjét". Izgalmas a megjelenése a férjével bemutatott Sziámi Balettban, ahol csúcsos süveget visel.

Próbáltam utánajárni, hogy Ruth öltözékeit mégis ki tervezte és készítette, de erre vonatkozóan csak egy helyen találtam információt, a New World Encyclopedia szócikkében, konkrétan azt, hogy a fellépő ruháit maga a táncosnő tervezte (a kivitelezésben is részes lehetett vagy teljesen vagy részben, ebben ahogy a táncosnők között szokás, egy ismerős varrónőt is alkalmazhatott). Ha ez így volt, akkor Ruth St. Denis korának egyik jelentős táncruha tervezőjének is mondható, hiszen minden előadásához újabb és újabb a maga korában kiemelkedően színvonalasnak számító öltözékeket talált ki.

Ruth St. Denis Theodora

Lady Curzon bogaras pávaruhája

Nem is olyan régen írtam már egy pávás ruháról. Akkor Ruth St. Denis pávás fellépőruháját elemeztem ki. Akkor említettem, hogy a szecesszió idejében nagyon népszerűek voltak a flora és fauna motívumok. Kígyók, bogarak, pókok, indás szárak, kacskaringós levelek, egzotikus virágok és na persze a páva tolla is kedvelt minta alapnak számított. A páva népszerűségét a korabeli orientalizmus is növelte. A páva az indiai kultúrkörben egy fontos szimbólum 

"Indiában az életfa mellett ábrázolva a bőség, a termékenység és a halhatatlan lélek szimbóluma. A hindu mitológiában Májához, Káma szerelemistenhez,  Káttikéja hadistenhez és Szaraszvatihoz, a bölcsesség, a zene és a költészet istennőjéhez társították. " forrás: Szimbólumtár

Nem véletlen, hogy Lady Mary Curzont indiai India alkirálynéjaként VII. Eduárd indiai császárrá koronázásának tiszteletére viselt ruhája 1903-ban egy extravagáns pávás ruha volt.

A sárkány gyöngyétől a bogaras "ékkövekig" - Meglepő régi ékszerek

Egy ideje Pinteresten gyűjtögetek olyan ékszerekről képeket, amelyeket úgy ha meglátnék egyenként nem biztos, hogy hirtelen tudnám helyben és időben elhelyezni. Olyanokat is találok, amelyek régiek ugyanakkor modernül hatnak, és biztos vagyok benne, hogy számos mai tervezőt megihlettek. Aztán létezik ezeknek a kiegészítőknek egy olyan típusa is, amelyen egyszerűen csak megdöbbenek, hogy "jé a teremburáját, hát ilyen is van". Ezekből hoztam párat, hogy ne csak magamban hüledezzek.

 

Gyöngyös-sárkányos:

 

Egy aukciós albumból származik ez a medál. 1900-ból származik, de valójában bármelyik mai fantasy ékszergyártót megihlethet eleve a sárkánytéma miatt. A szecesszió jellegzetes formavilága azonosítható rajta. A valós értéke 15 ezer euró. forrás: aguttes.auction.fr

 

Hajdanvolt orientális táncosnők jelmezei II. - Ruth St. Denis: A páva legendája

Egy bejegyzéssel korábban már írtam részletesebben Ruth St. Denis munkásságáról és egy másik jelmezéről a Radháról. Ezúttal a The Legend of Peacock 'A páva legendája' című produkciójához készült pávás jelmezt fogom bemutatni. Amelynek keletkezési ideje 1914-re tehető.

A pávás tánc koreográfiát ebben a Livia Vanaver által előadott rekonstrukciós táncban próbálták megidézni. Az eredeti ruha a táncrekonstrukcióban használtnál azért jelentős eltéréseket mutat. (Például az öv itt aranyszínű, az eredetinél azonban a festmény alapján következtethetünk arra, hogy kékes-zöldes irizáló volt, valamint nem szorult ennyire kicsit hanyagul a hasra, hanem elegánsan fedte fel enyhén a köldök vonalát. Az öv háromszög alakú, fenékre futó része sem volt ennyire csapott, hanem inkább a testre idomult. A felsőrész színe sem stimmel.)

 

Ruhaszellemek a rokokó végéről

Véletlenül rábukkantam néhány ma már kísértetiesnek tűnő XVIII. és kora XIX. századi ruhát és babákat ábrázoló fényképre, amelyet elvileg egy George Brayton nevű úriember készített. Úgy több érdekességet nem tudtam meg róluk, bár bevallom nem is annyira az információ jellegük fogott meg, hanem az a tény, hogy ezeket a képeket közel száz éve készíthették olyan ruhákról, amelyektől minket legalább kétszáz év választ el.

Ezt a fotógyűjteményt az időbeliségben úgy képzeltem el, mint egy szigetet, amely középen áll a romlás állapotának megmutatásában a mi XXI. századunk és az eredeti XVIII. századi ruhák között.

Ezek a javarészt XVIII. öltözékek, textilek, ha ma léteznek is, valószínűleg már nincsenek abban az állapotban, ahogy a róluk készült XIX. századi képek bemutatják őket. A fénykép szerencsére megőrizte vizualitásuk lenyomatát. Egy újabb furcsa hasonlattal élve léket tudott ütni az időbe, a még új és a már teljesen elhalt forma között.

Van valami hátborzongató csak a viselt ruhadarabokat bemutató képekben, főleg, ha azok ennyire régiek. Az elidegenítő hatást pedig csak tovább fokozza a levetett, néha bábukra húzott ruhákból hiányzó ember.

 

1810-re datált, de a fazonja és színe alapján évtizedekkel korábbi - 1780 vagy 1790? körüli - női öltözék zöld selyem felső szoknyával és rózsaszín alsószoknyával, a Silsbee család hagyatékából

 

Hajdanvolt orientális táncosnők jelmezei I. - Ruth St. Denis: a Radha-evolúció

Egy ideje tervezek egy bejegyzést a múlt századforduló híres orientalista koreográfiákat is bemutató táncosainak kosztümjeiről. Nagyon-nagyon sok mindent néztem át, olvasgattam, és arra jutottam, hogy ez a sok információ nem fér be egy bejegyzésbe. Ezután arra gondoltam, hogy jó, akkor egy-egy táncosnak egy-egy írást szentelek sok-sok képpel. Azonban már a legelső anyagnál megakadtam, mivel annyi mindent megmutatnék, hogy az egyetlen bejegyzésbe szintén sok lenne. Így egyelőre elkezdem az ismertetést egy bizonyos táncosnő egy-egy híres produkciójához tartozó jelmezének bemutatásával.

Antik (Ruha) Figyelő - 2015. november 22.

Ezúttal az Ebay bugyraiba csöppentem. Innen kerestem mindenféle érdekes varráshoz kapcsolódó antik holmit, amelyek közül próbáltam olcsóbbakat, de közben érdekesebbeket válogatni. Az olcsóság nem mindig jött össze.

 

Singer kézi varrógép

 

A leírás alapján ez a kicsit rozsdás, kopott darab könnyen működésbe hozható, így nemcsak dísznek válik be. A múltkor meg is osztottam a viccet, hogy akinek nincs Singer varrógépe, Singerszegény környezetben él. Ez a kis masinéria könnyen orvosolja a Singerszegény környezet okozta varrótlansági frusztrációt. Jelenleg az ára 30 ezer forintnál mozog, sajnos a postadíja Magyarországra majdnem ugyanennyi.

Az eredeti hirdetés helye: http://www.ebay.com/itm/Antique-Small-Black-The-Singer-MFG-Co-Metal-Iron-Hand-Crank-Table-Sewing-Machine-/151872400704?hash=item235c4ced40:g:gx4AAOSwabhUUuH-#viTabs_0

 

Madame Olympe fekete estélyije - Krinolinos, kétrészes ruha népviseleti hatással

A Pinteresten találtam rá erre az 1860-as évekbeli női öltözékre, mely a Los Angelesben található FIDM tulajdona. Az apró és nagyobb virágos hímzése a magyar népviseletre emlékeztetett. Az apró virágos részekről a széki szoknyák jutottak eszembe fekete alapon színes kis virágaikkal.

Hogyan készítsünk hamis ősfényképet Photoshopban? - Nedves kollódiumos eljárás effektelés

Az lenne a legjobb persze, ha meg tudnám oldani, hogy manuálisan készítsek nedves kollódiumos eljárással képeket. Minden fotónerdnek ezt is ajánlom (magamnak nem, mert a kémia még mindig kínai). Tutorial elérhető az alábbi vimeós videón: https://vimeo.com/69916783

De aki mégis hozzám hasonlóan a kémia iránt érdeklődésében "egyszerűbb" lélek és maradna a digitális megoldásoknál, nekik is van ám egy jó módszer az effektelésre, amelyet a testvérem ajánlott. A BoredPandán található, így akkora újdonságot nem fogok mondani azoknak, akik amúgy is ezeken az oldalakon szocializálódnak naphosszat. Antti Karppinen grafikus osztotta meg trükkjeit ebben a témában: How To Create Wet Plate Images In Photoshop? . Az ehhez tartozó videó:

 

Kesztyű az eltévedés ellen

XIX. századi kesztyű szabásminták után kutattam, amikor erre az érdekes darabra bukkantam. A bőrkesztyűn, ami inkább nőinek néz ki, mint férfinak, nem más látható, mint London 1850-es évekbeli térképe. Jelenkorunk dizájnerei rajonganak az ilyen ideákért, és sikítva jajonganak föl a gyönyörtől, ha a praktikusságot, okosságot és a kényelmes viseletet egyetlen leleményben ötvözi egy tervező. Remélem, hogy nem veszik sértésnek, ha leírom: nincs új a nap alatt, mert ez az ötlet már több mint 160 esztendős. A kesztyű valóban Viktória királynő korabeli. Az 1851-es londoni világkiállításra készítette George Shove. 

Forrás:

Handy maps What is a map? press.uchicago.edu

Színes fényképek 1850-ből?

Ahogy egyre többet foglalkozik valaki az öltözködés múltjával, egyre inkább úgy érzi, hogy hiteles képi forrásokra van szüksége. A hitelesebb képi ábrázolás alapja a fénykép. Az objektívebb vizuális rögzítés története éppen ezért függ össze a divat változásaival. Ez a történet pedig sajnos még nem túl hosszú, mindösszesen csak közel 190 éves múltra tekint vissza. Ennek a közel 190 évnek pedig csak a kisebb részében és akkor is csak a közelebbi múltban válhatnak láthatóvá a színek. 

1826 és 1827 körüli időszak - Nicéphore Niépce kísérletei - előttről mai tudásunk szerint nem készültek fotók, csak camera obscura átrajzolásokról beszélhetünk. Ezen képrögzítések és átrajzolások, átfestésének és hitelességének kutatása még egy zajló folyamat (akit ez komolyabban érdekel, keressen rá a Hockney-Falco tézisre).

Hillotípia Levi Hill egyik részben természetes színes,
részben festett dagerrotípiája egy korabeli színes metszetről
az 1850-es évekből

 

Ami lenyűgöző a Bíborhegyben - A Crimson Peak női jelmezei

A Bíborhegy című film, amelynek a címe angolul sokkal ütősebb hangzású - Crimson Peak - már nagyjából egy hete a magyar mozikban is látható. Az alkotók gótikus románcként aposztrofálták munkájukat a trailerben, amitől természetesen a magyar goth szubkultúrához magukat közel érzők azonnal bezsongtak, mint legyek a lámpástól.