Kis, rokokó mosoda

A régiek mosási kultúrájáról egy elég sztereotipikus kép él az emberek elméjében. Asszonyok, akik kimennek a helyi patakhoz, folyóhoz mosni a tekenőjükkel, aztán szappannal dörzsölgetik a kelmét, majd ott azonnal ki is rázzák, aztán valahol majd teregetnek, és közben valami pásztorálszerű jelenet is lezajlik a háttérben, vagy jön egy gyermek, mint a kis József Attila, hogy a mosóasszonyok ne menjenek a padlásra...

Egy idealizált, 18. századi cseléd mosás közben. forrás: British Museum

Csigapomádétól a büdöskő-balzsamig: bizarr hajápolási szokások 1830-ból

Ha a 19. századi hajápolásról csakis angol nyelvű, korabeli forrásokat olvas az ember, akkor egészen az lehet a véleménye, hogy itt-ott azért eltért a maitól, de azért nagy vonalakban emlékeztetett jelen hajápolási szokásainkra a korabeli gyakorlat. 

Azonban egy németből fordított forrás elgondolkodtatott és arra enged következtetni, hogy nagyobbak lehettek az eltérések az európai szokások között, mint ahogy azt eddig feltételeztem.

Női fodrász az 1830-as években. forrás: Wellcome Collection

Az említett könyv Georg Wilhelm Jahn által írt, 1829-ből származó munka, ami olvasható magyarul is - (megjelent: 1829, Kassa) -  a Google Books jóvoltából.